Magyarországot is érintheti, hogy Németiországban, az elektromos áram árának erőteljes csökkenése miatt, az összeolvadás mellett határozott az RWE és a VEW vezetése. Mindkét társaság jelentős részesedéssel bír ugyanis a hazai áram-, illetve gázszektorban. Az RWE legfontosabb itteni befektetéseit két áramszolgáltató, az Elmű és az Émász alkotja, míg a VEW a Főgázban, a Ddgázban és a Tigázban szerzett részesedést (ez utóbbiban egyébként az RWE is érdekelt). Az RWE ezenkívül a magyar Novacomon keresztül szerepet vállalt a távközlési piacon is.
A fúziót egyelőre csak a két németországi székhelyű csoport felügyelőbizottságai hagyták jóvá. A konstrukció szerint az RWE a VEW minden egyes részvényéért öt újonnan kibocsátott papírt adna. Ám az ügylethez egyebek közt még a német versenyhivatal jóváhagyása is szükséges. Amennyiben minden akadály elhárul, úgy feltehetőleg sor kerül a magyarországi érdekeltségek összevonására is, amihez egyébként már nem szükséges a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) rábólintása.
“Csak abban az esetben tartozna a versenyhivatalra az ügy, ha az itteni leánycégek tulajdonosai egymástól függetlenek lennének. Ám amennyiben a külföldi fúzió létrejön, úgy az anyavállalatnak korlátozás nélkül jogában áll összevonnia érdekeltségeit” – mondta a Figyelő kérdésére Bodócsi András, a GVH versenytanácsának tagja. Emlékeztetett rá: versenyjogilag már amúgy is több hazai energiaszolgáltatót össze lehetne vonni, hiszen azonos tulajdonosi csoporthoz tartoznak.
A hat áramszolgáltató többségi részesedését a francia EdF, a Bayernwerk, illetve az RWE, az EnBW-vel megosztva birtokolja. Tulajdonosi struktúráját tekintve a magyar gázszolgáltatói piac is hasonló, hiszen ott is néhány multi mutathat fel meghatározó pozíciót. Amennyiben energiaszolgáltató-fúziókra kerülne sor, az elsősorban a Magyar Energia Hivatalnak (MEH) okozna fejtörést. A sajátos monopolisztikus piacon az amúgy is kevés szereplő számának további csökkenése ugyanis megnehezítené a szabályozást.
Az energiapiacon a cégek – hasonlóan más területekhez – hajlamosak árkartellek kialakítására. Minél kevesebb a szereplő az ágazatban, annál biztosabb, hogy az érdekcsoportok megegyeznek egymással, s felosztják maguk között a területet. (Nem véletlen tehát, hogy az uniós tagországok a kilencvenes évek elején szorgalmazták az energiatőzsdék kialakulását, amelyekkel átláthatóvá válik a piac, s a liberalizálás önszabályozóvá teszi azt. A hazai kísérletek is a versenypiac létrehozását célozták meg, és az energiatőzsde tervezett indulása is összefügg ezzel.)
A MEH-nek és a GVH-nak a szóban forgó egyesüléssel a gyakorlatban az lehet a problémája, hogy amennyiben a főszereplők itt is összevonják érdekeltségeiket, úgy a létrejövő cég kikerülhet egyes szabályozók alól, s a saját felségterületén szuverén módon maga állapíthatja meg az elszámolási árakat.
Az egész világon jellemző tendencia egyébként az energialiberalizáció, a piacok megnyitása, ami a szektor nagyvállalatait együttműködésre, fúzióra készteti. Ennek eredményeképpen úgynevezett multi utility szolgáltatók jönnek létre, amelyek áram-, gáz-, víz-, közmű-, telefon- és egyéb vezetékes szolgáltatásokat egyszerre, egy cégbe tömörülve végeznek. Ez a folyamat még az elején tart, de a liberalizáció minden szolgáltató céget a költségek racionalizálása, a hatékonyabb szervezet kialakítása felé terel.
A magyar áramszolgáltatási piac megnyitása 2001 januárjától esedékes, ezen időpontot követően feltehetően nálunk is megindul a koncentráció a szolgáltatók között, amit mindenképpen előmozdítana a két német társaság egyesülése. “A folyamat azonban még Németországban is az elején tart, így itthon hosszú évekbe telhet, amíg a gáz- és áramszolgáltató társaságok közös cég keretében működhetnek, igaz változások előbb-utóbb bizonyosan lesznek ezen a fronton” – mondja Boross Norbert, az Elmű kommunikációs igazgatója. Erre szerinte azért is éveket kell majd várni, mert a gázpiaci liberalizáció még csupán az elképzelések szintjén létezik. Ennek némiképp ellentmond a MEH igazgatója, Horváth J. Ferenc részéről a minap egy energetikai konferenci-án elhangzott állítás, miszerint a gázpiac liberalizációjának első üteme 2002 elején, azaz egy évvel az árampiac részleges megnyitása után várható.
