Nyolcvanszázalékos támogatottságot élvez a váltakozó időszámítás az Európai Unióban (EU), amelynek tagállamai 1996-ban vezették be egységesen a nyújtott nyári időszakot. A franciák máig ellenzik a módszert, s a hollandok és a portugálok sem igen lelkesednek érte. A mezőgazdaságban dolgozók körében ugyancsak népszerűtlen, különösen Ausztriában és Svájcban, mert a nyári periódusban egy órával előbb kell kezdeni a napot, ráadásul ugyanennyivel később sötétedik. Így két órával többet kell dolgozni. Az idegenforgalomra azonban egyértelműen jó hatással vannak a meghosszabbodott nappalok. A turisták kedvelik, mert hamarabb indul a tömegközlekedés, a hosszabb ideig tartó világosság következtében pedig több időt szánhatnak városnézésre.
“A megtakarításban a legnagyobb tételt a közvilágítás teszi ki. Még az olyan viszonylag kis ország is, mint Magyarország, egy közepes város éves fogyasztásának megfelelő 150-200 gigawattot spórol meg” – magyarázza Sztrányay Miklós, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium szakfőtanácsosa. Az európai joggal foglalkozó szakjogász azt is fontosnak tartja, hogy ezen a területen az unióval azonos szabályozást lehetett megvalósítani.
Az átállás költsége elhanyagolható a megtakarításhoz és az egyéb előnyökhöz, illetve az intézkedés elmaradása esetén keletkező károkhoz képest. “A legnagyobb kiadások a közlekedési tárcát terhelik, hiszen például a vasútnak minden állomáson át kell állítania az órákat, a megtakarítások viszont a Gazdasági Minisztériumnál jelentkeznek, s a nyári időszámításból származó nagyobb idegenforgalmi bevételek is itt csapódnak le” – mondja a szakfőtanácsos.
A vasúti, hajó- és légi közlekedési menetrendeket ehhez az időszámításhoz kell igazítani, így a komoly befolyással bíró EU-országok nem engedhetik maguknak, hogy ne alkalmazzák a közös időszámítást, hiszen abból számukra óriási károk keletkeznének. Az unió tagállamai között gyébként ez volt az első – bár szerény – szabályozási terület, ahol tökéletes jogharmonizációt hoztak létre.
Minden jel arra mutat, hogy az időátállítást egyre több állam bevezeti, s végül az egész bolygón megvalósítják. Sztrányay Miklós szerint a mi szabályozásunk egyszerűbb, mint az unióé, annyira, hogy az 1996-ban kiadott kormányrendeletet nem kell megváltoztatni, miközben az EU-országokban négyévenként módosítják az erről szóló jogszabályt. Így valószínűleg 2002-ben is új szabályozást léptetnek életbe az unióban, nálunk viszont nem lesz szükség tartalmi változtatásra, csak formaira. Nagy-Britanniában és az uniós társult tag Lengyelországban ma már törvényi szintű az időszámítás szabályozása, s vélhetően ez válik majd általánossá. –
