Pár évtizeddel ezelőtt a szivarozó, szmoikingban és cilinderben ábrázolt testes nagytőkésnek volt az egyik kedvelt jelzője a “szelvényvagdosó”, aki csupán részvényosztalék formájában harácsolja vagyonát, megkárosítva a “dolgozó népet”. A befektetett tőke hozamából élőket mumusként ábrázoló képek persze réges-régen eltűntek, de közben a világ másik felén is elmúltak azok az idők, amikor a befektetők tömegei a magas osztalékok reményében költöttek vagyonokat részvényvásárlásra.
A legfontosabb szempont ugyanis ma már hosszabb távon is a lehető legnagyobb árfolyam-emelkedés elérése, s nagyon kevesen vesznek részvényt pusztán azért, hogy a cég nyereségéből évente részesedést, azaz osztalékot kapjanak. Sőt, a legtöbben intő jelnek találják, ha egy vállalat vezetése a nyereség nagy részét kiosztja, ahelyett, hogy visszaforgatná a vállalkozásba, amivel újabb befektetőket nyerhet meg, tovább emelheti a részvény tőzsdei árát. Természetesen nem minden vállalkozásnál van szükség a profit állandó visszaforgatására, így az ilyen cégek még mindig az állampapírokkal versenyképes – 6-8 százalékos, vagy a feletti – osztalékhozamot biztosíthatnak, s egyidejűleg az árfolyamuk is nőhet.
Ma a magyar részvénypiacon elsősorban az áramszolgáltatók tartoznak a kiemelt osztalékot fizető társaságok közé, igaz, akad néhány más típusú cég is, ahol jelentős az osztalék összege, pontosabban a részvény árfolyamához viszonyított hozama (lásd táblázatunkat). Bónis Miklós, az IE-New York Broker elemzője szerint világszerte bevett gyakorlat, hogy a stabil piacon, biztos nyereséget termelő cégek nyereségüknek sokszor 90-95 százalékát is kifizetik osztalékként. Ilyen társaság például a Bank of America, nálunk pedig a Démász, a Prímagáz vagy a Zwack. A tőzsdén ritkábban felbukkanó árampapírok közül is sok fizet magas osztalékot (Elmű, Dédász, Titász), de ezek likviditása alacsonyabb, ami többletkockázatot jelent, így ilyen papírokat csak a többéves időtávban gondolkodóknak ajánl a szakember.
Táblázatunkat böngészve ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a legfontosabb részvények (Mol, Matáv, OTP, gyógyszer- és vegyipari részvények) osztalékhozama elhanyagolható, a legtöbbször egyetlen tőzsdenapon sokszorta többet drágul a részvény, mint a fizetendő néhány tíz forint osztalék, ami amúgy is legfeljebb a brókereknek fizetendő jutalékot fedezi. Schweininger Károly, a külföldi papírokkal is foglalkozó Német Befektetési Társaság elemzője szerint Nyugat-Európában és Amerikában az átlagos osztalékhozam a budapesti 1,5 százalékhoz hasonlóan 2 százalék alatti (a tőzsdeindexben szereplő részvényeket alapul véve), de egyes szektorok szereplői – főleg a bankok, közműtársaságok, vagy a dohánymultik – a magas osztalékkal is vonzzák befektetőiket. Érdemes lehet megfontolni például amerikai bankrészvények vásárlását, hiszen azok 5-7 százalékos osztalékot fizetnek évente, ami gyakorlatilag az ottani államkötvényhozamoknak felel meg. Ráadásul ezek a részvények a hagyományos mutatószámok alapján olcsónak mondhatók, így akár az árfolyamuk is emelkedhet, vásárlásuk kockázata pedig viszonylag alacsony.
Itthon inkább annak érdemes osztalékfizetésre spekulálva befektetnie, aki amúgy hosszú távon meg is tartaná a részvényeket, azoknak viszont kimondottan jó választás az említett népszerűbb “osztalékpapírok” vásárlása. Újabban jelentős hozamra számíthat az is, aki a TVK, vagy a Rába papírjait veszi meg. Bónis Miklós azonban ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy több befektető nem vette jó néven a TVK vagy a Rába terveit a nyereség nagy részének kifizetéséről, ők inkább újabb beruházásokat, növekedést várnak e cégektől. Néhány piaci szereplő szerint a Rába túltőkésítettsége ellenére túlzottan magas a 450 forintos osztalékjavaslat. Többen emellett a magas osztalékfizetési tervet a cégvezetés visszavásárolt tíz százaléknyi részesedésének finanszírozásával hozzák összefüggésbe.
A B kategóriás, árfolyamra vetítve 10 százalék feletti hozamokat produkáló, az állampapírhozamokat lepipáló ritka részvényeket a jó üzlet csábítása ellenére sem javasolja a befektetőknek Schweininger Károly. Ezekre ugyanis sokszor napokig nem kötnek üzleteket, s az is könnyen előfordulhat, hogy a “szelvényvágást” követően az osztaléknál nagyobb mértékben esik az árfolyamuk. Az osztalékhozam-spekuláció alapja ugyanis az, hogy a részvény árfolyama stabil marad; e papíroknál viszont könnyen elveszíthetjük a vámon, amit megnyerünk a réven, egyáltalán nem kizárt ugyanis, hogy nehezen és veszteséggel tudjuk csak eladni azokat.
