1994 A Harvardon végzett adójogász, Domenico De Sole elfoglalja az ügyvezető igazgatói széket, és az amerikai Tom Fordot nevezi ki kreatív igazgatónak. Nekilát a szerkezeti átalakításnak, a költségek lefaragásának és a cég modernizálásának.
1995 Az 1960-as éveket idéző tavaszi kollekció a Guccit az európai konfekcióipar csúcsára röpíti. De Sole vezérigazgató lesz, és a Guccit a tőzsdére viszi New Yorkban és Amszterdamban.
1996 A reklámkiadások 40 millió dollárra ugranak. Hat hónappal az első részvénykibocsátás (IPO) után a részvények értéke 500 százalékon áll.
1997 Az ázsiai válság és a gyengülő dollár ellenére tovább bővül a bolthálózat és a gyártósorok száma. A reklámköltségek elérik a 70 millió dollárt.
1998 A Gucci 80 millió dollárt költ el butik-kutatásra. A Prada 9,5 százalékos részesedést szerez a cégben.
1999 De Sole csatát nyer a Gucci fölötti ellenőrzést megszerezni próbáló LVMH-val szemben. François Pinault francia gyáros 2,9 milliárd dollárért megveszi a Gucci 40 százalékát. De Sole megszerzi az Yves Saint Laurent-t, a Sergio Rossi cipőgyártót és a Sanofi Beautét (ma YSL Beauté).
2000 De Sole gyökeresen átalakítja az YSL-t és újraindítja a konfekció-üzletágat. Felvásárolja a Boucheron francia ékszer- és órakészítőt. Az idei eladási előrejelzések 2,2 milliárd dollárról szólnak, ami 1000 százalékos növekedés 1994-hez képest.
Forrás: Business Week, cégjelentések
