Elvileg minden banknak kötelessége az iúgynevezett elektronikus bankolás üzletághoz – vagyis a home banking és office banking szolgáltatáshoz – kapcsolódó ügyfeleknél ellenőrizni, vajon azok számítógépei alkalmasak-e a dátumváltás zökkenőmentes áthidalására. Annál is inkább, miután 1998 decemberében napvilágot látott a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) az a pénzforgalomról szóló rendelkezése, amelyben egyértelműen benne foglaltatik: ha a bank úgy ítéli meg, hogy akár magán, akár vállalati számítógépes ügyfele nem készült fel a 2000. évre, annak ez év szeptember 30-a után már nem köteles teljesíteni egyetlen tranzakciót sem.
Mindez persze nem vonatkozik az interneten bankoló ügyfelekre, hiszen azok minden egyes kapcsolatfelvételkor újra és újra belépnek egy programba, amely eredendően 2000-kompatibilis. Maradnak tehát azok a kliensek, amelyeknek a cégnél vagy netán otthon a lakásban saját szoftverük van a bankkal való kapcsolattartáshoz. E programot jellemzően eredetileg a kontaktus másik végén álló hitelintézettől kapták, általában egy lemez formájában. Az Inter-Európa Bank (IEB) például – amint azt Bácskai Sándor főtanácsadótól megtudtuk – a lakossági, illetve magánszemély ügyfelek esetében eredendően olyan programokat telepített ki, amelyek ,,értik” a dátumváltást. Vállalati ügyfeleknél azonban már kénytelenek voltak egyenként felkeresni az érintetteket. Az IEB még augusztusban minden office banking – vagyis számítógépen bankoló vállalati – ügyfelének kiküldött egy csomagot. Ebben egyrészt benne volt egy lemez, amelyet a bank – nyilatkozva arról, hogy a mellékelt szoftver 2000-kompatibilis – ,,biztos ami biztos” alapon felajánlott ügyfelének. Cserébe viszont maga is kért egy nyilatkozatot, amelyben a cég a hitelintézet felé írásban igazolja felkészültségét. A céges ügyfelek közül hozzávetőleg ötvenen nem válaszoltak a bank megkeresésére.
Az OTP Bank az ügyfélterminálokhoz kapcsolódóknak teszteljárást küldött, majd a sikeres tesztelés után úgynevezett ,,2000 megfelelőségi” nyilatkozatot kért tőlük. Ahol a teszt az első körben alkalmatlanságot jelzett, ott – hasonlóan az IEB-hez – a bank szakemberei segítettek a hiány pótlásában. Az OTP Bank mindemellett két héten át online tesztelési lehetőséget is biztosított partnereinek.
Mivel az MNB citált rendelkezése nem tiltó jellegű, a honi hitelintézetek a késedelmesen nyilatkozókkal általában mindmáig nem szakították meg a kapcsolatot. Miért is tennék persze, hiszen amennyiben valamelyik ügyfél rendszere mégsem állna át január elsejétől, a banknál ez semmiféle veszélyt nem jelenthet. Mindössze – úgy tűnik – arra kell ügyelni, hogy a hitelintézet részéről megszülessen a nyilatkozat: felajánlotta a lehetőséget, az átállás megoldását, arról már nem tehet, hogy az ügyfél nem élt ezzel. Vagyis azt kell tisztázni, kié is a felelősség, ha a kritikus időpontban mégis baj történik.
Mindezek után joggal gondolhatnánk: valamennyi bank kínosan ügyel arra, hogy számítógépes ügyfeleivel rendezze e kérdést. Mégis akad kivétel. Tudomásunk van ugyanis olyan, a szakmában egyébként abszolút járatos home-banking ügyfélről, aki bár megkapta hitelintézetétől a kis csomagocskát, nyilatkozatát mégsem tölthette ki maradéktalanul, mert nem tudta tesztelni saját számítógépét. Így – jobb híján – a visszaküldött levélkéből kihúzta azt a szövegrészt, amely a saját felelősségvállalására vonatkozik, ám választ már hónapok óta nem kapott bankjától. Egyelőre még vár.
“Nem tragikus, ha a magánügyfél otthoni PC-je nem érti a dátumváltást, legalábbis a bankhoz beérkező megbízások szempontjából” – jelezte Kékuti József, a Bank Austria Creditanstalt (BA-CA) főosztályvezetője. Ha ugyanis például az átutaláson nincs év, hó és nap feltüntetve, a banki program azt automatikusan a bejövés napjára dátumozza. Innen kezdve pedig mindent rögzítenek és már küldhetik is a zsíró felé. Az már más kérdés, ha az ügyfél gépparkja nem alkalmas a dátumváltásra. “A szoftverek tesztelésében segítettünk mindenkinek – hangsúlyozta a BA-CA szakembere -, azok 2000-kompatibilisek, 3 ezernyi magánügyfél számítógépének átállítását viszont nem győzzük egyenként.”
A bankok tehát abszolút biztosra mennek, s csak nagyon indokolt esetben vállalnak felelősséget, ami a saját szemszögükből nézve érthető is. Vagyis nem marad más hátra, minthogy a biztonságuk felől aggódó home banking ügyfelek önerőből fejlesztenek – vagy más bank után néznek. –
