Ígéretéhez híven a kormány valóban időben benyújtotta a parlamentnek a következő két év büdzséjének tervezetét. A képviselők azonban mégis elégedetlenek, hiszen a háromhetes ülésrend miatt nincs lehetőség arra, hogy a költségvetés minden elemét részletesen megtárgyalják. Tapasztaltabb fiskusok szerint ennyi idő még az egyéves büdzséhez is kevés, de most egyszerre kettővel kell foglalkozni. Ráadásul megfelelő információkhoz sem jutnak az érdekelt felek: az idei év várható folyamatairól a Pénzügyminisztérium (PM) nem ad áttekintést, e nélkül pedig értelmetlen lehet a következő évi számokról beszélni.
JÁTÉK A SZÁMOKKAL. Bár a parlamenti vita még csak most kezdődött el, világosan érzékelhető, hogy a kormány játszik a számokkal. A béremelésekkel kapcsolatos legújabb elképzelések több ellentmondást is tartalmaznak. A költségvetés tervezete ugyanis 9-10 százalékos átlagos bérkiáramlással számol, miközben a költségvetési szférában a tervek szerint átlagosan 16 százalékkal nőnének a keresetek. Ez azonban azt feltételezné, hogy a versenyszférában a minimálbér emelését is figyelembe véve csupán 8,3 százalékos béremelést lehetne végrehajtani, ami az infláció alakulásától függően akár reálérték-csökkenést is jelenthet.
Hasonlóan látványos fogásnak bizonyul a koalíciós pártok múlt héten tett azon javaslata is, hogy az eredetileg tervezett 7,3 százalék helyett 10,3 százalékos legyen a nyugdíjemelés mértéke. A nyugdíjakat ugyanis törvény által előírtan az úgynevezett svájci indexálás segítségével emelik, amely 50-50 százalékban veszi figyelembe az infláció és a bérnövekmény alakulását. A hirtelen nagylelkűség hátterében sokak szerint az áll, hogy ezt a 10 százalékos emelést nagy valószínűség szerint jövőre úgy is meg kellene adni. Elemzők ugyanis 7-8 százalékos drágulást és 12-13 százalékos bérnövekményt várnak a következő esztendőre, márpedig e két valószínűsített ráta átlaga gyakorlatilag megegyezik a most propagandisztikusan bedobott 10,3 százalékkal.
MIBŐL? Járai Zsigmond pénzügyminiszter mindenesetre – még a szeptember elsejei kormányülést követően – büszkén részletezte az újságíróknak a következő évi büdzsé számait. Mint ismeretes, a dinamikus gazdaságpolitika számos új programot indít be jövőre, és a kormány szerint erre a fedezet is megvan az államkasszában. Járai ennek érzékeltetésére megemlítette, hogy a központi költségvetés kiadásai jövőre 18 százalékkal nőnek, míg a teljes államháztartás csaknem 14 százalékkal költhet többet, mint az idén. Ez önmagában természetesen örvendetes, ám jogosan merül fel a kérdés: honnan van minderre fedezet? A tervek szerint ugyanis a jövedelemelvonás – ez mutatja, hogy minden megtermelt forintból mennyit von el az állam – jövőre csökkenne, mégpedig az idei 41,7-ről 39,5 százalékra. Ami egyben azt jelenti, hogy az állam – leszámítva azt a lehetőséget, hogy fokozza eladósodását – nem növelheti kiadásait a GDP nominális növekményénél (ami nagyjából megegyezik a reálnövekedés és az infláció összegével) nagyobb mértékben, hiszen ez csak úgy valósulhatna meg, ha egyre több és több jövedelmet vonna el az adózóktól. A GDP a PM prognózisa alapján 5-7 százalékkal bővül majd 2001-ben, míg az átlagos éves áremelkedés mértékét ugyancsak 5-7 százalékra teszik, így a nominális GDP 10-14 százalékkal lehet csak magasabb, mint 2000-ben. A probléma tehát adott: 10-14 százalékos nemzeti jövedelem növekményből egyszerűen nem lehet 14 százalékkal növelni az államháztartás kiadásait úgy, hogy közben még a jövedelemelvonás is mérséklődik…
A megoldás azonban itt is egyszerű: a kormány a büdzsé számait propagandacélokra használja, hiszen az impozáns növekményi számadatok egy bőkezű kabinet képét mutatják a választóknak, akik közül kevés nézi meg, mit rejtenek a tervek valójában.
