Kínai harcmodor

Mintegy két esztendeje azzal telefonált be egy amerikai hölgy a Pfizer gyógyszergyár ügyfélszolgálatára, hogy a cégnek azok a koleszterinszint-csökkentő pirulái, amelyeket az előző napok valamelyikén vásárolt, valahogyan keserűbbek a korábbiaknál. Miután beküldte a gyanús készítményt a vállalathoz, a laboratóriumi vizsgálat kiderítette, hogy a külsőre a Pfizer készítményével teljesen egyező fehér tabletták tartalmaznak ugyan valamit annak aktív hatóanyagából, ám valójában hamisítványok. A következő hetekben a forgalmazók mintegy 16,5 millió hamis tablettát tüntettek el a gyógyszertárak polcairól.

Globális megtévesztés Kulcskérdések és válaszok a világméretű hamisítás-iparág megértéséhez. MEKKORA ÜZLET? Senki sem tudja biztosan, mekkora üzlet lehet a hamisítás-biznisz, de a Vámügyi Világszervezet (WCO) becslése szerint 2004-ben a globális termékkeres-kedelem mintegy 7 százalékát, azaz 512 milliárd dollárt tettek ki a hamis portékák. MILYEN GYORSAN NÖVEKVŐ ÜZLET? Ezt sem lehet teljes bizonyossággal megmondani. Talán az országhatárokon lefoglalt hamis áruk mennyiségének alakulása adhat némi támpontot – márpedig tavaly az Egyesült Államok vámhivatala által lefülelt hamisítványok volumene 46 százalékkal nőtt az előző évhez képest. MELY ORSZÁGOK ÉRINTETTEK? Kína felelős a hamisított termékek mintegy kétharmadáért. A főbb „tettestársai”: Fülöp-szigetek, Vietnam, Oroszország, Ukrajna, Brazília, Pakisztán és Paraguay. MELY IPARÁGAK ÉRINTETTEK? A fogyasztói elektronikai termékek és a luxuscikkek esnek a leggyakrabban a hamisítók áldozatául, de „kiemelt célpontnak” számítanak egyebek között az autóalkatrészek, a motorkerékpárok, a memóriacsipek, a cigaretták, a cipők és a gyógyszerek is. MEKKORA A PROFIT? A hamisítók a legális gyártóknál sokkal olcsóbban tudják előállítani a portékájukat. Ráadásul nem kell sem marketingre, sem kutatás-fejlesztésre, sem reklámra költeniük a bevételből, így a profitjuk „határa a csillagos ég”.

HONGKONGTÓL MOSZKVÁIG. Mindez korántsem elszigetelt eset. Tavaly októberben a brazil rendőrség egy belső füles nyomán több mint egymillió dollár értékben foglalt le hamis Hewlett-Packard nyomtatópatronokat. A kínai hatóságok az ellenőrzések során a legkülönfélébb hamisítványokra bukkantak, a Buick szélvédőktől a híres-neves világoskék potencianövelő tablettán és más, Észak-Koreában készült gyógyszereken át egészen a százdolláros bankjegyekig. Franciaországban a vámosok nemrég 11 ezer hamis Nokia telefonalkatrészt találtak. Vagy ott van például a General Motorshoz tartozó dél-koreai Daewoo, amely pert indított a kínai Chery Automobile ellen, amiért annak Chery QQ modellje szinte teljesen megegyezik a Daewoo Matizzal. A Honda szintén több kínai céggel pereskedik jogtalan márkanév- és logóhasználat miatt.

A példákat bőven lehetne még szaporítani. Bármely márkáról legyen is szó, nagy a valószínűsége annak, hogy valahol valakik hamisítják. Persze aki járt már Hongkongban, Rióban vagy Moszkvában, pontosan tudja, hogy a hamisítás évtizedek óta létezik. Csak a legnaivabbak hiszik valódinak a Bangkokban 20 dollárért kapható Rolex karórát, vagy a New York-i Canal Streeten 30 dollárért árult Louis Vuitton táskát.

Csakhogy a hamisítás egyre nagyobb méreteket ölt, s ez már aggasztja a multikat. „Az elmúlt öt évben nagyon felerősödött a jelenség, és fennáll a veszély, hogy ellenőrizhetetlenné válik” – mondja Anthony Simon, a Unilever Bestfoods marketingigazgatója. A Vámügyi Világszervezet (World Customs Organization – WCO) becslése szerint a hamisított termékek a világ árukereskedelmének 5-7 százalékát teszik ki, ami tavaly 500 milliárd dollár árbevétel-kiesést okozhatott a gyártóknak. Egyes szakértők úgy vélik, az összeg ennél jóval nagyobb lehet.

Az amerikai vámhivatal emberei tavaly 46 százalékkal több hamisítványt koboztak el, mint 2003-ban. A Unilever Group úgy becsüli, hogy évente 30 százalékkal nő az Unilever gyártmányként árult, ámde hamis samponok, szappanok és teák forgalma. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a világon kapható gyógyszerek 10 százaléka hamisítvány, ami az ágazatnak 46 milliárd dollárjába kerül, a kockázatokról nem is beszélve. Hamis autóalkatrészekből évente 12 milliárd dollárnyit adnak el világszerte. „Mára a hamisítás globális fenyegetéssé vált” – jelenti ki Hans Glatz, a DaimlerChrysler jogásza.

KÍNA A KULCS. A megoldás kulcsa nyilvánvalóan Kína, mivel onnan származik a világon forgalomban lévő hamisított, vagy illegálisan másolt termékek közel kétharmada. Glatz szerint a hamis DaimlerChrysler-alkatrészek a piac 30 százalékát teszik ki Kínában, Tajvanon és Dél-Koreában. A kínai hamisítók milliószámra gyártanak motorkerékpárokat is, amelyeket gyakran az eredeti ár feléért kínálnak.

Manilai nagytakarítás. Egymillió dollárnyi hamis Honda-alkatrészt semmisítettek meg.

Az ország hatóságai korábban szinte egyáltalán nem törődtek a jelenséggel, mivel a kár külföldi márkák tulajdonosait érte. Csak néhány olyan esetben keményítettek be, amelyben kínaiak voltak az áldozatok, például, amikor tavaly tizenöt gyermek halt meg hamisított tejportól. A termék készítőjét nyolcévi börtönre ítélték. Ha viszont nem magánszemélyek, hanem cégek a kárvallottak, a bíróságok sokkal kevésbé szigorúak.

Egy üzletember, akinek a gyárai tizenöt nagy autógyár – köztük a GM, a DaimlerChrysler és a Mitsubishi Motors – szélvédőit másolták, tavaly mindössze 97 ezer dollár pénzbüntetést és felfüggesztett börtönt kapott.

Újabban azonban valamelyest változik a helyzet. Ennek csak egyik oka az, hogy az Egyesült Államok, Európa és Japán egyre erősebben sürgeti Pekinget, hogy csapjon le a hamisítókra (néhány washingtoni héja szeretné a WTO elé vinni az ügyet).

A másik – és talán jóval fontosabb – ok az, hogy a hamisítás negatív hatásait immár egyes kínai cégek is megérzik. A pekingi kormány felismerte például, hogy a szoftverkalózkodás – a szárazföldi Kínában használt szoftverek 92 százaléka hamisítvány – nemcsak a Microsoftot és a többi külföldi gyártót érinti, hanem a belföldi szoftvergyártók számára is hátrányos. Hasonlóképpen, az állami dohánymonopóliumnak is jókora veszteségeket okoz a hamisítás, miként a sportruházati cikkek legnagyobb gyártójának, a Li-Ningnek is.

Megfékezési próbálkozások Miközben a hamisítók halmozzák a nyereséget, a multik egyre többet költenek arra, hogy megállítsák őket. A luxuscikkeket gyártó francia LVMH Moët Hennessy Louis Vuitton tavaly több mint 16 millió dollárt adott ki nyomozásokra és jogi akciókra. A General Motorsnak hét teljes állású alkalmazottja járja szünet nélkül a világ országait hamisítók után kutatva, a Pfizer gyógyszer-gyártó óriásnak pedig csak Ázsiában öt embere dolgozik ugyanezen. A finn Nokia tavaly elkezdte hologramokkal és 20 számjegyű azonosító kóddal gyártani a mobiltelefon-akkukat, amelyek eredetiségét online lehet ellenőrizni. A JT International dohányipari cég hat esztendő alatt 200 ezerről 15 millió dollárra növelte éves hamisításellenes keretét, mely összegből nyomozókat, informátorokat és jogászokat fizet. A Pfizer sajátos megoldást készül alkalmazni: rádiófrek-venciás azonosító csippel látja el az Egyesült Államokban forgalmazott potencianövelő készítményét, miáltal a gyártás helyétől egészen a gyógyszertárig követni tudja a kék tabletták útját. Más cégek igyekeznek egyszerűen a lehető legjobban megkeseríteni a hamisítványok előállítóinak és terjesztőinek az életét, akár rendszeres hatósági razziák kezdeménye-zésével, akár az adott a termék kinézetének csekély megváltoztatásával, hogy nehezítsék a másolást. A JT International emberei gyakran átvizsgálják a gyanús gyárakból kikerülő hulladékot, hamis csomagolóanyag után kutatva. A Callaway Golf cégnél rendszeresen böngészik az internetet, hogy ki és hol kínál feltűnően olcsó golfütőket. Igaz, ha sikerül lekapcsolni egy kereskedőt, bizonyosan helyébe lép egy másik. „A problémát lehetetlenség teljesen megszüntetni, de legalább minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a hamisítók rosszul érezzék magukat” – mondja Stu Herrington, a társaság igazgatója. Némely cég azt a taktikát alkalmazza, hogy a piacon száll szembe a hamisítókkal. Sörreklám Kínában. A Budweiser hamisítói az üres üvegekre utaznak. Az amerikai Anheuser-Buschnak, a világ egyik legnagyobb sörgyártójának komoly károkat okoztak az illegális kínai gyártók. Többnyire az üres üvegeket töltötték újra ál-Buddal, ezért a vállalat elkezdett drága importált fóliát használni, amelyhez Kínában nagyon nehéz hozzájutni. Emellett bevezette a hőérzékeny, hideg hatására elpirosodó címkéket. Az eredmény: „sikerült elég alacsony szintre leszorítani a hamisítást” – büszkélkedik Stephen J. Burrows, az Anheuser-Busch International elnök-vezérigazgatója. A Yamaha a költségek csökken-tése céljából átalakította a motorkerékpárok tervezésé-nek és gyártásának a folyama-tát. A korábbi 1800 dollárral szemben jelenleg már csak 725 dollárért kínálja legolcsóbb motorját Kínában. Erre a hamisítóknak is lépniük kellett, úgyhogy ezer dollárról nagyjából a felére vitték le az áraikat. Állami forrásokat nehéz találni a hamisítás elleni harchoz, mivel az érintett kormányok többsége inkább a fegyver- és kábítószer-csempészet visszaszorításával van elfoglalva. Márpedig küzdeni kell ellene, egyebek mellett biztonsági okokból. A svájci Novartis gyógyszergyár arról számolt be, hogy a hamisítók a közúti jelek felfestéséhez használatos sárga festékkel színezték az általuk gyártott ál-fájdalomcsillapítókat. Néhány afrikai országban a piacon lévő gyógyszerek 40 százaléka hamisítvány vagy illegálisan forgalmazott készítmény. „Még antibiotiku-mokat is találni hatóanyag nélkül” – mondja Daniel L. Vasella, a Novartis elnöke. John Theriault, a Pfizer globális biztonságért felelős alelnöke aggasztó fejleménynek tartja, hogy a hamisítók immár nemcsak a gyógyszernek nem minősülő készítményeket, hanem az életmentő szereket is másolják. Az amerikai élelmiszer- és gyógyszerfelü-gyelet (FDA) 2003-ban még csak 22 vizsgálatot indított hamis receptes gyógyszerek forgalomba kerülése miatt, tavaly viszont már 58 ilyen eset volt.

Peking a múlt év végén szigorított a szabályozáson. Korábban 12 ezer dollár értékű hamis árut kellett találni valakinél ahhoz, hogy vádat lehessen emelni ellene, ma ez az értékhatár 6 ezer dollár, ha a termékek azonos (ál)márkájúak, és 3600, ha több márkáról van szó. Néhány hónapja kezdődött két amerikai állampolgár tárgyalása, akiket azzal vádolnak, hogy 840 ezer dollár értékben adtak el az interneten keresztül Kínában gyártott hamis CD-ket és DVD-ket. Ha bűnösnek találják őket, akár 15 évet is kaphatnak. Más vonalon a kínai kereskedelmi minisztérium és a vámhivatal fokozza az együttműködést a márkatulajdonosokkal. Szaporodnak a razziák is, habár hatékonyságukat nagyban csökkenti, hogy a hamisítók nagy része jó kapcsolatokat ápol a helyi állami tisztviselőkkel. Szakértők ezzel együtt némi javulásra számítanak, éspedig azért, mert egyre több kínai vállalatnak kezd elege lenni a törvénytelen belföldi konkurenciából. „Ha majd kínai cégek perelnek kínai cégeket, a helyzet kiegyensúlyozottabbá válik” – jósolja Stephen Vickers, a hongkongi International Risk tanácsadó cég vezérigazgatója.

GLOBALIZÁCIÓ. A fellépést mindazonáltal nagyon megnehezíti, hogy a hamisítás a globalizációs folyamat kísérőjelensége. Elvégre a globalizáció nem más, mint a tőke és a technológia elterjedése új piacokon, ahol rendelkezésre áll az olcsó munkaerő. Mihelyt beindul a gyártás, és kiépül a forgalmazási hálózat, a hamisítók mindezt kihasználva már el is kezdhetik áldatlan tevékenységüket, anélkül, hogy kutatásra és márkaépítésre kellene költeniük.

Az eredmény egy globális ipar, amely lassan konkurenciát támaszt a multiknak, mégpedig gyorsaságban, fejlettségben és termelési volumenben egyaránt. A hamisítóknak nem okoz gondot a hologramok, csipek és egyéb, a termékek eredetiségét jelezni hivatott eljárások másolása sem. „Volt olyan technológiánk, amelyet évekig tartott kifejleszteni, aztán pár hónap alatt lenyúlták” – mondja Simon, az Unilever marketingfőnöke.

A hamisítók egyre ambiciózusabbak is. Kínában az utóbbi időben már high-tech termékek – köztük Sony PlayStation-konzolok és Cisco routerekbe való interface-ek – másolatait is lefoglalták. „Amit gyártani lehet, azt hamisítani is lehet” – summázza a helyzetet David Fernyhough, a hongkongi Hill & Associates nyomozóiroda márkavédelemért felelős igazgatója. Sőt, a másolatok néha annyira tökéletesek, hogy csak különleges vizsgálattal különböztethetők meg az eredetitől.

A GM talált már olyan légszűrőket, fékbetéteket és akkumulátorokat, amelyekről csak szétszerelés útján vagy kémiai elemzéssel tudta megállapítani, hogy hamisak. Ráadásul a digitális technológiával felszerelkezett hamisítók az eredetivel teljesen megegyező csomagolást tudnak előállítani, ami nélkülözhetetlen a forgalmazók vagy vevők megtévesztéséhez. Hogy a csomagok tartalma gyengébb minőségű az eredetinél, az sokszor csak jóval a használatba vétel után derül ki.

A hamisítást végző cégek gyakran titokban működnek, de vannak köztük szép számmal teljesen legitim vállalkozások is, amelyek licenc alapján gyártanak a márkatulajdonosok számára, csak éppen bevezetnek egy extra műszakot, s az abban előállított termékeket saját zsebre értékesítik. Gyakori az is, hogy a licencszerződés lejárta után az illető vállalat megtartja a tervezési és gyártási technológiát, s immár jogosulatlanul folytatja tevékenységét.

Így sikerült például megtéveszteni a fülöp-szigeteki Sardido Industries mikroprocesszor-forgalmazó céget az Intel és az AMD logóit viselő csipekkel, amelyeket az eladók túltermelés miatt visszamaradt termékeknek minősítettek, s ennek megfelelően olcsóbban kínáltak. Más esetekben viszont teljesen nyíltan folyik a hamisítás. A japán Yamaha mindössze öt kínai gyárral kötött licencmegállapodást motorkerékpárjainak gyártására, ehhez képest ötven üzem állít elő Yamahaként feltüntetett kétkerekűeket.

EREDETIEK KÖZÉ REJTVE. Amint a termékek elhagyják az országot, ahol készültek, szinte mindenütt bekerülhetnek a legitim beszállítói láncba. Mindig vannak skrupulusoktól mentes nagykereskedelmi cégek, amelyek kedvező – de nem gyanúsan alacsony – árat kérve el tudják sózni a hamis árukat autószerelő műhelyeknek, irodaszer-forgalmazóknak vagy független gyógyszergyáraknak. Bevett módszer az is, hogy az eredeti termékekhez hamisakat kevernek. „Nagyon könnyű elrejteni néhány ál-Levis’ farmert a valódiak között. A legtöbb nyomozó és vevő nem veszi észre a különbséget” – mondja egy sanghaji rendőrségi tisztviselő.

A hamis termékek gyártásából óriási pénzekre lehet szert tenni. Mára a hamisítás ugyanolyan jövedelmezővé vált, mint az illegális kábítószer-kereskedelem, miközben a kockázat sokkal kisebb. A legtöbb országban csekély pénzbüntetéssel meg lehet úszni a lebukást. A hamisítóknak nincsenek kutatás-fejlesztési és marketingköltségeik, s költeniük csak arra kell, hogy az általuk előállított termékek meggyőzően nézzenek ki, arra nem, hogy minőségben is jók legyenek.

Hamis Marlboro cigarettát dobozonként néhány centért lehet gyártani Kínában, miközben 7,50 dollárért lehet eladni Manhattanben. A New Balance sportcipők másolatai páronként 8 dollárból legyárthatók, és akár 80 dollárért is értékesíthetők Ausztráliában, míg az eredetiek esetében a költség 11 és 24 dollár között van, az eladási ár pedig 120 dollár.

A hamis nyomtatópatronok nyereségrátája 60 százaléknál kezdődik. „A hamisítók olcsó munkaerővel dolgoznak, és a biztonságon is spórolnak” – mondja Richard K. Willard, a Gillette jogtanácsosa, hozzátéve, hogy a vállalat hetente több százezer hamis Duracell-elemre bukkan.

A Honda több kínai céggel pereskedik jogtalan márkanév- és logóhasználat miatt. A képen felül az eredeti, alul a hamisítvány.

A termékek és a gyártás biztonsága mellett azonban nem kisebb aggodalomra ad okot a hamisítás és az alvilág összejátszása. „A szervezett bűnözés számára nagyszerű üzlet a hamisítás” – mutat rá Ronald K. Noble, az Interpool főtitkára. Mi több, a Közép-Amerikában eladott kalóz CD-k bevétele hírek szerint a libanoni Hezbollah terrorszervezetet gazdagítja. Egy dohányipari vezető szerint Észak-Korea évi 100 millió dollárt szed be az ott működő cigarettahamisítóktól „jogtalansági díj” címén. Az ilyen összefonódások mondatják Bernard Arnault-val, az LVMH Moët Hennessy Louis Vuitton elnökével azt, hogy „a hamis termékek vásárlása nem játék, nem ártatlan dolog”.