Míg a hagyományos gyógyszerkutatás isorán az új vegyületeket egyenként kellett előállítani a klasszikus szerves kémia módszereivel, a kombinatorikus kémia alkalmazásával óriási hatékonysággal vált lehetővé a vegyületek sorozatgyártása. Voltaképpen egy-egy vegyülettípus összes olyan variációja legyártható, amely a szintézishez fölhasznált kiinduló anyagokból elméletileg levezethető – egy hét alatt több vegyületet lehet így gyártani, mint amennyi a kémia kombinatorikát megelőző története során készült.
A módszer lényege, hogy az egyes vegyületeket párhuzamosan végrehajtott reakciók során, lépésről lépésre, szerkezetileg rokon, de különböző anyagokból kiindulva állítják elő. A kiindulásként használt molekulát szilárd hordozóhoz, például miniatűr gyantaszemcsékhez kötik, a szemcséket pedig egymástól elkülönítve, általában egy 8×12 – azaz 96 – furatot tartalmazó edénybe helyezik, amely így miniatűr kémcsövek tömegének is fölfogható. Ezután – a szükséges műveleti sorrendet betartva – minden gödröcskébe más reagenst adagolnak; a kapott vegyületek száma így mértani haladvány szerint nő, pontos összetételük ismert, szerkezetük pedig legalábbis megjósolható.
Ugyanezt az elvet alkalmazva a kombinatorikus szintéziseket folyadékfázisban is végre lehet hajtani, robotok és automaták alkalmazásával; a magyar ComGenex Rt. pedig éppen ezen a területen világklasszis.
Ez a cég arra szakosodott, hogy a nagy gyógyszergyártók közötti versenyből adódó folyamatos növekedési kényszert kihasználva vegyületeket szállítson számukra, vagyis abból él, hogy molekulákat szintetizál és azokat eladja. A nyolcvanas években kisszövetkezetként induló cég vezérigazgatója, Darvas Ferenc elmondta: a filozófiájuk, hogy előállítják a vegyületeket, de nem fejlesztik tovább azokat, így nem konkurálnak megrendelőikkel. Mivel pedig a vevők jó része nemcsak a vegyületekre, hanem az azokkal járó tudnivalókra, például a lebomlási, vagy toxicitási jellemzőkre is igényt tart, a ComGenex “felöltözteti” ezekkel az információkkal a molekulákat – így azok sokkal értékesebbé válnak.
Ahhoz azonban, hogy a tízezerszám előállított vegyületeket nyilvántarthassák és minőségüket ellenőrizzék, nagy kapacitású logisztikai és analitikai rendszer kidolgozására is szükség volt. A gyártás teljes folyamatának összes információját központi adatbázis rögzíti, amire többek között azért van szükség, hogy a vegyületeket ne keverjék össze. A rendszer alapján internetes kereskedelemre is lehetőség nyílik, a hagyományos csatornák mellett 2000-ben már ebből is komoly bevételre számítanak.
A cég általában olyan vegyületeket állít elő, amelyek beleillenek a gyógyszergyárak kutatásainak fősodrába, ettől függetlenül a nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek specialistája; ezek egyikéről például nemrég bebizonyosodott: HIV-ellenes hatása van.
A globalizáció jegyében a ComGenex ma már Európán kívül további két földrészen jelen van; San Franciscóban és Princetonban irodát, Japánban pedig képviseletet nyitott. Ügyfelük többek között az AstraZeneca, a Bayer, a BASF, a Boehringer, a DuPont, a Glaxo Wellcome, a Janssen és a Pfizer. E cégeknek tavaly több mint 200 ezer molekulából összesen egymillió mintát adtak el – gyakran megesik ugyanis, hogy ugyanazt a molekulát többen is megvásárolják. Így fordulhat elő, hogy ugyanazt az anyagot két cég egymástól függetlenül – például növényvédő szerek és gyógyszerek fejlesztésében – is fölhasználja. A kombinatorikus kémiára épülő molekulapiac kiterjedtségét az is mutatja, hogy a világon már több mint 80 vállalkozás működik erre a területre szakosodva. A tavalyi 600 millió forintos árbevételével a ComGenex negyedik-ötödik a kombinatorikus szintézissel foglalkozó cégek rangsorában. A cégnek, mint Darvas Ferenc mondja, a hazai gyógyszergyártókkal csupán informális kapcsolata van, üzletet eddig még nem kötöttek.
Bár világszerte több millióra tehető a kombikémiával előállított, tesztelés alatt álló vegyületek száma, egyelőre még nincs a piacon olyan hatóanyag, amelyet így gyártottak volna. Nagyjából most ér el majd oda a folyamat, hogy a gyógyszerekben is megjelennek ezek a vegyületek. Azt azonban pontosan sohasem lehet majd megtudni, mely molekulák azok, amelyek fejlesztéséből a kombikémia is kivette a részét; a megvásárolt, illetve saját erőből előállított – vagy egyéb úton szerzett – molekulák eredetét a cégek titokban tartják.
