Az újságíró munkája során megesik, hogy olyan sajtóeseményre vetődik, ahol ő az egyetlen sajtómunkás. Nem vitás, ez akár nagyon kínos is lehet. Ráadásul „meglógni” képtelenség, hiszen egy-két PR-es azonnal nyakon csípi az óvatlan zsurnalisztát, sőt akár még egy igencsak kínos interjúra is késztethetik, ami aztán végül lehet, hogy sohasem jelenik meg.
A sajtótájékoztatók ideje lejárt – gondolhatnánk. Az e-mail, a mobiltelefon, az internet korában miért kellene találkozniuk az újságíróknak és az őket tájékoztatni szándékozóknak? Szükséges-e a nyomtatott sajtóanyagokat gyűrögetni, tollal jegyzetelni, prezentációkat végigülni, mikor az egész elintézhető egy telefonnal vagy e-maillel? Ráadásul a sajtótájékoztatók sokféle kockázatot rejtegetnek: lehet, hogy nem jön el rá senki, lehet, hogy félreértik a szóban elhangzott információkat, feltehetnek kellemetlen, a tárgyhoz nem tartozó kérdéseket. És persze nem illik kidobni a hivatlan vendégeket, akik néha szép számban megjelenhetnek. Ezenkívül pedig akár sokba is kerülhet egy-egy ilyen esemény megszervezése.
Vonzó hírmorzsák
De vajon miért megy el az újságíró a sajtótájékoztatóra? Elsősorban azért, mert szeretne elejtett hírmorzsákat felcsipegetni: egy véletlen elszólás, félreérthetetlen mozdulat vagy hangsúly hordozhat többletinformációt, amiből profitálhat. Ráadásul az esemény legfőbb varázsa abban rejlik, hogy személyesen lehet találkozni fontos emberekkel, cégvezetőkkel, esetleg sztárokkal.
Komoly vonzereje van annak is, hogy spontán fotók készíthetők, nem kell a sajtóosztályok borzalmas, beállított stúdiófotóit használni. Arról nem beszélve, hogy a „hivatalos”, a cég által készített képekért nem kap honoráriumot az újságtól kiküldött fényképész, míg a helyszínen készítettekért természetesen igen. Időnként a fotós még a kreativitását is kiélheti. Megkérheti a résztvevőket, hogy álljanak be érdekes vagy tréfás pózba, az emberek közötti viszonyokat jól ellesheti, a gesztikuláló, beszélő, egymással összenéző, egymásra reagáló szereplők a fotós szempontjából sokkal izgalmasabbak, mint bármilyen stúdiókép.
Magyar specialitás, hogy nálunk szinte nem létezik a paparazzo műfaja, túl kicsi a piac ahhoz, hogy érdemes legyen valakivel összeveszni, és nem is adnak elég pénzt az ilyen képekért. A sajtótájékoztató, ha úgy tetszik, a legális módja annak, hogy spontán „utcai” képeket lehessen készíteni.
Bármilyen furcsa, de az internetnek szintén nagy szerepe van abban, hogy reneszánszukat élik a sajtóesemények. Ugyanis a weben divatba jött a helyszíni riport egy speciális változata: jól ismerjük többek között az Index.hu-ról vagy a Juj.hu-ról a gunyoros, cinikus, lehengerlő riport műfaját, amelyhez egy-egy sajtóesemény kiváló alapanyagot szolgáltathat a hozzá csatolt mozgóképpel, fotókkal együtt.
Sajtáj – A la carte
A magyar újságíró ugyanis nem vagy csak ritkán kérdez nyíltan. A legtöbb sajtóeseményen a „Van kérdésük?” után kínos csend következik, viszont a fogadás alatt akár órákig is képesek egy sarokban faggatni a résztvevőket a kíváncsi sajtómunkások.
A sajtótájékoztató vonzerejéhez az is hozzájárul, hogy általában kellemes vagy érdekes helyszínen rendezik, többnyire magas színvonalú fogadással egybekötve. A helyszín kiválasztásánál jó néhány szempontot figyelembe kell venni. Elsődleges, hogy a helyszín jól megközelíthető legyen, ha lehet, zökkenőmentes parkolással, lehetőleg valahol a belvárosban. Igaz, ez így elég nehezen összehangolható, éppen ezért elegáns gesztus, ha már a meghívóban szerepel javaslat a parkolásra vonatkozóan.
Budapesten mindenesetre nagyon sok lehetőség kínálkozik. Éttermek, konferencia-központok, szállodák, klubok egyaránt tökéletes helyszínei lehetnek az ilyen rendezvényeknek. Ha bármelyiket túl drágának ítélik, érdemes másikat választani. Az összköltségvetésre (hacsak nincs valamilyen extra kívánság) – szakértők szerint – nem érdemes 3-400 ezer forintnál többet elkülöníteni, mert nem biztos, hogy ekkora összegnél többet ér az esemény. A rendezvény helyszínét mindenképpen meg kell nézni a rendezvény előtt, hiszen így lehet a legjobban ellenőrizni a fényviszonyokat, a zajszintet, illetve a már említett közlekedési körülményeket.
A helyszín gondos kiválasztása azért is fontos, mert ma már nem divat a pogácsa-ásványvíz párosítás. Érdemes kínosan ügyelni a catering minőségére, és arra is, hogy ennek az összege se haladja meg a fejenkénti 5000 forintot. Talán hasznos információ lehet, hogy azokon a helyeken, ahol a cateringet is helyben rendelik meg, ragaszkodni kell ahhoz, hogy a terembérlet grátisz legyen. Jó az is, ha a catering nagyvonalú és elegáns – ez nem pénzkérdés. A vad- és a sertéshúst talán jobb mellőzni, sok ember ugyanis nem szívesen fogyasztja ezeket.
A sajtóesemény további kiadását jelenti a technika biztosítása, amit érdemes ugyancsak a helyszínen beszerezni, ilyenkor általában adnak technikust is. Mindezért 30-40 ezer forintot szokás leszurkolni.
Délelőtti hírek
A sajtótájékoztatóra nem érdemes 3-400 ezer forintnál többet költeni, mert nem biztos, hogy ekkora összegnél többet érne az esemény.
A sajtótájékoztató időpontját tekintve fontos szempont, hogy
Értékes fogadás
A sajtótájékoztató érdemi része ne legyen hosszabb 40-45 percnél (nem véletlen, hogy az iskolai tanórák is ilyen hosszúak), ennyit lehet kényelmesen egy helyben ülni. A fogadás viszont tovább is tarthat. Ráadásul ehhez kapcsolódik egy tipikusan magyar jelenség, ami miatt érdemes a sajtótájékoztatót tartóknak személyesen is találkozni és elvegyülni a zsurnalisztákkal. A magyar újságíró ugyanis nem vagy csak ritkán kérdez nyíltan. A legtöbb sajtóeseményen a „Van kérdésük?” után kínos csend következik, viszont a fogadás alatt a kiváncsi sajtómunkások akár órákig is képesek egy sarokban faggatni a résztvevőket. Egy jó pszichológus, szociológus erre bizonyára tudja a magyarázatot. Talán szégyenlősek, talán nem akarják, hogy más is halljon egy rafinált kérdést, s így megmarad az exkluzivitás. Mindenesetre nem árt felkészülni arra, hogy az igazi kérdések az állófogadáson hangzanak el, félhangosan. Ha külön interjúszobát vagy sarkot rendezünk be, akkor nem hibázhatunk túl nagyot.
Tiszta sorok
A sajtóanyag kiemelten fontos szerepet játszik minden tájékoztató esetében. A legfontosabb „üzenetek” írásos változata nagyban segítheti az újságírók minőségi munkáját. Időnként még a legfelkészültebb szerzők is hihetetlen dolgokat képesek félreérteni. Az egyszerűség mellett a hangsúly a jól érthetőségen van, a félreérthető fejtegetések általában komoly kommunikációs zavarokat okozhatnak. Még valami: ha nem ismerjük régről és nem bízunk meg az újságíróban, akkor nem szabad bizalmaskodni. Ha nem is ő írja meg, lehet, hogy elmondja másnak és az megírja. Csak azt mondjuk el, amit olvasni is akarunk – ez örök szabály.
Fazekas László
A szerző az AbsolutMen főszerkesztője
