Nagy és váratlan pofonként élték meg a bankok Rogán Antal és Kósa Lajos devizahiteleseket mentő, nyolc pontos csomagját. Hiszen a különadóról folytatott nyári tárgyalások egy szakaszában a Nemzeti Eszközkezelő Társaság (NET) gondolata még a baki különadó afféle ellentételezéseként is felmerült. Legalábbis banki oldalról voltak olyan várakozások, hogy a különadóért cserébe az állam segít kitisztítani a hitelportfóliót és megoldani a fizetésképtelen adósok egyre aggasztóbb problémáját.
A nyár eleji konstruktívabb hozzáállást a később elmérgesedett bankadós viták azonban láthatóan félresöpörték. Ezzel együtt a Rogán–Kósa-féle 8 pontra legfeljebb rémálmukban számítottak a bankszektor szereplői. Felháborodásuk érthető. Annál is inkább, mert a csomag megemésztését annak egyeztetések nélküli, diktátumszerű bejelentése is nagyban nehezíti. Igaz, az intézkedési terv most még csak munkaanyag, így elvileg lehet róla tárgyalni. Ami a csomag egészét illetően roppant aggályos, az a nem-fizető ügyfelek mulasztásának kvázi állami tolerálása, vagyis az a körülmény, hogy a jövőben csak sokkal enyhébb szankciókkal sújthatják azokat.
Ennek ellenére a 8 pont között vannak indokolható elemek is, hiszen az adósok bajba jutásáért – legalább részben – a bankok is hibáztathatók. Leginkább azért, mert a növekedési kényszer miatt számos olyan hitelt is folyósítottak, amelyet nem kellett volna, ráadásul az egyoldalú kamatemelésekben, majd a kamatcsökkentések elmaradásában is komoly felelősségük van.
El lehet sétálni?
A „tiszta lappal való indulás jogának” kérdése, bár első hallásra roppant szimpatikus, és nemzetközi példák is vannak rá, alapvetően írná át a jelzáloghitelezés hazai gyakorlatát; ha úgy tetszik, tabukat döntene le.
Most ugyanis, ha az ingatlan nem ér annyit, mint amennyi pénzzel az adós tartozik, a bankok pótfedezetet írhatnak elő. Praktikusan ennek a pótfedezetnek a bevonását, vagyis a banki kockázatkezelést korlátozná a Fidesz javaslata. Azaz ezzel a lépéssel az angolszász gyakorlatban ismert „walk away” jogot ismerné el. Vagyis azt a lehetőséget, hogy az adós, amennyiben kevesebbért tudná csak eladni a házát, mint amennyit visszafizetnie kell (a példa kedvéért 10 millióért, de 12 millióval tartozik), akkor egyszerűen elsétálhat. Hátrahagyhatja bankja számára az üres ingatlant, végleg lezárva ezzel a kettejük közötti szerződést. A bank a jövőben – szemben a mai magyar gyakorlattal – nem üldözhetné az adóst, hogy a ház piaci értékénél akár csak egy fillérrel is többet bevasaljon tőle.
Ezt az „elsétálási jogot” nevezte Erdei Tamás „abszolút jogi nonszensznek”, és ez az, ami a banki szakértőket is alaposan megosztja. Van, aki úgy érvel a megoldás mellett, hogy mivel a jelzáloghitelt a házra adják, annak függetlennek kell lennie a tulajdonosa anyagi helyzetétől, vagyis a banknak mindenkor be kell érnie az ingatlannal, mint fedezettel. Mások viszont azt hangsúlyozzák: mivel az ingatlan értéke számos ok miatt változhat, meg kell adni a bankoknak a lehetőséget, hogy a kockázatukat menet közben kezelhessék, és a kölcsönt kamatostul vissza is kaphassák. E felfogás szerint a fedezet „csak” biztosíték, amelyet ha túlzott mértékben korlátoznak, akkor megdrágulhatnak a hitelek, vagy legvégső esetben nem lesz bank, amely merne jelzálogkölcsönt nyújtani.
Nem megoldás
Az első heves reakciók ismeretében ma még nehéz megjósolni, hogy a hitelpiaci tabukat döntögető Fidesz-kormányt mennyiben lágyítják meg a bankszektor érvei. Az azonban biztos, hogy a 8 pontos javaslatcsomagról bőven lesz még vita a következő hetekben.
Annál is inkább, mert az önmagában nem oldja meg valamennyi bajba jutott adós problémáját. Legfeljebb segíthet korrektebbé tenni az adós–hitelező viszonyt, illetve oda hathat, hogy a felgyülemlett adósságokat indokolatlanul ne szaporíthassák tovább.
Még a jegybanknak is szóltak
A Figyelő információi szerint Matolcsy György és stábja többször – házon belül immár a sokadik felállásban – nekifutott már a NET koncepciója kidolgozásának. Egyes forrásaink szerint ebbe a munkába Varga Mihályt, a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, mellesleg az első Orbán-kormány volt pénzügyminiszterét és szakértőit is bevonták, sőt, egy ponton a kormány által vajmi kevéssé szívelt jegybank szakembereinek informális segítségét is igénybe vették. A feladat azonban, a sok más teendő melletti kapkodásban, egyelőre túl kemény diónak bizonyult.
Egyrészt azért, mert jó ideje megszakadtak a tárgyalások a minisztériumi szakértők és a bankszektor között, márpedig egy ilyen horderejű lépést hosszú és alapos egyeztetések nélkül képtelenség megvalósítani. Másrészt, komoly korlát az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szigora a költségvetési hiánycélok betartását illetően.
(Mennyiben hibásak a bankok, és mennyiben az adósok a mostani helyzet kialakulásáért? Hogyan változott a kormány álláspontja az eszközkezelő társaságról? A Kósa-Rogán féle 8 pont közül melyik igazságos, és melyik nem? Milyen forgatókönyvek szerint alakíthatja meg az eszközkezelőt a kormány? Miért a Bajnai-kormány javaslata az egyik legjobb ezek közül? Milyen civil adósmentő program indult? A Figyelő legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számából valamennyi kérdésre választ kaphat.)
