A négy divízióKÉPFELDOLGOZÓK ÉS NYOMTATÓK.
A legkönnyebb helyzetben ez a divízió van, mert közel kétharmados a piaci részesedése, s őket érintette legkevésbé a fúzió. A Compaq e téren jelen sem volt, a HPstratégiáját pedig szinte vegytisztán folytathatják egy korábban is HP-s vezetése alatt.
VÁLL AL ATI RENDSZEREK. Ez a részleg – amelyet a magyarországi első ember, Beck György vezet – már nehezebb helyzetben van. A Unix-piacon a 43 százalékos, az Intel-piacon pedig a 48 százalékos piaci részesedést nem lesz könnyű tartani. Már csak azért sem, mert a pályázatokra eddig gyakran csak az elődcégeket hívták meg, a fúzió révén viszont új szereplők is hozzáférhetnek eddig stabil ügyfelekhez. Az ilyen terméket vásárló cégek ráadásul igyekeznek diverzifikálni szállítóik között, s ez sem az új HP mellett szól. Azt viszont kevesen tartják elképzelhetőnek, hogy Beck hagyná a piaci részesedése csökkenését, s elviselné, hogy a házi versenyben más divízió lekörözze.
SZOLGÁLT ATÁSOK. E piacon 11 százalékos szeletével tulajdonképpen nem áll rosszul a HP, de a sikerhez kenyértörésre kell vinni a dolgot korábbi partnerekkel. Ez viszont eddig nem volt jellemző a Beck-csapatra. Kérdés továbbá, miként viszonyulnak a partnerek az új céghez. Komoly veszély, hogy számviteli gyakorlatában a HP eltér a Compaqtól. Míg utóbbi a teljes projektet bevételként könyvelte el, addig a HP csak a ráeső részt tekintette árbevételnek. Márpedig a fúzió után a forgalom kulcskérdés, s ha a partnerek úgy érzik, kiszorítják őket projektekből, más gyártó után néznek.
SZEMÉLYI SZÁMÍTÓGÉPEK. Ez az egység sem küzd túl nagy problémával, mert nem az üzletek polcain folyik a márkás termékek közötti harc. Az új HP termékpalettája – a marokszámítógéptől a noteszgépeken át az asztali PC-kig – vonzó lehet a jellemzően vállalati ügyfélkör számára. Igaz, az eddigi árharc, amely nagyrészt a HP és a Compaq között zajlott, kellemes helyzetbe hozta a vevőket, akik erről nehezen mondanak le, s ezzel csökken az amúgy is csekély marzs.
Május 7-e óta nagy a mozgolódás az “új HP” itteni leánycégénél is. A felső vezetők kiválasztása pillanatok alatt lezajlott, s már a négy új divízió (lásd külön) kulcsszereplőit is megnevezték, ám a 400 főt meghaladó létszám többsége számára nem világos, milyen feladatot kap majd az új szervezetben, ha egyáltalán számítanak a munkájára. Az első elbocsátási hullám – csakúgy, mint a cégnél globálisan – október végére zárul le, de a magyar menedzsment nem szívesen használja ezt a kifejezést. A természetes elvándorlás vélhetően megoldja ezt a problémát – hangzik a félhivatalos álláspont. Beck György vezérigazgató a globális tranzakció bejelentésekor a létszámot firtató kérdésekre azzal a párhuzammal válaszolt, hogy a fúzió előtti magyar Compaq lényegesen több alkalmazottal működött, mint a három évvel korábban a Digitallal történt összeolvadással létrejött társaság.
Akkor azonban más hangulat uralkodott az IT-piacon világszerte, s így Magyarországon is. Megfigyelők most kevés valószínűséget adnak az összlétszám növelésének, de a nagy elbocsátások veszélyét sem látják túlzottnak. Ráadásul jó esély van arra, hogy a fúzióknál szokásos negatív szelekcióra nem kerül sor a HP-nál: a jókat meg tudják tartani, és a kevésbé jók távoznak. Ez nem annyira belső okokra, mint inkább az általános piaci feltételekre vezethető vissza: egyszerűen kevés a jó szabad állás a hazai informatikai piacon.
Sokan kritizálják a fúzió után kialakult HP-menedzsment “származás” szerinti összetételét: a 14-ből hárman jöttek a régi HP-tól, a többség Beck csapatát erősítette korábban is. “A lényeg természetesen nem ez – véli Mezriczky László marketingigazgató -, hiszen két sikeres cégről van szó, amelyek a maguk módján és stílusában vívták ki a vevők és partnerek elégedettségét, néha kritikáját.” Sokkal inkább azért kifogásolják a vezetők mostani kiválasztását, mert “nem illik” a megvett vállalatnak erősebb helyzetbe kerülni.
Kétségtelen, hogy a HP-Compaq egyesülésnek speciális lélektana van, de a vezetés kitart amellett, hogy az eddigi kiválasztásokat a rátermettség motiválta. (A már kialakulóban levő második vonal egyébként azt mutatja, hogy ott igyekeznek helyzetbe hozni volt HP-seket, tartva ezzel az egyensúlyt.) Mezriczky mindenestre azt tartja a legfontosabbnak, hogy megszűnjön a “ti” és a “mi”, vagyis a két társaságból mielőbb egy csapatot kell gyúrni.
Ezt az új szervezeti felépítés megkönnyítheti, mert a négy divízió munkáját sok olyan kolléga segíti, akik “bedolgoznak” mindenkinek. Kérdés azonban, milyen eredményeket tudnak elérni az egymástól külön, s ezért vélhetően rivalizálva dolgozó egységek.