A sebészeti technikák fejlődésével egyre több másképp menthetetlen, krónikus beteg számíthat arra, hogy szervátültetés után jó túlélési eséllyel, gyógyultan távozhat a kórházból. Ezekhez a beavatkozásokhoz azonban nagy számban rendelkezésre álló beültethető szervekre van szükség.
Egyik megoldásként a xenotranszplantáció, a valamely állati fajból emberbe történő szervátültetés ígérkezik. Ilyen transzplantációra a sertések a legalkalmasabbak, mivel anatómiai felépítésük nagyon emlékeztet az emberére. Ugyanakkor az átültetésnél kiemelten fontos, hogy az idegen szövetek pontosan illeszkedjenek a beteg testébe, s ne lökődjenek ki. Immunrendszerünk védekező mechanizmusait kell legyőzni ahhoz, hogy az új szervet befogadja a szervezet. A sertések szerveinek felhasználása az etikai dilemmákon túl gyakorlati kockázattal is jár, mert olyan rájuk jellemző retrovírusokat (porcine endogenous retrovirus – PERV) hordoznak, amelyek az emberre veszélyesek lehetnek. Biotechnológiai eszközökkel azonban előállíthatóak olyan sertésfajták, amelyek genetikai állománya már nem tartalmazza e vírusgéneket. A klónozással létrehozott, úgynevezett transzgénikus állatok szervei így a vírusok átvitelének kockázata nélkül beültethetőek. Mivel a transzgénikus malacok igen tiszta körülmények között nevelkednek, környezetükben nem éri külső vírusfertőzés őket. A sertések saját retrovírusainak kiküszöbölése azért is elengedhetetlen, mert bár nem tudunk arról, hogy ezek a vírusok embereket betegítettek volna meg, fennáll a veszélye annak, hogy genetikai anyaguk beépül az emberi genomba, és kombinálódva az emberi génekkel új eddig még ismeretlen vírusok kialakulását okozhatja. (Az AIDS megbetegedést okozó HIV is retrovírus, amelynek genetikai anyaga beépülhet különböző élőlények genetikai készletébe.) A szervdonornak álló klónozott malacok azonban vírusmentesek.
Az állatorvosok a hetvenes évek óta ismerik a PERV-eket, de nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget nekik. A biotechnológia fejlődése nyomán a kutatók öt-hat évvel ezelőtt újra érdeklődéssel fordultak a sertés retrovírusok felé. Az első transzgénikus malacok megjelenésétől kezdve a biotechnológiai cégek nagy lehetőséget látnak a sertésklónozásban, és sürgetik a xenotranszplantáció klinikai kipróbálását. Viszont egyúttal a bioetikai aggodalmak is erősödtek: elkezdődjenek-e a transzplantációs kísérletek vagy betiltsák azokat? A döntés még nem született meg.
De nemcsak a szervátültetések számának növekedését remélik a klónozott állatoktól, a mezőgazdasági állattenyésztők is érdeklődnek a tiszta húsáru iránt; a fejlett országok lakóinak húsfogyasztásában még mindig vezető szerepet játszik a sertéshús. A klónozott háziállatok vására már meg is kezdődött.
Egyébiránt az, hogy vírusok az egyik élő szervezet génjeiből egy másikba épülnek be, természetes folyamat – nemcsak a laboratóriumokban következik be, így van ez már évezredek óta, mióta az emberek háziállatokat tartanak. Ezért is fölösleges luxusnak tűnhet a vágósertések genetikai módosítása.
