Mikor mondott például francia elnök olyat a trianoni békeszerződésre utalva, hogy a „rossz döntések” miatt veszítette el Magyarország területének jelentős részét!? Továbbá: a magyar szálat eddig életrajzában lényegében negligáló Nicolas Sarkozy most mégiscsak „felfedezte” magyar származását (Sarkozy édesapja emigráns magyar, maga az elnök már Párizsban született, és nem tud magyarul); s Budapestet, nyilvánvalóan a francia vállalatok üzleti érdekei okán is, rögvest Párizs stratégiai partnerének nevezte. Első útja a régióban éppen hozzánk vezetett, nem pedig a hagyományos francia orientációhoz jobban illő Varsóba vagy Bukarestbe. Az sem szokványos, hogy a – nyilván jó előre rögzített – forgatókönyvtől eltérve Sarkozy és Orbán Viktor Fidesz-elnök találkozója a tervezettnél jóval hamarabb ért véget. A hírek szerint nem technikai, hanem nagyon is politikai okok miatt – túl sok kérdésben nem értett ugyanis egyet a magyar és a francia jobboldal vezetője.
Persze ha valami, akkor a rutinok követése áll a legtávolabb Sarkozytól, aki szereti meghökkenteni a közvéleményt, mindenáron magára irányítani a média figyelmét. Az idei elnökválasztási kampányban például a hagyományosan etatista és Amerika-ellenes francia társadalom többségét is maga mögé tudta állítani – reform- és piacpárti, valamint Amerika-barát jelszavakkal. Éppen ezek azok az ideológiai sarokpontok, amelyek okán a francia elnök Gyurcsány Ferenc mellett most minden jel szerint jobban érezte magát, mint Orbán Viktor társaságában. A budapesti viziten egyértelműen kiderült, hogy a Fideszben amúgy példaképként beállított Sarkozy politikája egyelőre nem sok hasonlóságot mutat a nagyobbik hazai ellenzéki pártéval. Elég, ha csak a reformokhoz és a modernizációhoz való viszonyt, a szélsőséges nézetektől való egyértelmű elhatárolódást vagy a (gazdaságpolitikai) alternatívák keresését említjük.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a magyar baloldal számára Sarkozy politikája lenne az etalon. Ez Gyurcsány és a francia elnök múlt heti látványos összeborulása ellenére sincs így. Ha ugyanis ez lenne a helyzet, akkor a francia jobboldalhoz hasonlóan, a kormány például nálunk is kísérletet tenne a versenyképesség javítását célzó „szociális áfa” bevezetésére, vagyis csökkentenék a járulékokat, és növelnék a forgalmi adót (most éppen új járulékot vezet be a Gyurcsány-kormány…). Vagy mikor lesz a magyar politika bal- vagy jobboldala olyan taktikus és nagyvonalú, hogy a legyőzött tábor politikusai közül néhányat beemeljen a kormányba? Ez ugyanis a Sarkozy-féle „nyitás”, egy jobboldali kormányban négy-öt baloldali vagy centrista politikussal.
A Sarkozy-jelenség bejárja Európát. De vajon Budapesten milyen nyomot hagy?
