A Deutsche Telekom akvizíciókra készül az Egyesült Államokban. A Siemens Európában szándékozik új vállalatokat vásárolni. Még a jövőre tőzsdére menő Deutsche Post is légi teherszállítási cégeket vesz szerte a kontinensen. Bármelyik kulcsfontosságú ágazatról legyen is szó, biztos, hogy egy német társaság prédára leselkedik.
Mivel magyarázható ez a vásárlási mánia? Az egyik tényező a részvényesi oldalról jövő nyomás. A másik a részvények árfolyama: a német vállalatok felvásárlások finanszírozására akarják fordítani magasra értékelt részvényeiket. Harmadszor pedig a kedvezőbb németországi üzleti környezet is hatalmas lökést ad.
Az utóbbi években a német vállalatvezetők szép csöndben ügyködtek: lefaragták a költségeket, kiépítették a külföldi tevékenységet, s megtanulták a részvényesi érték angolszász dogmáját. Most aztán itt az ideje, hogy megpróbáljanak világszínvonalú vállalatokat teremteni. “Németországban hosszú, nagyon hosszú időbe telik, amíg megmozdulunk, de ha egyszer belelendülünk, akkor kitartóan és elég gyorsan csináljuk” – állítja Ulrich Steger, a Lausanne-i International Institute for Management Development professzora.
A csatában való helytálláshoz persze muníció is kell – és a német cégek számára végre ez is megvan a tőzsdén jegyzett részvények formájában. Az egyik oka ennek az, hogy német átlagpolgárok elkezdték részvényekbe fektetni pénzüket. A kifejezetten ennek előmozdítására felállított Deutsche Aktieninstitut nyilvántartása szerint mostanra több mint 8 millió német polgár – a 14 évnél idősebb lakosság csaknem 13 százaléka – döntött úgy, hogy részvényekbe vagy befektetési alapokba invesztál. A megfelelő szám 1998-ban még csak 6,8 millió volt. A kisbefektetőknek is köszönhető például az, hogy tavaly a Deutsche Telekom piaci értéke majdnem 130 százalékkal emelkedett, megközelítve a 300 milliárd dollárt.
Ennek eredményeként a német vállalatok végre abban a helyzetben vannak, hogy részvényeiket fizetőeszközként használhassák külföldi felvásárlásokhoz Európában, vagy akár más kontinenseken is. “Egy évvel ezelőtt az amerikai cégek lesték Európát; most épp fordított a helyzet” – mondja a frankfurti DZG-DekaBank 9,1 milliárd dolláros távközlési befektetési alapjának kezelésében közreműködő Michael Schneider. Ha a Deutsche Telekom végül nem is vásárolja föl a denveri Qwest Communications Incorporatedet, biztosra vehető, hogy eszközeit egy másik távközlési társaság – esetleg a Global Crossing – megszerzésére fordítja.
Németország bizonyos értelemben az elvesztegetett időt akarja behozni. Helmut Kohl ex-kancellár, aki az elmúlt tíz esztendőben uralta a politikai színteret, ódzkodott a Németország Rt. szerkezetátalakításától. Nem úgy Gerhard Schröder. Az általa bejelentett drasztikus adócsökkentések megkönnyítik a vállalatok számára a belföldi konszernekben meglévő érdekeltségeik eladását.
A német társaságok ugyanakkor cselekvési kényszerben is vannak. A Deutsche Telekom például attól tart, hogy európai és amerikai terjeszkedési tervei veszélybe kerülhetnek, miután a Vodafone AirTouch felvásárolta a Mannesmannt. A részvénye- sek csakugyan arra számítanak, hogy a Deutsche Telekom reagálni fog, s válasza annál jobb lesz, minél merészebb. Manapság a status quo az egyetlen, amitől a Németország Rt.-nek igazán tartania kell.
