Megfelelően a várakozásoknak, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa hétfőn nem változtatott a 7,50 százalékos irányadó kamaton. Az aznap bemutatott új inflációs jelentés sem könnyíti meg a grémium dolgát. E szerint az élelmiszerárak emelkedése tartós folyamat, s így a korábban vártnál hosszabb ideig okoz inflációs nyomást.
A jelek szerint kamatcsökkentésre egy darabig nem nagyon lehet számítani. Indoklásában ugyanis a tanács két feltételt fogalmazott meg. Ennek alapján a vágás belső feltétele az lenne, hogy csökkenjen „a várakozásokon keresztül tovább gyűrűző inflációs hatások veszélye”. Magyarán a jegybank a továbbiakban is fokozottan figyeli majd a bérek alakulását. A másik feltétel: a külföldi pénz- és tőkepiaci tendenciák a magyar gazdaság számára kedvezőbben alakuljanak. Túl sok jóra e téren se lehet számítani. Az olajárak valószínűleg tartósan magas szinten maradnak
(erről lásd cikkünket 26-27. oldalon), s a külföldi élelmiszer-infláció is érezteti hatását nálunk. Az áremelkedéssel kapcsolatos aggodalmakat jelzi az is, hogy a jegybank felfelé korrigálta eddigi inflációs előrejelzését. Jövőre az eddig becsült 4,5 százalék helyett 5,0 százalékkal számolnak, ám 2009-ben – egyelőre legalábbis – tarthatónak gondolják a célként megjelölt 3,0 százalékot. (Augusztusban még 2,4 százalék volt a 2009-es előrejelzés.)
A jegybank stábja szerint az idén a várt 2,0 százalék helyett csupán 1,6 százalék lehet a GDP növekedése, s ez jövőre sem gyorsul a várt 2,7 százalékra, hanem mindössze 2,4 százalékig emelkedik. A vártnál magasabb inflációról egyetértés mutatkozik a kormány és az MNB között, a kabinet azonban immár magasabb GDP-re számít, mint amekkorát a minap megjelölt. A sajtóban kiszivárgott konvergenciajelentés makromutatói ugyanis máris eltérnek a csak a közelmúltban elfogadott a jövő évi költségvetés számaitól.
A lassuló gazdaság és az inflációs veszély által okozott harapófogó szakmai körökben ismét felvetette az inflációs célkitűzés rendszerének problémáit. Egy, a Budapesti Corvinus Egyetem Heller Farkas Szakkollégiuma által rendezett konferencián Surányi György korábbi jegybankelnök, Hamecz István, az MNB volt vezető közgazdásza, valamint Neményi Judit, a monetáris tanács tagja vitatkozott össze ezen a kérdésen. Hamecz úgy vélte, továbbra is nagy probléma, hogy a jegybank nem teljesen függetlenül választhatja meg eszközeit. A rögzített árfolyamsáv ugyanis nem engedi meg az MNB-nek, hogy ha veszélyben látja az inflációs célt, akkor erősítse a forint árfolyamát.
Neményi Judit szerint elképzelhető, hogy a széles árfolyamsáv valóban akadálya lesz az inflációs célkitűzés rendszerének, ám ma nem ez a helyzet. A tanácstag szerint szakmai felelőtlenség eszköztelenségről beszélni, ha a fiskális politika támogatja a monetáris politikát és az árfolyamsáv amúgy a megfelelő helyen van.
Surányi György előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a térség országai közül az inflációs célkitűzés rendszerében monetáris politikát folytató jegybankok nagyon alacsony találati aránnyal rendelkeznek, vagyis jobbára elvétik a kitűzött célt. A volt jegybankár amellett érvelt, hogy az MNB korábbi erőltetett inflációcsökkentése csupán elfojtotta a gazdaságban az inflációs feszültségeket. Surányi szerint egyetlen jegybank sem alkalmas arra, hogy egyenrangú ellensúlya legyen egy laza fiskális politikát folytató kormányzatnak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
