Sokan el sem tudták volna képzelni, hogy a magyarországi Siemens elnök-vezérigazgatója egy cabrio-rajongó lesz, aki céges autónak X5-ös BMW terepjárót rendel. Pedig a július elsejétől a Siemens Zrt. élén álló Szentkuti László ezt tette. „Van, aki szerint ez nem passzol egy Siemens-elnökhöz, de szerintem passzol” – mosolyog a felvetésre. Ez az attitűd kétségkívül nagy váltást jelez a „szürkeöltönyös”, introvertált Beke-Martos Gábor után (aki gazdasági és pénzügyi igazgatóból 2004-ben avanzsált elnök-vezérigazgatóvá), de elődjéhez, a mindig kifogástalan úriember benyomását keltő Hetényi Péterhez képest is. A kérdés csak az, hogy a csúcson történt változás a korrupció gyanújába keveredett honi ipari konglomerátum belsejében is gyökeres változásokat indított-e el.
Illusztráció: Dániel András és Kalló Iván
A cég kommunikációja szerint e kérdésre „igen” a válasz. Arról, hogy a hazai Siemens különböző részlegei 2001 és 2005 között több mint 800 millió forintot utaltak át hajléktalanok vezette fantomcégeknek, röviden ez a vállalat állítása: „Nincs Siemens-ügy; sem a cég, sem annak munkatársai ellen nem zajlik vizsgálat, a vállalatcsoport vezetőit csak tanúként, nem pedig gyanúsítottként hallgatta meg a Nemzeti Nyomozó Iroda.”
Tény ugyanakkor, hogy a csoport egyes ágazatai – elsősorban az orvostechnikai berendezéseket értékesítő MED, a nagy informatikai projektekre szakosodott (azóta átnevezett) SBS, az energetikai-erőművi PG-PTD, továbbá az épület-automatizálással foglalkozó SBT révén – hajléktalanok cégeivel szerződtek. Az sem lehet kétséges, hogy a fedél nélküli vállalkozók nem voltak képesek elvégezni a szerződésekben feltüntetett komoly ipari, mérnöki ismereteket igénylő munkákat. A tanácsadásnak általában részletes írásos nyoma nem maradt, ám a Siemens mégis kiállította a teljesítési igazolásokat, majd kiegyenlítette a benyújtott számlákat.
Az NNI pénzmosás elleni osztályának nyomozói részletesen feltárták, hogy az összesen 7 hajléktalan miként vette fel kisebb tételekben az átutalt összegeket, és a pénz zömét hogyan adták át az őket mozgató, azóta külföldön tartózkodó Schrödl András Zoltánnak. Vagyis annak a – mindenfajta iparági, vagy projektvezetési ismeret nélküli – könyvvizsgálónak, aki a hajléktalancégeket megszervezte. Horváczy Emese, az NNI szóvivője a Figyelőnek elmondta: a 7 hajléktalan ügyét 2007. október 5-én sikkasztás és közokirat-hamisítás elkövetésének megalapozott gyanújával, vádemelési javaslattal adták át a Fővárosi Főügyészségnek (lásd a keretes írást).
ELKÜLÖNÍTÉS. Egyelőre nem tisztázott, hogy a másik oldal – vagyis leginkább a Siemens-csoport (a hajléktalanok más vállalatokkal is kapcsolatban álltak) – miért fogadta be a számlákat, és miért fizetett. A már 2004. december 16-a óta, vagyis három éve húzódó, megdöbbentően lassú nyomozást az NNI nem tudta lezárni. Szeptember elején inkább kettéválasztotta a feladatot: a hajléktalanok ügyét lezárta, de Schrödl és ismeretlen tettestársai ellen folytatja a kutakodást. Információnk szerint eddig a Siemens-csoport egyetlen munkatársát sem gyanúsították meg. A tények alapján azonban az a következtetés is levonható, hogy vagy az alkalmazottak sikkasztottak, vagy a hatalmas nemzetközi korrupciós ügybe keveredett cég (Figyelő, 2006/47. szám) itthon is feketepénzeket szabadított fel.
Szentkuti László. Az új stílust hozó elnök-vezérigazgató szerint nincsen Siemens-ügy, ám támogatja a belső vizsgálatokat, és fontosnak tartja, hogy a cég a jelenben és a jövőben is megfeleljen a legmagasabb szintű etikai elvárásoknak.
Fotó: Lakos Gábor
Az NNI-ben zajló tanúkihallgatásokra a Siemens sok felső vezetője, illetve a hajléktalanokkal szerződő üzletágak gazdasági vezetői is meghívást kaptak, s – szinte minden esetben ügyvéd jelenlétében megtett – vallomásaikban azt állították: Schrödl András Zoltán elvégezte a 800 millió forint értékű tanácsadási munkát. A Siemens vezetői szerint mindössze egyetlen mulasztás történt: az illetékesek nem ellenőrizték, hogy a Schrödl által megadott cégek valóban az ő vállalkozásai-e (lásd a keretes írást).
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) nem vizsgálta Schrödl András Zoltán szerepét, a hajléktalanokhoz köthető számlák ügyét viszont annál inkább. „Rezzenéstelen arccal kérdeztek, de látszott, hogy biztosak a nagy fogásban” – mesélte egy tanú. Az adóhatóság 2007 februárjában megállapította, hogy a szerződésekben feltüntetett üzleti kapcsolatok nem fednek valós gazdasági eseményt. A szóban forgó számlákkal növelt Siemens-költségeknek, illetőleg az így lecsökkent nyereségnek köszönhetően a cég 2002 és 2005 között kevesebb áfát és társasági nyereségadót fizetett a kelleténél. Mint Szentkuti László elmondta, a be nem fizetett adók és a késedelmi kamatok együttesen 507,5 millió forintra rúgtak, amit a cég áprilisban be is fizetett. Ennek a szép kis summának semmilyen nyoma nem volt a sajtóban, de a vállalati kommunikációban sem. „Csodálkoztam is, hogy eddig nem kérdezett rá senki” – reagált erre a felvetésre az elnök-vezérigazgató.
Lichy József. Az ügyvéd szerint igazságtalan lett volna, ha csak a hajléktalanok ellen emelnek vádat, és a valódi agytrösztök megússzák. A nyomozók nem adták fel, megpróbálják felderíteni a számlagyárak további tetteseit. Fotó: Lakos Gábor
A CÉGVEZETÉS FELELŐSSÉGE.
A cég élén 2002 és 2004 között – azaz a legtöbb tanácsadói szerződés létrejöttének idején – három igazgatósági tag állt: Beke-Martos Gábor, Goszták Árpád, továbbá az akkori elnök-vezérigazgató, Hetényi Péter. A vezetők erősen rivalizáltak; a hatalmi csata végén Goszták és Hetényi távozott, s a pénzügyekért felelős Beke-Martos első számú vezetője lett a csoportnak. Pozíciója akkor roggyant meg, amikor 2006 második felében a Siemens osztrák és német revizorai a hajléktalan számlák ügyét vizsgálták. (A végeredményt nem sikerült pontosan megismernünk, de úgy tudjuk, az elégtelen pénzügyi kontroll miatt voltak súlyos megállapítások.) Információink szerint Beke-Martos sorsa ennél a vizsgálatnál dőlt el Németországban. Szentkuti Lászlót – aki egy évtizeddel korábban, 1996-ban 10 hónapig dolgozott a Siemens jogi osztályán – már ekkor megkeresték, hogy vegye át a céget. Mivel a két menedzsernek a korábbi periódusban éles személyi ellentétei voltak, nagy fricskaként érhette a távozó vezetőt, hogy éppen Szentkutit választották utódaként. Ugyanakkor az elnök-vezérigazgató leváltását a Siemens semmilyen módon nem hozta összefüggésbe a hajléktalanüggyel, sőt, vezető maradhatott a nemzetközi csoportban: igazgatósági tagként október elsejétől a lengyelországi Siemensnél lett pénzügyi vezető. Beke-Martos Gábor – akit információink szerint Bánáti János sztárügyvéd, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke kísért el a tanúvallomás megtételére – kategorikusan közölte: nem tartozott a feladatai közé az egyes ágazatok napi ügyeibe való beleszólás. Ugyanakkor az egyik hajléktalan, Kutrucz László azt vallotta, hogy személyesen is találkozott vele; Beke-Martos ezt határozottan tagadta, s a találkozó létrejöttét forrásaink is valószínűtlennek tartották.
Hetényi Péter.Fotó: MTI
Hetényi Péter még mindig megtalálható a magyar vállalatnál; a munkatársak körében is rendkívül elfogadott ős-siemenses mérnök az operatív frontvonalról a felügyelőbizottságba vonult vissza, azonban forrásaink szerint mind a mai napig „erős embernek” számít. Fb-elnökként is gyakran bejár, sőt – mint ezt maga az érintett is megerősítette – kiemelkedő szerepe volt abban, hogy Szentkutit átcsábították a szombathelyi Epcos cégtől.A korabeli igazgatóság harmadik tagja, Goszták Árpád kereskedelmi ügyekért felelős vezető azóta az államigazgatásban kapott állást. Annak az Informatikai Kockázati Tőkealap-kezelő Rt.-nek lett az elnök-vezérigazgatója, amely 2004 júniusában Lepp Gyula és Kóka János Meditcom nevű cégének vitatott körülmények között adott 300 millió forintos tőkeinjekciót.
KÉZI VEZÉRLÉS. A Siemensnél korábban a Vier Augen Prinzip – vagyis a négy szem elvének – jegyében minden üzletág élén két menedzser állt: egy szakmai, illetve egy pénzügyi vezető, akik egymást is ellenőrizték, s más-más felső vezetőnek jelentettek. A legfelül álló igazgatósági tagok mindenről tudtak, ami a Siemens belső, vagy külső viszonyaira érdemi hatást fejtett ki; minden fontos döntést magukhoz vontak, például egyetlen pályázatot sem lehetett úgy beadni, hogy ne nézték volna át. „Még arról is az igazgatóság hozott döntéseket, hogy kinek milyen parkolóhely jut az udvaron, az ugyanis szigorú hierarchiát fejezett ki” – meséli egy kolléga. Egy másik forrásunk szerint az igazgatóság tagjai „olyannyira belefolytak az operatív vezetésbe, hogy gyakran az ebédlőből kellett felrohannom valamilyen tender-részlet tisztázására, sőt ha a felső vezetők kerestek, a tárgyalásokon is fel kellett vennem a telefont”. Úgy tudjuk, már egymillió forintos beszállítói értéknél sem lehetett alvállalkozó olyan cég, amelynek ne ellenőrizték volna a tevékenységi körét, a tulajdonosi hátterét, a pénzügyi stabilitását.
Ehhez képest a tanúvallomásokból az derül ki, hogy a hajléktalanokat, illetve cégeiket nem ismerte senki. Schrödl András Zoltán neve pedig csak annak a néhány üzletági vezetőnek csengett ismerősen, akik általában arra hivatkoznak: azért léptek vele kapcsolatba, mert ő már dolgozott a csoportnak, volt ajánlólevele. Arra azonban általában már nem emlékeztek, hogy pontosan ki ajánlotta figyelmükbe a hasznos munkát végző tanácsadót. A szerződéseken, a teljesítési igazolásokon szinte csak az üzletágak pénzügyi vezetőinek aláírása található meg. A leginkább érintett üzletágak közül a MED-ben Ládonyi Sándor, a COM-ban Matusek Tamás, míg a PG-PTD és az SBT üzletágakban Zsiga Zsolt volt a gazdasági vezető. Ahogy a munkatársak mesélték, a legfőbb vezetők egy, esetleg két szinttel lejjebb tolták a szerződések aláírását. Egyikük megfogalmazása szerint: „akiket igazán megszorongattak a kihallgatásra emlékeztető tanúmeghallgatások során, nem voltak érdemi döntéshozók, csak szorgos hangyák”.
HOGYAN TOVÁBB?.A Siemensnél – bár a vezetők alapvetően bagatellizálják az ügyeket – a háttérben sok mindenen változtatnak, így például a szervezeti felépítésen is. Németországban január elsejétől, itthon várhatóan 2008 áprilisától sok vezetői állás megszűnik, hiszen a 7 divízió helyett csak 3 marad: az ipar, az egészségügy és az energia. A még megmaradt távközlési szolgáltatások a Nokiával álltak össze 50-50 százalékos vegyes vállalattá, s a közös cég hamarosan elköltözik a Gizella utcai központból.
A transzparencia javítása érdekében tett lépéseket nem hozták nyilvánosságra, de azért a háttérben ilyenek is történtek. A PricewaterhouseCoopers átvilágította a magyar társaság folyamatait, és egy 60 oldalas ajánláslistát állított össze. A nemzetközi céghez hasonlóan itthon is kineveztek compliance officert, vagyis olyan munkatársat, aki a szervezetekre, a vállalatokra érvényes szabályzatok betartását fogja össze. Előbb egy belsős, Kaszó Endre látta el a feladatokat, november elsejétől pedig már az Ernst & Young adja a felelőst, Kühn János visszaélési-kockázatkezelési üzletágvezető személyében. „Jöjjön valaki, akinek nincsen kapcsolata a múlttal” – indokolta döntését Szentkuti László. Az új elnök-vezérigazgató elmondta, hogy elkötelezetten támogatja a cég belső vizsgálatait, s fontosnak tartja, hogy a Siemens a jelenben és a jövőben megfeleljen a legmagasabb szintű etikai elvárásoknak. Az év eleje óta csak nagyon alapos indokkal és több lépcsős eljárással lehet külsős tanácsadót alkalmazni, „az általános policy az, hogy mindent meg kell oldani házon belül”.
Lichy József ügyvéd szerint a hajléktalanok és a Schrödl-Siemens-kapcsolat ügyeinek szétválasztása egyszerre járhat pozitív és negatív következményekkel. Mindenképpen igazságtalan lett volna a nyomozást úgy lezárni, hogy csak a hajléktalanok ellen emelnek vádat, és a valódi „agytrösztök” megússzák. Ebből a szempontból dicséretes, hogy a nyomozók nem adták fel, és megpróbálják felderíteni a számlagyárak további tetteseit. Ugyanakkor azzal, hogy a hajléktalanok könnyebben felderíthető ügye már bírósági szakaszba jutott, a másik nyomozás nagyobb valószínűséggel válhat döglött aktává.
A polihisztor
Kulcsszerepe van az ügyben a Siemens és a hajléktalan cégek között közvetítő Schrödl András Zoltán könyvvizsgálónak, ő azonban 2005 nyarán egy külföldi családi útról – három kiskorú gyermekétől elszakadva – már nem tért haza; a Fővárosi Főügyészség nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. Meg nem erősített információink szerint volt olyan tanú, aki azt vallotta: Schrödlt látta azóta Magyarországon, sőt egyik forrásunk azt is tudni véli, hogy a könyvvizsgáló felesége ismét gyermeket vár. Schrödl András volt a fantomcégek kulcsembere: ő igyekezett gondoskodni az olykor valóban hajlék nélküli, olykor az általa bérelt lakásokban magukat meghúzó „cégvezetőkről”, ő végezte a papírmunkát, és mindig személyesen járta végig különös csapatával a bankfiókokat. Ismerősei szerint a korábban szerényen élő „ Andriska” anyagi helyzete az utolsó, még itthon töltött időkben látványosan javult. A hajléktalanok is felidézték, hogy pártfogójuk pár év alatt jó néhány autót elfogyasztott, miközben Audiról Roverre, majd Jaguarra váltott.
Schrödl András körözési képe. Külföldön keresik.
Schrödl munkáját – a szerződések szerint – legnagyobbrészt a Siemens MED vette igénybe. A tanácsadó a kaposvári, az egri, a miskolci, a salgótarjáni, a soproni kórházakban, illetve a fővárosban a Péterfy Sándor utcai Kórházban, az Országos Kardiológiai Intézetben, majd az Országos Onkológiai Intézetben is rengeteg információt szerzett. Mint amolyan mindenhová bejáratos üzleti hírszerző felmérte a konkurenciát, a kórházi vezetők igényeit, a műszaki tartalomra vonatkozó elvárásokat. Annál meglepőbb, hogy a nyomozók egyetlen olyan embert sem találtak a kórházi szakmában, aki ismerte volna Schrödlt.
A nyomozókban természetesen felmerült a kérdés, hogy az együttesen 400 millió forint feletti egészségügyi tanácsadásnak van-e megfelelő írásos dokumentációja. Nem volt, de tudomásunk szerint a tanúk erre is találtak magyarázatot. Schrödl ugyanis szóban adta a megbízóinak a milliókat megérő, rendkívül bizalmas tanácsokat.
A könyvvizsgáló a vallomások szerint más iparágakban is ugyanennyire jártas volt, például tanácsaival segített a Mátrai Erőmű kábelezési útvonalának megtervezésében. Bár az erőműnél személyesen nem járt, a siemenses tanú szerint ebben nincs ellentmondás. „Schrödl biztosan a tervrajzok alapján dolgozott” – védekezett. Sőt, mivel a hajléktalancégek a Siemensen kívül további 109 vállalkozástól (köztük médiaérdekeltségektől) kaptak pénzt, vélhetően ezeknek is mind vállalt valós tanácsadói munkát a nagy munkabírású könyvelő.
A „cégtulajdonosok”
Schrödl András Zoltán könyvvizsgáló először Kutrucz Lászlót, az 1983-as Szépművészeti Múzeum elleni rablás börtönviselt résztvevőjét ismerte meg, és vette be számlagyár-üzletébe. Később Kutrucz segített további társakat toborozni (Baráth Lászlót, Cserhalmi Rudolfot, Babai Istvánt és másokat, vagy ahogyan a vallomásokból megismerhetjük őket: Vécés Lacit, Copfos Rudit, Húgyost). A vád szerint a hajléktalanok 3-10 ezer forintos alkalmi díjazásáért minden eléjük tolt papírt gondolkodás nélkül aláírtak – főként a Boráros téri Jolly Presszóban, olykor Schrödl autójának motorháztetején, de arra is volt példa, hogy a Városmajor utcában, Schrödlék családi könyvelő cégénél. A rendszer multi-level marketing jelleget öltött, hiszen a hajléktalanok azért is pénzt kaptak, ha új „kollégát” szerveztek be. A számlák, szerződések aláírása után a változó létszámú hajléktalancsapat – vagy ahogy a könyvvizsgáló nevezte őket: „a család” – egy Szergej becenevű, szekrényméretű biztonsági emberrel felkerekedett készpénzt felvenni. A Nemzeti Nyomozó Irodától (NNI) származó információnk szerint a „cégvezető urak” összesen 1,6 milliárd forint értékben állítottak ki számlákat – felerészben a Siemensnek. A brigád éveken át hetente legalább egyszer megfordult a Királyhágó tér környéki, illetve MOM Park-beli bankokban; a pénzmosás elleni szabályok miatt 2 millió forint alatti összegeket, általában 1 millió 960 ezer forintot vettek fel, azaz összességében több százszor kellett fordulniuk. Az érintett fiókokat mindenesetre nem zavarta, hogy a „kikupált”, de így sem éppen business-konform urak szinte naponta zsákszámra viszik el a készpénzt.
Lichy József, a hajléktalanok egyik ügyvédje szerint az elkövetett bűncselekményekhez nem fér kétség, de a hajléktalanok nem látták át pontosan, hogy mibe keveredtek. A Schrödl által kitalált, hangzatos elnevezésű kft.-k (Euroaction, Full Function, Blue Consult, Reartech, TD General 2000) számláit, szerződéseit a könyvvizsgáló utasításai alapján írták alá, aki megnyugtatta őket: legális üzletben vesznek részt. Forrásaink szerint a számlagyár menedzselése sem volt mindig könnyű feladat. Bár a hajléktalanok többsége mindenben követte az utasításokat, volt eset, amikor egyikük Schrödl jelenléte nélkül próbált meg (amúgy sikertelenül) nagyobb összeget felvenni. Sőt, a „cégtulajdonosok” egymással sem jöttek ki mindig; az agresszív Kutrucz például közös szállásukon több társát is megszurkálta.
Folyamatos a magyarországi Siemensnél a revizorjárás. A német anyacég a hajléktalanszámlás-ügy mellett további két, a Siemenst is érintő kellemetlen sztori kapcsán vizsgálódik. A hírekbe is bekerült esetek egyikénél a gyanú szerint egy 2003. évi laktanya-felújítási tender során a cég munkatársa információkat vásárolt ajándékok ellenében a honvédelmi tárca két alkalmazottjától. Kollégái szerint az igazgató inkább szenvedő alanya a történetnek. „ Akármi is történt, egy multinál ezen a szinten nincs egyszemélyes felelős, nem olyan a szervezet” – fogalmaztak lapunknak kollégái. A másik ügyben Farkas Imre, aki a már megszűnt Satelit TV-t üzemeltető TvEgy Rt.-nek volt a tulajdonosa, azzal vádolta meg a Siemenst, hogy az csak úgy támogatta 1,5 milliárd forinttal a tévét, ha az 720 milliót visszacsorgat ( Adóügy – Figyelő, 2006/48. szám). A rendőrség végül nem indított nyomozást, de Farkas Imre egy „pengeváltást” követően rágalmazásért és becsületsértésért eljárást indított Hetényi Péter egykori vezérigazgató ellen. Jogerős ítélet még nincs, de a Pesti Központi Kerületi Bíróság első fokon elmarasztalta a Siemens felső vezetőjét.
Feketekasszák hálózata
Miközben Magyarországon továbbra sem folytat a Siemens érdemi kommunikációt az együttesen 800 millió forintra becsült fals számlák ügyében, a nemzetközi hatóságok gyorsabban nyomoznak, a Siemens müncheni központja pedig igyekszik visszaállítani a bizalmat. A reputáción akkor esett komoly csorba, amikor 2006 novemberében a müncheni rendőrség és a német adóhatóság valósággal megrohamozta a Siemens központját, illetve egyes vezetők lakását, és kiterjedt feketekassza-hálózatot leplezett le (Ötkarikás kenés – Figyelő, 2006/47. szám). A Siemens nem próbálkozott tagadással, hamarosan már maga a cég is 420 millió euróra taksálta a 2000 és 2006 között kifizetett csúszópénzeket. A folyamatok átvilágítására felkérték a neves jogi irodát, az amerikai Debevoise & Plimpton LLP-t.
Jelenleg már 1,3 milliárd euróra becsülik a korrupcióra fordított összeget, és félezer munkatárs ellen zajlik nyomozás. Klaus Kleinfeld vezérigazgató – bár nem tartják érintettnek – a felügyelő bizottság nyomására távozott a cégtől (Reformfék – Figyelő, 2007/19. szám). Németországban már több megvesztegető siemenses vezető is felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Itthon a cég ügye nincs bírósági szakaszban.
A részvényárfolyam (a New York-i értéktőzsdén 150 dollár felett, Németországban pedig 100 eurónál valamivel többért jegyzik a vállalatot) ma már sokkal magasabb, mint a botrány kipattanása előtt volt. Pedig a csoport Münchenben 201 millió eurós bírságot kapott kenőpénz-osztogatásért, míg szintén az üggyel kapcsolatban kellett előbb 168 millió, majd 179 millió eurót büntetésként befizetni adószabálytalanságok miatt, ehhez jön még az előbbiekkel azonos nagyságrendben az az összeg, amelyet ügyvédeknek, tanácsadóknak fizet ki a cég. Mindez még valószínűleg nem is a végösszeg, hiszen a csoportnál svájci, olasz és amerikai hatóságok is vizsgálódnak.
