Utolsó, kétségbeesett próbálkozás, vagy többet tudnak, mint amit mondanak? Lezsíroztak-e valamit a felek a háttérben, vagy csak pr-akciót folytat az OMV? Ezekre a kérdésekre szeretnék a leginkább tudni a választ az osztrák-magyar olajháború megfigyelői. Azzal ugyanis, hogy az osztrák cég kedden újabb, a korábbinál konkrétabb ajánlatot tartalmazó szándéknyilatkozatot küldött a Molnak, simán lehet, hogy semmi sem változik viszonyukban, de – jóval kisebb valószínűséggel – az is kisülhet a dologból, hogy az OMV közelebb kerül a céljához.
Elemzői szemmel
HERCZENIK ÁKOS, Raiffeisen Bank: „Ez a történet el fog halni. Hiába jut több részvényhez az OMV, a 10 százalékos szavazati korlát miatt nem tudja átvenni a kontrollt a társaság felett. Ennek eltörléséhez ugyanis a tulajdonosok 75 százalékos döntése szükséges, nem beszélve arról, hogy a készülő lex Mol is újabb védelmet biztosít a cég számára. Márpedig ha az OMV nem látja biztosítottnak azt, hogy megszerezze a szavazati kontrollt, akkor nem fogja felvásárolni a részvényeket.
SARKADI-SZABÓ KORNÉL, Cashline Értékpapír Zrt.: „A Mol menedzsmentje azzal utasította el az OMV újabb próbálko-zását, hogy szerinte az osztrák cég által ajánlott ár alulértékeli a Mol üzleteit és kilátásait. Ez így önmagában viszont kevés ahhoz, hogy a részvényeseket maradásra bírja, ezért azt várom, hogy a cégvezetés vala-milyen alternatív jövőképet fog felvá-zolni a tulajdonosok-nak, amelyből egyértelműen kiderül, miért éri meg a Mol-részvényeseknek nemet mondaniuk az osztrák ajánlatra.”
Ez tiszta sor, hiszen pénzkidobás lenne drágán olyan papírokat vennie, amivel nem szavazhat. A harc végkimenetele tehát attól függ, sikerül-e elérnie, hogy a Mol önként, vagy külső ráhatásra feladja magát. Szándéknyilatkozatában mindenesetre az OMV megígérte, hogy az egyesített működésű csoportban kész figyelembe venni Magyarország érdekeit: a felső vezetői csapat közös lenne, két osztrák mellett két magyar kapna helyet a felügyelőbizottságban, s Budapestre kerülne a legnagyobb üzletág központja. Egyéb kérdésekben is egyenrangúságot ígérnek, azt azonban nem részletezik, hogy ha többségbe kerülnek, mi garantálná a fentiek megvalósulását. Annyi kiderült, hogy a készpénz mellett 25 százalékban OMV-részvényekkel fizetnének a Mol-papírokért, ettől azonban nem lenne nagyobb a magyar képviselet a tulajdonosi körben.
A magyar társaság menedzsmentje pár órával az OMV nyilatkozata után már jelezte, hogy elutasítja az újabb közeledést. Elemzők szerint ebben nincs is semmi meglepő, a Mol továbbra is a saját útját akarja járni, a saját stratégiáját megvalósítva. Vagyis önszántából szinte biztos nem engedi be a kérőt, ezért a piaci szereplők kénytelenek a már említett külső ráhatások esélyeit latolgatni. Sem a 40 százaléknyi kvázi sajátrészvény, sem a 10 százalékos szavazati szabály nem nevezhető EU-konformnak, s valószínűsíthető, hogy az osztrák fél minden követ megmozgat Brüsszelben annak érdekében, hogy a magyar cég, illetve kormány figyelmét erre fel is hívják az uniós vezetők. Az OMV kiemeli, hogy levelet írt a magyar miniszterelnöknek, melyben az egyesülés melletti érveit kifejti. Nagy kérdés tehát, hogy az osztrák társaság maga mögé tudott-e állítani valakit Brüsszelben, és erre hivatkozva gyakorol nyomást a magyar kormányra, vagy ezt a kártyát csak egyszerű érvként használja, miközben az unióban senkit sem érdekel, hogy Magyarországon (is) prioritást kaptak a nemzeti érdekek, erősödik a protekcionizmus – már amennyiben a szóban forgó felvásárlás megakadályozását egyáltalán e körbe sorolják.
A Mol vezetésére elméletben a részvényesek gyakorolhatnának nyomást; a tényleges közkézhányad már 40 százalék alatti, s a papírok túlnyomórészt külföldi intézményi befektetőknél vannak. Több szakértő is úgy véli, ez utóbbi tulajdonosi kört akarja cselekvésre bírni az OMV a nyilatkozattal, az osztrák cég vezére ugyanakkor azt mondja, hogy éppen a részvényesek kérésére adták ki a legutóbbi szándéknyilatkozatot (lásd alábbi interjúnkat).
Kétségtelen, hogy leginkább az ő érdekükben állna az, ha a Mol beadná a derekát – ekkor ugyanis rövid távon 32 ezer forinton tudnának kiszállni a papírból. A magyar társaság azonban, ahogy eddig sem, valószínűleg ezután sem fog részvényesei rövid távú érdekei alapján cselekedni. Az elemzők mindenesetre kíváncsian várják, a Mol vezetése közli-e a tulajdonosokkal, mit kínál az OMV ajánlatával szemben.
KONTROLLIGÉNY. A Molra közvetlenül leginkább a magyar kormány gyakorolhatna nyomást, de igen valószínűtlen, hogy ez megtörténik. Hiszen éppen „A közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat – közkeletű nevén a lex Mol – előkészítése zajlik, s a kormányszóvivő kedden úgy nyilatkozott: az ügyben a kabinet álláspontja változatlan.
Vagyis, a stratégiai vállalatok esetében, az uniós normáknak megfelelően, szükség van állami kontrollra, ha külföldi állam próbál egy adott cégben befolyást szerezni.
Kedden a Mol-részvények árfolyama egyértelmű emelkedéssel, az OMV-papíroké csökkenéssel reagált az osztrák nyilatkozatra. Ez azonban nem azt jelzi, hogy a piac a korábbinál nagyobb esélyt árazott be a felvásárlásra, éppen ellenkezőleg. A Mol kurzusa még mintegy 15 százalékkal alacsonyabb az OMV által ígért 32 ezer forintnál; az emelkedést inkább az válthatta ki, hogy több kommentár szerint is van esély a sajátrészvény-vásárlások folytatódására. Az OMV esetében pedig egyre inkább úgy vélik a befektetők, hogy a cég csúnyán beleragad Mol-részvényeibe, amelyekkel semmit sem tud kezdeni.
– Interjú –
Folytassák a részvényesek!
A Mol tulajdonosainak bátorítására terjesztették elő vételi szándéknyilatkozatukat, s továbbra is bíznak az üzlet létrejöttében – nyilatkozta telefonos megkeresésünkre Wolfgang Ruttensdorfer, az OMV vezérigazgatója.
– Meglepte, hogy a Mol menedzsmentje elutasította a szándéknyilatkozatukat?
– Egyáltalán nem. Nincs semmi új a nap alatt. De arra kíváncsi vagyok, hogy a cég vezetése elutasítja -e a párbeszédet a tulajdonosaival is. A független részvényesek ugyanis 40 százalékkal rendelkeznek a társaságban. A szándéknyilatkozatot is azért tettük meg, mert a független részvényesek erre bátorítottak minket. Valamennyien úgy látják, van értelme az egyesülésnek.
– Ezek szerint az Önök mostani megkeresése igazából a részvényeseknek szól?
– Elsősorban nekik, hiszen e nélkül nem kezdeményezhetnek tárgyalásokat az üzletről a menedzsmenttel. De mi egyúttal utóbbinak is kedvező feltételeket kínáltunk.
– Miután a Mol vezetése erre a próbálkozásra is nemet mondott, hogyan kívánnak elmozdulni a patthelyzetből?
– Arra számítok, hogy a piacok nyomást gyakorolnak majd, és a részvényeseknek is beleszólásuk lesz az ügybe. Mindez egy, a jelenlegitől eltérő helyzethez vezethet. Egyáltalán nem tekintem lefutottnak az ügyet. Nekünk mindenesetre van időnk, számunkra nem sürgős.
– Elképzelhető, hogy egy új, még kedvezőbb ajánlatot tesznek?
– Ez nem áll szándékunkban. Ehhez el kell távolítani az akadályokat, így a szavazati korlátot. E nélkül ugyanis nem tehetünk ajánlatot. Ebből a szempontból is kíváncsian figyeljük a Mol vezetése és a részvényesek közötti tárgyalások alakulását.
– Milyen szerepet szánnak az Európai Bizottságnak?
– A bizottság tavaly kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben az aranyrészvények miatt. A vizsgálatok jelenleg is zajlanak, és valahol a 10 százalékos szavazati korlátozásokra is kiterjednek. De ehhez semmi közünk. A brüsszeli testület végzi a munkáját.
– És mi a véleménye a lex Molként elhíresült törvénytervezetről? Egyes elemzők éppen ezzel magyarázzák a szándéknyilatkozat időzítését.
– Ismétlem, a szándéknyilatkozatot a független részvényesek sürgetése miatt tettük. Ami a lex Molt illeti, amíg az összhangban van az uniós szabályokkal, addig semmi bajom vele. Erről a döntés az Európai Bizottságra tartozik.
– Önök is elismerték, hogy a fúzió elfogadása fejében bizonyos engedményeket kell majd tenni, és meg kell válni egyes eszközöktől. A három kőolaj -finomító egyikére gondoltak?
– Nem akarunk egyetlen kőolaj -finomítóról sem lemondani, meg kívánjuk tartani valamennyit. Arra számítunk, hogy elsősorban benzinkutakat és esetleg bizonyos finomítói többletkapacitásokat – de nem kőolaj -finomítókat – kell eladni. Erről azonban még túl korai beszélni; meggyőződésünk, hogy megérné meghozni ezeket az áldozatokat az egyesüléssel járó előnyökért.
– Nem tűnik túl barátinak a viszony az OMV és a Mol vezetése között. Nem gondolja, hogy presztízsüggyé vált az egész, és vészes a kölcsönös bizalomhiány?
– Szerintem fontos kérdést feszeget. Valóban bizalomra van szükségünk, és remélem, a helyzet javulni fog. A két cég egyesülése ugyanis rengeteg előnnyel járna, tehát lenne értelme a fúziónak. Erről kellene vitatkozni, és nem presztízskérdésnek tekinteni az ügyet.
– Bízik még az üzlet létrejöttében?
– Optimista vagyok. Bízom abban, hogy az észérvek felülkerekednek majd. A Mol számára ugyanis az az alternatíva, hogy egy sokkal nagyobb cégcsoport kebelezi be. Mi ezzel szemben egyenlő felek közötti szövetséget ajánlunk a magyar társaságnak.
GYÉVAI ZOLTÁN, BRÜSSZEL