Alku nélkül

Gyakran előfordul, hogy az eladók és a vevők addig-addig alkudoznak, míg az üzlet végül kútba esik. Holtpontra jutnak, s egyik sem akar engedni. Közös projektek gyakran azért nem valósulnak meg, mert a felek nem tudnak megegyezni abban, miként osszák meg a költségeket.

Leonid Hurwicz

A közgazdaságban egyre fontosabb annak vizsgálata, hogy milyen intézmény vagy elosztó rendszer képes a lehető legalacsonyabb szintre csökkenteni a magánszemélyek vagy szervezetek információiból vagy azok visszatartásából eredő veszteségeket. Néhány példa. Milyen kereskedelmi rendszert kell ahhoz tető alá hozni, hogy az országok közötti kereskedelem a lehető legnagyobb hasznot hozza? Milyen biztosítási rendszer képes a legnagyobb hatékonyságra, a lehető legszélesebb körű ellátásra anélkül, hogy visszaélésekre csábítana? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a mechanizmus tervezés elmélete, amelynek kidolgozásáért megosztva kapta az idei közgazdasági Nobel-díjat az annak alapjait lefektető Leonid Hurwicz, valamint az elméletet továbbgondoló és kidolgozó Eric Maskin és Roger Myerson. Mindhárman amerikaiak, Hurwicz orosz születésű. A mechanizmus tervezés így például megmutatja, hogy miért az aukció a leghatékonyabb módja a magántulajdonban lévő javak egy adott körben lévő elosztásának, s eszközöket kínál annak eldöntésére is, hogy milyen típusú aukció hozhatja a legnagyobb profitot az eladónak. Hasonlóképpen: a mechanizmus tervezés azt is képes megmutatni, hogy adott helyzetben miért nincs jó piaci megoldás a javak elosztására.

Roger Myerson

DUPLA AUKCIÓ. Tegyük fel, hogy Erika el akar adni egy zongorát Péternek. Mindkettejüknek van elképzelése arról, hogy mennyit ér a hangszer, s tegyük fel, hogy e két elképzelés eltér egymástól. Erika nyilván boldog lenne, ha az általa elképzelt árnál drágábban adhatná el zongoráját, míg Pétert megelégedéssel töltené el, ha előzetes várakozásainál olcsóbban tudna vásárolni. A vételárban feltehetően csak akkor tudnak majd megállapodni, ha Péter számára a zongora többet ér, mint Erika számára. Keresnünk kell tehát egy olyan mechanizmust, amelynek keretein belül az üzlet feltétlenül megvalósul. Feltételezhetjük, hogy sem Péter, sem pedig Erika nem tudja, hogy a másik mennyire is értékeli a zongorát. Milyen lehetőségek adódnak ebben a helyzetben? Erika mondhatja azt, hogy fix áron adom, ha nem kell ennyiért, nincs üzlet. Természetesen Péter is mondhat egy összeget, és ragaszkodhat is ehhez. Ha a két ár eltér egymástól, nincs üzlet, vagy marad a bizonytalan kimenetelű, gyakran vitával és lélektani hadviseléssel is terhelt alkudozás. Tegyük fel, hogy ezt Erika is és Péter is szeretné elkerülni.

A harmadik lehetőséget nevezzük dupla aukciónak. Ennek során mindkét fél egyszerre mondja meg az összeget, amelyért eladná, illetve megvenné a zongorát, s ha Péter ajánlata meghaladja Erika ajánlatát, megegyezhetnek abban, hogy a két ár különbségének a feléért cserél gazdát a hangszer.

Eric Maskin

Elképzelhető persze az is, hogy még így sem működik a dolog. Tegyük fel, hogy Erika fix ajánlattal áll elő, ám ez magasabb, mint az az ár, amit ő reálisnak gondol a zongoráért. Arra számít, hogy Péter alkudozni fog. Ebben az esetben előállhat egy olyan helyzet, hogy Erika valójában kevesebbre értékeli a zongorát, mint amennyit Péter adna érte, ám a másik fél alkudozásának feltételezése magasabb árat mondat vele. Ám ha Péter nem akar alkudni, s szintén fix árral áll elő, az üzlet kútba eshet. A gondolatmenet természetesen megfordítható, Péter is előállhat fix összegű ajánlattal, ami alacsonyabb, mint amit Erika elvár. Az üzlet ekkor sem valósul meg.

Láthatjuk tehát, hogy a mindkét fél szempontjából a leghasznosabb dupla aukció módszere akkor működik, ha mind a ketten azt az árat mondják, amelyet valóban reálisnak tartanak a zongoráért.