Japánban a G7-ek pénzügyminiszterei a napokban tartották éves találkozójukat. Itt elhangzott, hogy az elektronikus kereskedelem potenciálisan a világgazdasági fejlődés fő erejévé válhat. Ön szerint mikorra?
– Az elektronikus kereskedelemről hajlamos mindenki úgy beszélni, mint valami elvont dologról. Holott az elektronikus kereskedelem nem más, mint a hagyományos gazdasági folyamatok leképezése egy új eszköz nyelvezetére. Ez az eszköz pedig a végfelhasználók felé történő kereskedés (B2C) esetén kisebb arányban, üzleti felhasználók felé (B2B) viszont jelentős mértékben képes arra, hogy olyan problémákat oldjon meg, amelyeket hagyományos eszközökkel nem lehet.
– Milyen hatással jár ez és mit jelent Magyarország számára?
– Lehetővé válik a korábban elzárt piacok felzárkózása, jobban kihasználhatóvá válnak a gazdaságnak bizonyos szegmensei, erőforrásai, s maga a verseny is. Magyarországgal kapcsolatban azt gondolom, hogy míg számos politikai és gazdasági vonatkozásban évtizedekre tehető a lemaradásunk, addig az internet területén ez csupán három-négy, az elektronikus kereskedelem terén pedig egy-két év. Világszerte 2002-2003-ra teszik azt az időpontot, amikor a gazdaság a B2B kereskedelem volumenével lesz jellemezhető. Magyarországra szerintem 2005-re érik be ez a változás.
– A japán pénzügyminiszter az örvendetes felzárkózási lehetőség mellett megemlítette azt is, hogy az e-gazdaság mélyítheti a gazdagok és szegények közti szakadékot. Ön szerint is van reális veszélye az úgynevezett digitális gapnek?
– Nem nagyon látok digitális gapet, mert olyan folyamatot érzékelek, hogy akinek igénye van, az igenis hozzá fog férni az internethez, ha máshol nem, akkor a teleházakban. Inkább szociális-intellektuális gapről beszélhetnénk. Megvannak a szándékok az új technológiák kiaknázására, a másik oldalon azonban a megvalósítás, illetve gyakran annak hiánya okoz gondot. Épp ezért nekünk van egy evangelizációs kötelességünk is: azt kell az emberekkel beláttatnunk, hogy ez nem misztérium, nem megfoghatatlan, hanem igenis, a hatvanéves földműves is tudja használni, mert nem nehezebb, mint egy közepesen fejlett színes TV távirányítója. Ezért ha kialakul a digitális gap, az csak azért lehet, mert nem ébred igény a technológia használatára.
– Orbán Viktor az elmúlt héten értékelte kormányának működését. Ön hogyan értékelne?
– Vegyes a megítélésem. Elsősorban azokat a folyamatokat vizsgálom – meglehetősen apolitikus alkatként egyébként -, amelyek a munkám gazdasági környezetét jelentik. Egyik olyan szegmens, ahol csak korlátozottan vagyok elégedett, a deklarált célok megvalósulása. Nem az őszinte szándékot hiányolom, de még nem határozták meg egyértelműen azt a pontot, ahol a távközlésben és informatikában Magyarország kiemelkedhetne a régió átlagából. Az is igaz ugyanakkor, hogy e dinamikusan fejlődő ágazatot az államigazgatásnak hagyományos eszközeivel és korlátozott erőforrásaival rendelkezik, még megértenie is nehéz.
– Az ember génkészletének ismertté válását egyesek az internet jelentőségéhez hasonlítják. Mit gondol erről egy orvosból lett internetes szakember?
– A génállomány feltárása minden biológiai kutatásnál velőtrázóbb jelentőségű, hiszen minden biológiai folyamat genetikus alapokon nyugszik. Most az első lépcsőfokához érkeztünk annak, hogy ne a tünetet, hanem annak alapjait tudjuk vizsgálni és – félve mondom – befolyásolni. A felelősség itt rejlik. A génkészlet ismerete a nukleáris technológiák kihasználásának lehetőségéhez hasonlatos, de egyben az atombomba veszélyével is fenyeget. A nagy kérdés az, hogy a társadalom tud-e élni ilyen tudással. Az internet ehhez képest csupán egy infrastruktúra.
– Anyacége, a PSINet fő támogatója volt a futball Eb-nek. Mit jelentett az Eb önnek?
– Egyáltalán nem vagyok focirajongó, így elsősorban szakmai szempontból érdekelt. Örülök, hogy a hivatalos honlap mind kapacitás, mind pedig adatbiztonság szempontjából jól vizsgázott. Azért láttam két meccset, s nagyon lenyűgözött az a profizmus, amivel ezt a giga-show-t összehozták. Az olasz-francia döntőn a hangulat volt magával ragadó. Amikor a hosszabbításban a franciák egyenlítettek, akkor szurkolótáboruk olyan eufórikus hangulatot teremetett, hogy érezni lehetett: ők fognak győzni.
