E ciklusban fellépett már néhány alkalommal együtt a pénzügyminiszter, a gazdasági miniszter és a jegybankelnök. Legutoljára 1999 februárjában, amikor is azt jelentették be, hogy a költségvetési tartalékokat – mintegy negyvenmilliárd forintot – már az év elején befagyasztják. A gazdaság teljesítménye ugyan jó, de a fiskális szigorra mégiscsak szükség van – hangsúlyozta az akkor éppen a pénzügyminiszteri posztot betöltő Járai Zsigmond, Chikán Attila akkori gazdasági miniszter és Surányi György jegybankelnök sűrű bólogatása közepette.
A magyar gazdaság szólóénekesei mára kicserélődtek. A helyzet azonban sok szempontból nagyon is hasonlít a három évvel ezelőttihez. A kormányzati optimizmust csak részben osztja a piac, úgy tűnik – akkor is és most is – szükségesnek látják a kormány arculattervezői, hogy a szólisták egymást erősítve énekeljenek a sikerről.
Persze vannak komoly eltérések is. Most – a várakozásokkal ellentétben – nem jelentettek be semmiféle intézkedést (pedig a piac, ha másra nem is, verbális intervencióra számított). Üzenetértéke elsősorban a vázolt 2002-es prognózisnak volt: az infláció csökkenése tovább folytatódik, ám a részleteket illetően még viták vannak a Pénzügyminisztérium (PM) és az MNB között. Miközben ugyanis Varga Mihály 4,3 százalékban jelölte meg a 2002. decemberi infláció kívánatos mértékét, addig a jegybankelnök 4,5 százalékkal kalkulál. Az eltérés, így év elején még a hibahatár kategóriájába tartozik, talán leginkább azt mutatja, hogy Járai új munkahelyén kevésbé veszi figyelembe a kormány szempontjait. Vargának viszont a választások előtt a lehető legjobban csengő prognózist kell mondania – azt egyébként a jelek szerint a piac is elfogadja.
2001. – ahogyan a gazdaságpolitika látjaGDP
A kormány 5,5 százalékos tervei ellenére a növekedés valamivel 4 százalék alatt maradt.
Export
A növekedés tavaly is exportorientált volt: Magyarország kivitele mintegy 13 százalékkal növekedett 2001 első 11 hónapjában; a teljesítmény a magyar gazdaság alkalmazkodó készségét mutatja.
Beruházás
A dekonjunktúra radikálisan visszavetette a beruházási kedvet, így az ebből származó bővülés a tervezett 12 százalékkal szemben mindössze 5-7 százalékra tehető; a központi beruházások ugyanakkor – különösen az építőipar területén – máris éreztetik a hatásukat.
Bérek
A minimálbér nagyarányú emelése nem igazolta a korábbi félelmeket, a prognosztizált elbocsátási hullám elmaradt; az egy keresőre jutó reálbér-növekedés 5-6 százalék között alakult.
Forint
Az eddigi tapasztalatokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a forint sávszélesítése semmilyen zavart nem okozott a magyar gazdaságban; a monetáris politika fókuszában az eurózónához való felzárkózás és a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való – 2006-ra tervezett – csatlakozás áll.
Infláció
A 12 havi fogyasztói árszintemelkedés tavaly decemberre 4,5 százalékra csökkent, a 2001. évi átlag 7 százalék körüli.
Ráadásul kifejezetten megnyugtatóan hatott, hogy az inflációs cél eléréséhez nem szándékoznak semmilyen új monetáris eszközt igénybe venni. A cél Járai szerint a forint jelenlegi árfolyamával kényelmesen elérhető, így az árfolyam-politikában változás nem várható. Az elképzelések szerint a sáv újragondolására legkorábban Magyarország EU-csatlakozásakor kerül majd sor.
Az előrejelzésnek természetesen vannak bizonytalanságai, azonban Matolcsy szerint “van okunk bizakodni abban, hogy 2002. a magyar gazdaságban stabil, kiszámítható és sikeres év lesz”. A bizakodás kulcsszó a gazdasági miniszter esetében, hiszen szerinte az export növekedésének mértéke nem esik jelentősen vissza: éves szinten elérheti a 8-10 százalékot. Ehhez persze az kell, hogy a világgazdaság az év közepére túljusson a recessziós perióduson – ismeri el a kényelmetlen igazságot Matolcsy is. A lakossági fogyasztás erőteljes növekedésére számít a gazdaságpolitikai trió, amit a választási évben nem is szükséges részletesen elmagyarázniuk, de a beruházások tavalyinál élénkebb bővülésére irányuló prognózisuk már kevésbé magától értetődő.
A pro és kontrák után a GDP-nek a tavalyinál némileg alacsonyabb mértékű, 3,5-4,0 százalékos emelkedése áll a három tenor kottájában. A piacot és a választókat az foglalkoztatja: ki tudják-e majd énekelni.
