a Szíriuszról a Földre jövő fény csavarodási száma hússzal. Az tudniillik kilenc, mint ahogy Grespik László, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője még kinevezését megelőzően írói munkássága részeként közhírré tette. Grespik úr ugyanis nem csak jogász, hanem műkedvelő történész is és ilyetén minőségében a Demokrata című lapban Szkíták törvénye címmel cikksorozatot publikált, amelyben a saját hazájában elnyomott magyarságért aggódott. Mert – mint írja – “befogadtunk mi mindig minden fajtát”. S a publicista Grespik le is vonta a következtetést: szerinte az idegenek befogadását önvédelemből le kellene állítani, mert különben a turáni átok – “a jószívűségünk önveszélyessége” – megöl bennünket.
Grespik úrról nem lehet azt mondani, hogy vizet prédikál és bort iszik, ő hivatali ténykedésében sem cselekszik másként, mint azt írói munkásságában javasolja. A budapesti hivatalvezető július elsejétől országonként csak húsz (érdekes módon e számnak nincsen semmilyen kozmikus jelentése) külföldi állampolgárnak engedélyezi, hogy a magyar fővárosban lakóingatlant vásároljon. Sok baj van ezzel a rendelkezéssel, tartalmi és formai egyaránt.
Legelőször is egyáltalán nincsen jogi alapja annak, hogy általános érvényű rendelkezést hozzon egy hivatal vezetője. Grespik László ugyan hobby-történészként azzal kérkedik, hogy a magyarság rendelkezik a legrégebbi írott kultúrával, “minden műveltség alapja tőlünk ered”, de ez azért nem jelenti, hogy a demokratikus jogrendszer – jóllehet később kialakult – alapszabályának ellentmondhat: törvényeket a megválasztott parlament hoz. Formai hiba továbbá, hogy a döntés meghozatala előtt nem konzultált sem a főváros vezetésével, sem pedig a többi közigazgatási hivatal vezetőjével. Ezt szóvá tette egyik interjújában a miniszterelnök is, aki viszont meglepő módon védelmébe vette a köztisztviselőt.
Azért meglepő a kormányfő álláspontja, mert a formai hibáknál sokkal komolyabbak a tartalmiak. A kvóták – numerus clausus-ok – bevezetése rossz emlékeket ébreszt, de ha ettől el is tekintünk, önmagában is nevetséges: ugyanannyi engedélyt kapnának a Magyarországon is egyre kiterjedtebb üzletet folytató kínaiak – 1,2 milliárdos populáció -, mint Lichtenstein miniállam polgárai. Ám ez még mindig csak a felszíne a dolgoknak, az igazi probléma, hogy a külföldiek letelepedése nem ártalmas, hanem éppen ellenkezőleg, összességében hasznos Magyarország polgárai számára. Ha másért nem, hát azért, mert az a külföldi, aki hajlandó pénzét Budapesten ingatlanba fektetni, Magyarország legjobb nagykövete lesz hazájában. Feltéve persze, ha nem arról számol be, hogy itt idegenellenes hangulat van kialakulóban, a kormányfő megnyilatkozásaiban a multinacionális cégek okozta veszélyekre utal és az európai integráció alternatíváiról gondolkodik hangosan.
A Grespik-rendelet bizonyára nem lesz hosszú életű, de arra mindenestre jó, hogy ne csak az ingatlanvásárló állampolgárokat riassza el, hanem néhány újabb befektetőt is elbizonytalanítson. –
