Régi recept, hogy az önkéntes tagsággal rendelkező testületekben a szavazást úgy lehet befolyásolni, ha minél több tagot léptetünk be a saját oldalunkon. Ki gondolná, hogy a hat évtizedes, svájci központú Nemzetközi Szabványügyi Szervezetben (ISO) ilyesmi előfordulhat? Pedig a jelek szerint egy infokommunikációs ügyben mindez megtörtént.
Mivel az Európai Unió 2005-től nyílt programnyelv használatát ajánlja tagországainak a közigazgatásban, az öreg kontinens évi 15 milliárd dolláros kormányzati irodai szoftver megrendeléseinek jelentős részét tehetik ki az effajta programok. Utóbbiak előnye, hogy ezeket akár több évtized után is bárki el tudja olvasni, szemben a titkos kódolással, amelyet csak a szoftvert gyártó cég tud megfejteni, ha akkor létezik még egyáltalán.
FELEMÁS NYITÁS. A szabad kódolású szoftverek elterjedéséért küzdő ODF Alliance nemzetközi lobbicsoport kezdeményezésére a nyílt forráskódú Open Document Formatot (ODF) – amelyet a Sun Microsystems, az IBM és a Novell nyíltan támogatott – még tavaly májusban sikerült úgynevezett ISO/IEC szabványként elfogadtatni. Az irodai szoftverek területén globális piacvezető Microsoft is létrehozta saját nyílt programnyelvét, az Open Office XML-t (OOXML). Ez azonban ellenzői szerint nem igazán nyílt, mert többször is titkos kódolásra hivatkozik, ráadásul leírása több mint hatezer oldal, szemben az ODF nyolcszázegynéhány oldalával.
Portugáliában kiderült, hogy a bizottsági tagok jelentős része Microsoft-alkalmazott vagy beszállító, beleértve a bizottság elnökét is.
Az ISO illetékes igazgatósága márciusban úgy döntött, hogy az OOXML-ről szeptember elejéig kell szavazni. Az öt hónapos periódus alatt a korábbi 29 tagország 12 újabbal gyarapodott, köztük olyanokkal, mint Jamaica, Elefántcsontpart, Libanon, Pakisztán, Venezuela és Ciprus. Az újak közül később tízen az új formátum elfogadása mellett szavaztak.
A tagországok szavazatai a nemzeti szabványügyi testületek tagjainak voksaiból állnak össze, s időközben több országban is a többszörösére emelkedett a tagok száma, Olaszországban például 6 főről 80 (!) főre. Svédországban a szavazás után számos olyan e-mail is előkerült, amelyekben a Microsoft piaci előnyt ígért partnercégeknek, a szavazatukért cserébe. Ennek következtében Svédország visszavonta voksát. Portugáliában kiderült, hogy a bizottsági tagok jelentős része Microsoft-alkalmazott vagy beszállító, beleértve a bizottság elnökét is. A bizottságok hízása persze a rivális, ODF-et alkalmazó társaságok számlájára is írható. A Microsoftnál mindenesetre azt mondták a Wall Street Journalnak, hogy az ODF-ben érdekelt IBM szintén új tagok beléptetésével próbálta a saját javára fordítani a végeredményt.
Információink szerint Magyarországon is mindkét fél aktivizálta magát a „sorsdöntő” szavazásokon. Júniusban a Microsoft nyert 8:3 arányban. Az IBM azonban formai okokra hivatkozva megtámadta a döntést, ezért új szavazást írtak ki augusztus végére. Akkorra a testület már közel négyszer több, 42 tagot számlált, ám e szavazás előtt a Microsoft reklamált, szintén formai okokra hivatkozva. Az augusztusi ülésen végül 26:20 arányban javasolták a Microsoft új eljárását szabványnak.
LESZAVAZVA. A nemzetközi szabványügyi szervezet szabályzata szerint világszerte a teljes jogú tagok 75 százalékának „igen”, és az összes tag 25 százalékánál kevesebb „nem” szavazata kell egy szabvány elfogadásához. Ezért jelen esetben az ISO-országok szavazatainak végeredménye a teljes jogú tagok 53 százalékának „igen”, és az összes tag 26 százalékának „nem” szavazatával végül is a Microsoft-szabvány bukását jelenti. Legalábbis egyelőre, ugyanis nincs kizárva, hogy egy szabványról többször legyen szavazás, így akár újra is kezdődhet a csetepaté.
Szeptember óta egyébként az infokommunikációs szabványok ügyében gyakorlatilag megbénult a döntéshozatal. Egy szabvány elfogadásához a teljes jogú tagok minimum felének szavazata szükséges (ahol szavazatnak számít a tartózkodás is), ám a napirenden lévő három szabványtervezet közül egyik sem érte el ezt az arányt – alapvetően azért, mert az új tagok nem válaszoltak.
