Kétszer is a német média érdeklődésének középpontjába került Michael Ringier, a svájci családi kiadóvállalat vezetője és főtulajdonosa. A hetvenes években kezdő újságíróként Németországban maga után kevés “nyomot hagyó” Ringierre először ez év elején egy kellemetlen botrány kapcsán figyeltek fel a németek: a svájci Blick cikksorozatban támadta Thomas Borert, Svájc berlini nagykövetét és feleségét, aki a német főváros éjszakai életének állandó szereplőjévé vált. Michael Ringier nyilvánosan bocsánatot kért vasárnapi újságjában és kevésbé nyilvánosan óriási – a hírek szerint milliókra rúgó – kártérítést fizetett az azóta visszahívott diplomata házaspárnak.
HOMÁLY. Másodszor szeptember elején figyeltek fel a Németországban kevéssé ismert zürichi kiadó első emberére, amikor is kiszivárgott, hogy a Ringier érdeklődik a nehéz helyzetbe került Kirch-csoport egyik tulajdonrésze, a Springer Verlagban meglevő 40 százalékos részesedés iránt. Az üzlet részleteit egyelőre homály fedi, sőt az sem teljesen világos, ki is adja el a Kirch-féle részvénycsomagot, illetve egyáltalán eladásról lesz-e szó. Hivatalos közleményt eddig sem a Springer, sem pedig a Ringier nem adott ki a megbeszélésekről, csupán annyit erősítettek meg, hogy tárgyalások folynak. Tény, hogy Leo Kirch – aki a múlt héten megtámadta a részvénytöbbség felett rendelkező Friede Springert, a legendás újságkiadó, Axel Springer özvegyét (Figyelő, 2002/39. szám), mondván: szerepet játszott a Kirch-médiabirodalom bukásában – maga szeretné értékesítené részvényeit, s legalább 0,8-1,0 milliárd euróra tartja részesedésének értékét. (A vita lényege, hogy a Kirch-csomag jelenleg a Deutsche Bank kezelésében van, s Kirch azt állítja, hogy ezért a helyzetért a Springer-özvegy a felelős. A bíróság elutasította Kirch keresetét.)
Az egyik lehetséges megoldásnak a megfigyelők azt tartják, hogy Ringier megvásárolja a 40 százalékos részvénycsomagot, majd 25 százaléknyit megtart, a többit pedig a tőzsdére viszik. Ezt az eshetőséget azonban sokan amiatt elvetik, hogy a svájciaknak nem áll rendelkezésükre elegendő pénz ehhez a változathoz. Ráadásul az is igencsak valószínűtlen, hogy a Springer Verlag érdekelt lenne 25 százaléknyi részesedésnek a tőzsdére vitelében.
A szintén sokat tárgyalt másik variáció az lehet, hogy kereszttulajdonlás útján egy új kiadóvállalat jönne létre, mégpedig a nyomtatott sajtóval foglalkozó legnagyobb európai médiavállalkozás, körülbelül 3,5 milliárd eurós éves árbevétellel. A kritikus pont a Ringier értékelése – tartják a szakemberek. Az egész zürichi kiadóvállalat nem fedezi a Springer 40 százalékát, ezért Michael Ringier-nek vagy meg kell toldania készpénzzel az ajánlatot, vagy kisebb részesedéssel kell beérnie az új vállalatban. A svájci politikai elit azonban ellenzi, hogy az ország legnagyobb kiadóvállalata német befolyás alá kerüljön. Főleg, hogy a “svájci föderalizmus szociális tudatát” megtestesítő Ringier a “jobbkonzervatív Springer-vonalra” álljon át, mint azt Moritz Leuenberger, a médiáért is felelős svájci szövetségi miniszter megfogalmazta.
Az alárendelt szerepet a Ringier-nél sem tartják elfogadhatónak, múlt hét végén a konszern egyik szóvivője kijelentette, hogy a tulajdonosok megtartják az irányítást a kiadóvállalat fölött, de a tárgyalásokat tovább folytatják. Az egyelőre nem világos, hogy a Ringier és a Springer közeledésének milyen hatása lesz a magyar piacra. Amennyiben az történik, hogy a Ringier kisebbségi tulajdonrészt szerez a Springerben, itthon az Axel Springer-Magyarország Kft. résztulajdonosaként kiadója lesz számos megyei napilapnak, az Axel Springer-Budapest Kft.-n keresztül pedig a Világgazdaságnak és magazinoknak. Mivel a Ringier a magyar magazinpiacon nincs jelen, az utóbbi lehetőség nem vet fel aggályokat. Kérdés viszont, hogy a politikai napilapok piacán nem növelné-e befolyását a kívánatosnál jobban a Ringier, amely kizárólagos tulajdonosa a Magyar Hírlapnak és 49,9 százalékos részesedéssel bír a Népszabadságban, miközben övé az egyik bulvárlap, a Blikk is. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) mindazonáltal ebben az esetben várhatóan nem fogja vizsgálni az ügyletet. A GVH ugyanis nem folytatott eljárást akkor sem, amikor a Magyar Hírlap kizárólagos tulajdonjogával rendelkező Ringier 49,9 százalékos részesedést vásárolt a Népszabadságban, azzal az indokkal, hogy nem szerzett irányítást. A GVH illetékese azonban nem válaszolt a Figyelőnek arra a kérdésére, hogy bekérték-e a szindikátusi szerződést, hiszen irányító szerepbe nem csak többségi tulajdon megszerzésével lehet kerülni, hanem úgy is, ha ilyen értelmű szindikátusi szerződést kötnek a felek. A versenyhivataltól mindössze azt a hivatalos választ kaptuk: egy elővizsgálat során azt állapították meg, hogy a Ringier nem szerzett irányítást.
VERZIÓK. A német sajtóban olyan értesülések is napvilágot láttak, hogy első lépésként a Springer vásárolna tulajdonrészt a Ringierben, amely éppen így teremtene forrást Kirch Springerbeli részesedésének megvásárlásához. Ebben az esetben az is előfordulhat, hogy Magyarországon a Springer jutna irányító szerephez a Ringier által most 100 százalékosan birtokolt országos napilapokban. Ekkor pedig a versenyhivatal vizsgálódása már aligha elkerülhető, s a kiadók számára kedvező határozat előre nem borítékolható.
