Gianni Agnelli, a Fiat-csoport 82 esztendős, ám mindmáig szinte teljhatalmú ura évtizedeken át mindent elkövetett azért, hogy a kormány megóvja az olasz autópiacot a nemzetközi konkurenciától. Mi több, Róma rendre pénzzel is megtámogatta a meg-megroggyanó Fiatot. Csakhogy az a kormányzati védernyő, amely a 103 esztendős autógyárat – miként az olasz gazdaság legjavát – emberemlékezet óta oltalmazta, egyúttal meg is gátolta abban, hogy felkészüljön a versenypiaci viszonyokra. Márpedig azok mára Itáliát is elérték – igaz, Olaszország változatlanul sereghajtó az Európai Unióban a piacnyitás terén -, és a Fiat menthetetlenül válságba is került.
Vajon Róma tanult végre az eddigiekből? Aligha. Silvio Berlusconi kormánya azt fontolgatja, hogy ismét mentőövet dob a fuldokló autógyárnak. Nem kizárt, hogy az állam tulajdont szerez a csoport autógyár-divíziójában, a Fiat Autóban. Ám ha ez nem is történik meg, a kormányzati beavatkozás már mindenképpen eldöntött tény: a kabinet felkérte a Morgan Stanley befektetési bankot, dolgozzon ki forgatókönyveket arra, miként siethetne az állam a válságba került vállalat segítségére.
KÍSÉRT A MÚLT. Berlusconiék fellépése persze érthető, hiszen a Fiat Auto október 9-én bejelentette: a veszteségek ellensúlyozására megválik 8100 olaszországi alkalmazottjától – a belföldön foglalkoztatott létszám mintegy 20 százalékától. Ráadásul ebből 1800 fő a vállalat szicíliai üzemének bezárása miatt kerülne az utcára, márpedig a sziget az elmúlt választásokon Berlusconi egyik legstabilabb hátországa volt. A kormányfő aligha kockáztatná szívesen a szicíliai voksokat, különösen akkor, amikor a Fiat körüli fejlemények enélkül is a legrosszabb emlékeket idézik fel benne. Október 18-án a baloldali CGIL szakszervezet felhívására országszerte milliók léptek sztrájkba és vonultak az utcákra, hogy így tiltakozzanak több olasz nagyvállalat – közülük is elsősorban a Fiat – összesen mintegy 20 ezer fős létszámleépítési tervei ellen. Silvio Berlusconi pedig nyilván máig élénken emlékszik rá, hogy első miniszterelnöksége idején, 1994-ben, egy hasonló, többmilliós tömegdemonstráció vetett véget alig héthónapos kormányzásának – a tüntetők akkor a kormányzat nyugdíjreformtervei ellen emelték fel a szavukat.
A kormányzat mellett egyébiránt akár a General Motors (GM) is megmenthetné a Fiatot. Az amerikai autógyártó óriás 2000-ben 2,4 milliárd dollárért megszerezte az olasz vetélytárs 20 százalékát, s az akkori megállapodásban az a kitétel is szerepelt, miszerint a Fiat, amennyiben úgy látja jónak, 2004 januárját követően a vállalat maradék 80 százalékát is eladhatja a GM-nek. Az amerikaiak már készülnek is erre az eshetőségre: a minap 220 millió dollárra – a két évvel ezelőtti vételárnak kevesebb mint egytizedére – értékelték le a birtokukban lévő Fiat-részesedést, félreérthetetlenül jelezve, mennyit lennének hajlandóak fizetni, ha az agonizáló olasz autógyár egészét be kellene kebelezniük.
RIVALIZÁLÁS. Ehhez még az olasz kormánynak is lesz egy-két szava. Elvégre, ha a GM 100 százalékos tulajdonossá válna, Róma aligha szólhatna bele többé a Fiat vezetésébe és stratégiájának meghatározásába. Így többek között a Fiat több száz beszállítójának sem kelhetne védelmére. Mindez persze még korántsem jelenti azt, hogy az állam feltétlenül “bevásárolja magát” a társaságba, elemzők szerint ez csupán a GM-opció alternatívájaként, mint utolsó lehetőség jöhet szóba. Rövid távon a kormányzat bizonyára beéri azzal, hogy átvállalja az elbocsátások anyagi terheit – a szakszervezeteknek tett gesztusként pedig megpróbál gondoskodni az utcára kerülők újbóli elhelyezkedéséről.
Ennyi azonban aligha elegendő. A Fiat ez év májusában azt ígérte a számára hitelező bankoknak, hogy 2003 márciusáig felére csökkenti az akkor 6,6 milliárd eurós adósságát. Ennek érdekében már eladta a Ferrari 34 százalékát és a Teksid alumíniumgyárat, illetve az év végéig minden bizonnyal megszabadul az autóértékesítést finanszírozó Fidis pénzintézettől, valamint a Comao robottechnológiai cégtől. Amennyiben ezáltal a Fiat anyagi helyzete megszilárdul, a kormány fellélegezhet, ám ha mégsem, akkor jöhet a párbaj a GM-mel. A szabad piac pedig tovább várhat.
