Ami várható volt, bekövetkezett. Franciaoriszág július elsején vette át az Európai Unió (EU) soros elnökségi tisztét és szinte azonnal elkeseredettebbé vált a konfliktus Ausztria és a közösség többi tagállama között. Jospin, a szociáldemokrata francia miniszterelnök első dolga volt, hogy kijelentse: Ausztriát jogosan szorították politikai karanténba, miután Haider szélsőjobboldali pártját, a Szabadságpártot a jobbközép (Schüssel kancellár Néppártja) “bűnrészességével” beemelték a kormányhatalomba.
Elsőként Haider válaszolt, jelezvén: noha nem kormánytag, sőt már nem is a Szabadságpárt elnöke, mégis az ő szava és stílusa a meghatározó. A válasz úgy hangzott, hogy Franciaország “olyan lesz, mint a lekötözött Gulliver.” Ha nem oldják fel a szankciókat, akkor Ausztria megvétózza az EU-intézmények tervezett reformját és ezzel az unió keleti kibővítésének esetleg napirendre kerülő kísérletét is.
Ez az ütésváltás illuzórikussá tette a “három bölcs” missziójának a francia elnöki belépő előtt elhatározott tervét. Azt, hogy az Európai Bíróság három tagja jelentést készít két ügyről. Először arról, hogy miképpen tartja be Ausztria az európai emberjogi és kisebbségkezelési normákat, másodszor, hogy “miképpen alakul a Szabadságpárt politikai fejlődése.” A második pont a lényeges, amit Haider ingerült kirohanása is jelzett: “Csak vigyázzanak a három bölcs férfiúval. Jézust is meglátogatta három bölcs, mégis keresztre feszítették.” (A Financial Times kommentárja: “Ízléses válasz. Tanulságos látni, hogy Haider visszatért eredeti önmagához.”)
KÍNOS HELYZET. Az egész vita közben Schüssel kancellár a kínos helyzetbe sodródott másodhegedűs szerepét játszotta. Beletörődött a szeptemberre tervezett, szankciókról szóló népszavazásba is, noha azt a szélsőjobb erőltette. Hiszen már a kérdésfeltevés is biztosítja majd az Ausztriát szorító karantén általános elítélését. Ez pedig a koalíción belül tovább fogja növelni a szélsőjobboldal túlsúlyát és dinamizmusát az egyébként is kisebbségben lévő jobbközéppel szemben, és Haider fölényét Schüssel kancellárral szemben.
Mindez tovább élezheti az EU egyre feltűnőbb megosztottságát és ingadozását. A legfontosabb törésvonal Franciaország és Németország között húzódik. A franciák úgy vélik, hogy a Haider-jelenség a nemzetközi (és nem mellékesen, a francia) fertőzés veszélyét hordozza. Ezért ott a két nagy jobbközép konzervatív párt is a szankciók fenntartása mellett kardoskodik.
Németországban más a helyzet. A szociáldemokrata kormány úszik a hivatalos szankcióáramlattal. A konzervatív CDU többsége azonban már értelmetlennek ítéli a karantént. Bajor testvérpártja, a CSU és annak főnöke Stoiber pedig a szankciók ügyében gyakorlatilag Haider álláspontjára helyezkedett. (Új jelenség, hogy a legszínvonalasabb német hetilap, a Die Zeit kiadója, a német liberálisok nagyasszonya, Dönhoff grófnő is “átgondolatlannak” ítélte a szankciós döntést.)
Az unión kívül a karantén-konfliktus különösen kényes helyzet elé állította a felvételre várakozó országok első csoportját. Varsó, Prága és Budapest számára egyaránt világos kellett, hogy legyen: nem távolodó uniós felvételük időzítése és nem is a szankciók támogatása vagy elvetése a kérdés, hanem a belpolitikájuk. Az, hogy “otthon” miképpen alakítják a jobbközép és a szélsőjobb viszonyát.
FELVÉTELI SZEMPONTOK. Magyarország esetében például a 2002-ben esedékes választás után lép csak döntő szakaszába a felvételi folyamat. Annak sorsát tehát a jelenlegi kormánynak a választási harcban mutatott belpolitikai stílusa és szövetséges-keresési gyakorlata erőteljesen befolyásolja majd. Brüsszel elsősorban ezt fogja figyelni. Keresve az összefüggést Budapestnek a szankciók ügyében folytatott mai, “bajor típusú” viselkedése és a jobbközép-szélsőjobb kapcsolatok választások előtti alakulása között.
Azt, hogy Európa klasszikus konzervatív erői már ma is kutatják egy ilyen összefüggés lehetséges következményeit, jól tükrözi a szankciókat egyébként elutasító, szigorúan konzervatív svájci Neue Zürcher Zeitung kommentárja: “Tagadhatatlan, hogy a Fidesz az utóbbi időben céljai érdekében szívesen használja a MIÉP kicsiny frakcióját, hajhássza a MIÉP-választók kegyeit. Amíg azonban be nem bizonyosodik az ellenkezője, bízni lehet abban, hogy Orbán miniszterelnök, kivált a Haider-ügy fényében, pontosan tudja: milyen katasztrofális hatással lenne Magyarország integrációs esélyeire a MIÉP esetleges kormányzati részvétele. Úgy tűnik, Orbán környezetében felismerték, hogy a magyar szélsőjobboldallal folytatott túlzott játszadozás már most kezd károkat okozni Magyarország külföldi tekintélyének.”
Ez a véleménye a klasszikus konzervativizmus egyik európai médiabibliájának. Amely reggelente ott hever minden potenciális befektető íróasztalán… –
