Lesújtó véleményt tartalmaz a kutatás-fejilesztés hazai helyzetéről az alig több mint két éve készült kormányprogram: “A Nobel-díjas magyar tudósok már nem egyszer szereztek megbecsülést az országnak azzal, hogy sokat tettek a világ tudományos fejlődéséért, legalábbis korábban. Ezzel szemben napjainkban (… ) a kutatás-fejlesztési tevékenység helyzete drámai.” Az akkoriban még mindent megváltoztatni kívánó Orbán-kormány fogadalmat tett a katasztrofális állapotban lévő szféra felvirágoztatására, látványos fejlesztéseket és sok-sok pénzt helyezve kilátásba.
FORRÁSKUTATÁS. A kabinet akkori nyilatkozataiban jelentős növekedést ígért e tevékenység közvetlen és közvetett támogatása terén annak érdekében, hogy a K+F részesedése a GDP-ből 1 százalékra, középtávon 1,5 százalékára emelkedjen. (A fejlett országokban 2 százalék körüli ez a mutató.) S hogy mindez megvalósuljon, azt a kormány nem “ölbe tett kézzel várja” – szóltak az akkori fogadalmak -, hanem a kedvezményes hitelekkel, adókedvezménnyel és állami megrendelésekkel. Ám hiába ugrottak meg, illetve ugranak meg jövőre is jelentősen – a fejlett országok által is irigyelt mértékű gazdasági növekedésnek köszönhetően – az adóbevételek, azok összege még így is kevés az autópálya-építésekre, a sok sebből vérző egészségügy, vagy az ugyancsak pénzhiánnyal küzdő oktatás problémáinak megoldására, a nagyszabású vidékfejlesztési tervekre, vagy az árvíz, majd az aszály sújtotta mezőgazdaság támogatására. A pénzügyminisztériumi szakértők számára világossá vált, hogy ebből a K+F támogatására már nem futja, ezért más források után néztek. Az általuk készített adótörvény-módosítási javaslat már ennek jegyében fogant. Tekintettel arra, hogy műszaki fejlesztési hozzájárulás címén már korábban is létezett hasonló elvonás, a minisztériumi szakembereknek bizonyára nem kellett sokat töprengeniük, hogy rájöjjenek: a gazdálkodó szervezetektől, a vállalkozásoktól újabb több tízmilliárd forintnyi jövedelmet kell elvonni ahhoz, hogy a K+F támogatásához egyébként rendelkezésre álló szűkös állami forrásokat érdemben kiegészíthessék. Ügyelve a tökéletes csomagolásra, azt javasolták: egyszerűsítsék az adórendszert, csökkentsék az elvonási csatornák számát azáltal, hogy az új adónem bevezetésével párhuzamosan megszűnik a szakképzési, valamint a rehabilitációs hozzájárulás. Elvileg nem is hangzik rosszul – egy valóban fontos és támogatandó célt preferálnak, miközben két elvonás megszűnik. Az ördög azonban ezúttal is részletekben bújik meg. Két olyan járulék befizetését felejthetik el ugyanis a vállalkozások, amelynek összege az idén például együttesen is alig haladja meg a 10 milliárd forintot, miközben az új adóból származó bevétel ennek sokszorosa, akár 60-70 milliárd forint is lehet.
Nehezen érthető, hogy a bizonyos helyzetekben (lásd gáz- vagy benzináremelés) oly határozott inflációellenes kampányt hirdető pénzügyi kormányzat ezúttal miért nem törődik azzal, hogy a nagyobb elvonás, beépülve az árakba, növeli az inflációt. De nem ez az egyetlen oka annak, hogy a gazdálkodók nincsenek túlságosan feldobva a kilátásba helyezett újabb köztehertől. Különösen a kisebb vállalkozások, illetve a nagy anyagigénnyel járó ágazatokban tevékenykedők járnának rosszul. Az újabb elképzelések szerint viszont a három főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató mikrovállalkozások megúsznák az új közteher fizetését, holott a pénzügyi tárca tavasszal még azzal indokolta az újfajta adónem bevezetésének szükségességét, hogy azokat is bevonják a K+F tevékenység költségeinek viselésébe, akik ilyen tevékenységet nem végeznek. Felmerült az a lehetőség is, hogy akár egészen a 20 fős létszámig nem kell ilyen címen adót fizetni, vagy az is, hogy bizonyos ágazatokat mentsenek fel a fizetés alól.
CSÖKKENTŐ TÉTELEK. A pénzügyi tárca elképzelései szerint egyébként az új fajta adó alapjának kiindulópontja az összes költség lenne, amelyet bizonyos – törvényben meghatározott – jogcímeken csökkenteni lehetne. Kérdéses persze, hogy ez utóbbiba mit sorolnak majd. Annak érdekében, hogy a nagy anyagköltségű vállalkozások ne kerüljenek méltánytalanul kedvezőtlen helyzetbe, adóalapnak várhatóan nem az összes költséget, hanem a hozzáadott értéket kellene tekinteni, illetve az alapból ki kellene emelni az alvállalkozói teljesítmények értékét vagy az eladott áruk beszerzési árát.
A K+F támogatás növelésének szükségességét egyébként sem a vállalkozók, sem a törvénytervezetről véleményt formáló minisztériumok nem kérdőjelezik meg. Ugyanakkor annak részleteit egyelőre nem dolgozták ki, hogy a keletkező bevételeket hogyan, milyen feltételekkel, pontosan milyen célokra lehet majd igénybe venni. Egyelőre csak a tág keretek ismertek: az új forrás a K+F, a szakképzés és a rehabilitációs foglalkoztatás céljaira használható majd. Így – legalábbis a pénzügyi tárca ígéretei szerint – a fejlesztési hozzájárulás bevezetése nem sérti a jelenleg működő két hozzájárulás eltörlését.
A Szociális és Családügyi Minisztérium ugyanakkor aggódik, hogy a “közös kalapból” nem jut majd elegendő forrás a rehabilitációs foglalkoztatás ösztönzésére. Az oktatási tárca pedig azt kifogásolja, hogy nem tudni, minisztere beleszólhat-e majd a fejlesztési források kezelésébe, lesz-e a jövőben kellő anyagi forrása a kormányzati szakképzési politika megvalósításához.
FOGHÍJASAN. A vállalkozások pedig kifejezetten ellenzik, hogy a K+F támogatásához szükséges pénzt a vállalkozók közterhei- nek emelésével teremtsék elő. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) szeptemberben alakítja ki végső álláspontját az új hozzájárulásról, de az biztos, hogy nem támogatják a vállalkozói terhek növelését. Azt is kifogásolják, hogy a pénzügyi tárca által készített javaslat igencsak “foghíjas”. Így például nem derül ki belőle, mi lesz a mai Szakképzési Alap sorsa. Azt ugyan pozitívumnak tartják, hogy a saját munkavállaló képzésére fordított összeggel a fejlesztési hozzájárulás alapját csökkenteni lehetne, ám úgy vélik, a jelenlegihez képest az új szabályozás a kisebb vállalkozásokat nagyon kedvezőtlenül érinti.
A bevezetendő adóról a kormány tagjai között is igencsak megoszlanak a vélemények. Így aztán nem tudni, a kabinet jövő heti ülésén mi lesz a döntés: javasolják-e az Országgyűlésnek a tervezet elfogadását, s ha igen, milyen formában. A végső döntés meghozatalához nincs sok idő, hiszen a jövő évben hatályba lépő adótörvény-módosításokat tartalmazó törvényjavaslatnak már rögzítenie kell az új adóra vonatkozó szabályokat, és ezzel kapcsolatban egy másik törvényjavaslatot is a parlament elé kell terjeszteni az új költségvetési forrás felhasználásának részletes szabályairól.
