Nem jutott hozzá időben az intézményt megillető állami forráshoz a Magyar Rádió, amikor a rendszerváltás után pár évvel Csurka István kezdeményezésére visszatartották az állami apanázst. A munkatársak azonban pontosan megkapták fizetésüket akkor, és később is, bármilyen nehéz anyagi helyzetbe került az intézmény. A rádiósok – már aki éppen nincs szabadságon – ezért rezignáltan figyelik az odafönt zajló játszmákat. „Ahány elnökválasztás, annyi felfordulás, ez már szokás nálunk, ezzel együtt lehet élni” – mondja a Magyar Rádió egyik, neve elhallgatását kérő munkatársa annak kapcsán, hogy pár napig úgy tűnt, a rádió kuratóriumának elnöksége visszatartja a rádiónak járó, közel 600 milliós állami juttatást. A szóban forgó összeg az intézmény elsődleges bevételi forrása, amelyet havonta kap a közalapítványon keresztül. Ha a soron következő költségvetési összeg nem érkezik meg, a rádió ideiglenesen a folyószámláján lévő 300 milliónyi készpénzállomány mellett 200 milliós tartalék hitelkeretéből tudta volna átmenetileg pótolni a hiányt. A legrosszabb verzió azonban nem következett be. A grémium elnöke, Gellért Kis Gábor a kuratórium határozatképtelen ülését követően mégis engedélyezte a pénz egy részének átutalását (lásd keretes írásunkat).
Székház. A Bródy Sándor utcában. Még mindig nem jött el a költözés ideje.
SE ELNÖK, SE SZÉKHÁZ. A tény, hogy az intézménynek augusztus elseje óta nincs törvényesen megválasztott elnöke, máris másfél évvel kitolta egy új székházba költözés lehetőségét, amelyre a hivatalos indoklás szerint azért volna szükség, mert a jelenlegi körülmények alkalmatlanok a korszerű technika befogadására. A Magyar Rádió (MR) Rt. 2003-ban pályázatot írt ki új székház építésére, üzemeltetésére. A közbeszerzési eljárás lebonyolításával a kuratórium elnökségének javaslata alapján a rádió gazdasági vezetése az Okfon Rt.-t bízta meg. Rádiós berkekben elterjedt, hogy Demján Sándor szeretné megkaparintani az intézmény fő vagyonát képező ingatlanokat, cserébe új székházat építtetne a rádió számára. A jelenlegi elképzelés szerint azonban a Bródy Sándor utcai épületegyüttes a Magyar Rádió tulajdonában marad. A vagyon hasznosítója ingatlanfejlesztést hajt végre, és bérleti díjat fizet a rádiónak, amely ebből fizeti az új épület lízingdíját, a lízing lejártakor így két ingatlancsoportja lehet a rádiónak.
A régi és az új székház sorsa tehát független egymástól, előbbi hasznosítására ez idáig csak egy szakértői javaslat készült el. A munkatársak egy része nem ért egyet a költözéssel, például a 6-os – nagyzenekari – stúdió felbecsülhetetlen értékére és az épület műemlék jellegére hivatkozva, illetve szkeptikusak is a tekintetben, hogy mi másra lehetne hasznosítani az évtizedek alatt rádiós célokra alakított épületegyüttest. Az új székházzal kapcsolatos pályázatok elbírálásánál az egyik döntő szempont a megnevezett telek minősége, megközelíthetősége volt. Az utolsó körben maradt két pályázó egyaránt a Lágymányosi híd pesti oldalát jelölte meg, a két, szóban forgó telek egymás szomszédságában van, az első helyen végzett pályázó – a Demján Sándor érdekeltségi körébe tartozó Arcadom Rt. – területe mellett szólt azonban, hogy körülötte már ma is kulturális célú épületek állnak.
A pályázatot tehát az idén egyszer már érvényesnek és eredményesnek nyilvánította az MR közbeszerzési bizottsága, ám a második helyezett Gropius Rt. a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz (KDB) fordult, kifogásolva, hogy a közbeszerzést lebonyolító cég nem fogadta be az utolsó árajánlatát. A cégnek a KDB igazat adott, ezért újrakezdődött az eljárás, de újfent az Arcadom lett a győztes. Végül azonban a procedúrát a rádió közbeszerzési bizottsága érvényesnek, ám eredménytelennek nyilvánította, mert a pályázat kiírója időközben alkalmatlanná vált a feltételek teljesítésére, hiszen az MR elnök nélkül maradt. A bizottság azonban csak javaslattal él, az ingatlannal kapcsolatos döntést a kuratórium elnöksége hozza meg. Ha lesz új elnök, akkor valószínűleg új pályázatot írnak majd ki.
SZŰKÖSEN. A rádió gazdálkodásával eddig nem voltak problémák, bár nagyon kevés pénzből gazdálkodik az intézmény. „Az állami költségvetéstől kapott pénz körülbelül annyi, mint amennyit a portugál közszolgálati rádió kap, amely nem tart fenn világhírű művészeti együtteseket, és nem készít maradandó értéket hordozó dokumentumműsorokat” – mondja Hollós János igazgatásszervezési alelnök. A státuszban lévő mintegy 1300 belső munkatárs alapbére átlagosan 130-140 ezer forint. „Erre jön a prémium rendszerben megszerezhető pluszjövedelem, ami havi 100 ezer forint körül mozog, az érintett munkatársaknál” – tájékoztat Szíjártó István gazdasági igazgató. A belső szabályzat szerint a rádió alkalmazottja kereskedelmi médiumnál nem dolgozhat. Így sokan szakmai elhivatottságból maradnak, de mellette jellemzően lapokhoz vagy civil rádiókhoz dolgoznak be. Az intézmények számára potenciális bevételi forrásként szolgálhatnak a pályázatokon elnyerhető pénzek: évi 200-250 millió forint. „Az idén azonban megcsappant a lehetőségek száma, ezt nehezményezzük” – fűzi hozzá Gőblyös István gazdasági alelnök. Egy másik forrás is elapadt tavaly óta. A médiatörvény megalkotásakor a Danubius Rádió, amely korábban a Magyar Rádió működési keretei között létezett, kikerült onnan. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) a kereskedelmi adó koncessziós jogát kiadta, a törvény szerint a koncessziós díj a Magyar Rádiót illeti. A koncesszió két éve járt le, ekkor az ORTT azt pályázaton kívül újabb öt évre meghosszabbította, ám az összeg ezután évi 1,2 milliárdról 240 millióra apadt, így évi 800 milliótól esett el a rádió. „Ezt gyakorlatilag kihúzták a zsebünkből” – kommentálja Szíjártó István.
Vezető-vita
Mivel a kuratórium első körben nem tudta megválasztani a rádió új elnökét, májusban másodszorra is kiírták a pályázatot a posztra. A jelöltállításhoz szükséges szavazatokat azonban egyetlen jelölt sem kapta meg a kurátoroktól, ezért a távozó elnök, Kondor Katalin Hollós János igazgatásszervezési alelnököt bízta meg az ügyvezetéssel. A kuratórium szocialista vezetésű elnöksége ezt jogsértőnek nevezte – a kormánypártok amúgy sem rokonszenveznek a jobboldali kötődésű Hollóssal -, és Gőblyös István gazdasági alelnököt jelölte meg tulajdonosi megbízottként, aki azonban csak konszenzus esetén vállalta volna a megbízatást. Ennek hiányában – hiszen az elnökség fideszes tagjai Hollós Jánost tekintik jogszerűen kinevezett ügyvezetőnek – az elnökség kezdeményezte a cégbíróságnál Szíjártó István gazdasági igazgató tulajdonosi megbízottként történő bejegyzését. (Szíjártó egyébként 2001-ben, a legutóbbi elnökválasztás hasonló elhúzódása idején egyszer már volt ügyvezető.) A nagykuratórium azonban két civil delegált javaslatára Hollós Jánost szerette volna megerősíteni. A kuratórium elnöke viszont törvénysértőnek tartotta a javaslatot, s nem bocsátotta azt szavazásra. Egyúttal felszólította Hollós Jánost, hogy adja át az ügyeket a tulajdonosi megbízottnak, ő azonban ezt megtagadta. Ezt követően jelentette be Gellért Kis Gábor, hogy addig nem utal forrásokat a közrádiónak az elnökség, amíg Hollós eleget nem tesz a felszólításnak. Végül a kuratóriumi elnök mégis engedélyezte az átutalást törvényes kötelezettségek teljesítésére, vagyis adók, járulékok, bérek és közműdíjak kifizetésére. A kuratórium beadványának másnapján a Magyar Rádió Rt. is a fővárosi cégbírósághoz fordult, törvényességi felügyeleti eljárás elrendelését kérve. A beadványban Hollós János arra hivatkozik, hogy a kuratórium elnökségének nincs munkáltatói jogköre, így a kuratórium elnöke nem köthetett volna megbízási szerződést a rádió egyik dolgozójával sem. Egyúttal a kuratórium mielőbbi összehívását és döntéshozatalát kéri.
Jóllehet, anyagilag nehéz helyzetbe sokszor került már a rádió, likviditási gondjai nem voltak. „A rádió szegényen, de felelősen gazdálkodik, ezt az Állami Számvevőszék jelentései is igazolják” – sommázza Hollós János.
STRATÉGIA. A gazdálkodás átláthatóbbá tétele érdekében néhány éve „profiltisztítást” hajtottak végre: az alaptevékenységtől távol eső, a műsorkészítéshez nem kapcsolódó tevékenységeket megszüntették. Így került sor a rádió tulajdonában lévő kőbányai garázsépület értékesítésére, és megszűnt az üdülők fenntartása is. A stratégia középpontjába a digitalizálást állították, amely négy területre terjedt ki: a műsorkészítés digitalizálására, az internetes megjelenés megújítására, az archívum digitalizálására és a vezetői információs rendszer bevezetésére. A kontrolling szemlélet meghonosítása keretében SAP rendszert vezettek be, ez 2005 elejére készült el. „A következő időszakban már a humánpolitikai kérdések, a műsorkészítés korszerűsítése kerülhetnek előtérbe, hiszen a működtetés hatékonyságának növelése bizony elmaradt az elmúlt időszakban” – jelöli ki az utat Gőblyös István.
Az intézmény kuratóriumának elnöke nem is igazán a gazdálkodás, hanem a stratégiai tervezés terén talál kivetnivalót. „Ha gazdálkodás alatt azt értjük, hogy mennyire osztja be a szervezet a pénzt, törvényesen működik-e, akkor a rádió valóban jól gazdálkodik” – véli. Gellért Kis Gábor szerint azonban nem mondható el, hogy a közszolgálati rádió saját médiapiaci helyzetének javítása irányába mozdulna. A rádió folyamatosan veszít hallgatottságából, mégsem történik semmi a fogyasztói igények kielégítése érdekében. „Nem gondolom – érvel a kuratóriumi elnök -, hogy csak két út létezik: vagy értéket, vagy gagyit sugároz egy médium; a szakmai kihívás abban áll, hogy a közszolgálati feladatokat fogyasztható formába öntve lássa el a rádió.”
