Ha valaki a Tokiótól északra fekvő Ibarakiban jár, nehéz nem észrevennie a Canon ottani üzeme előtt tornyosuló, 120 méter magas Buddha-szobrot. Ám a fénymásolókat összeszerelő gyár dolgozói sokkal kevésbé félnek Buddha mindent látó tekintetétől, mint Isii Hirosi üzemvezető pillantásától. Isii pedig egyfolytában a gyárat rója, hogy hatékonysági problémákra bukkanjon. „A legcsekélyebb pocsékolást is ki kell szúrnunk és meg kell szüntetnünk” – szögezi le.
SZEMLÉLETVÁLTÁS. Isii ugyan megszállottnak tűnik, de éppen a javítás benne is munkáló szenvedélyének köszönhető, hogy az egykor a buborékgazdaság kidurranása utáni Japán szimbólumának számító Canon mára az ország példaértékű vállalatává vált. A hatékonyság fokozásának értelmi szerzője Mitarai Fudzsio, a Canon tíz évvel ezelőtt – elődjének hirtelen halála után – hivatalba lépett vezérigazgatója. Meglehetősen rossz állapotban lévő társaságot örökölt, 7,5 milliárd dollár adóssággal, ráadásul túlságosan szerteágazó, az írógépektől a folyadékkristályos kijelzőkig terjedő termékpalettával. Mitarai ezért szembefordult a sok évtizedes vállalati hagyománnyal, és a költségek lefaragása mellett döntött, ami akkoriban ritkaságszámba ment Japánban. Kiemelte a nyereséges divíziókat, így a fénymásoló-, nyomtató- és fényképezőgép-gyártást, ugyanakkor megvált hét üzletágtól, lemondva egyebek közt a személyi számítógépekről, az LCD-kről és az írógépekről. Az elmúlt öt esztendőben átlagosan évi 800 millió dollárral sikerült leszorítani a költségeket úgy, hogy közben az eladások 30 százalékkal emelkedtek.
A költségcsökkentés és a pénzügyi fegyelem iránti elkötelezettség – amelyet Mitarai a Canon amerikai részlegénél eltöltött 23 év alatt sajátított el – az eredményekben is megmutatkozik. Július végén a cég arról számolt be, hogy az idei első félévben üzeminyereség-rátája 15,4 százalék volt, amivel a printereket és fénymásolókat gyártó riválisait kétszeresen, a fogyasztói elektronikai cikkek piacvezetőit pedig háromszorosan múlja felül. Az év egészére vonatkozó vállalati prognózis szerint a nettó nyereség 6,9 százalékkal, 3,28 milliárd dollárra, az árbevétel 6,1 százalékkal, 32,9 milliárd dollárra nő. A Canon ma Japán tizedik legnagyobb tőzsdei értékű társasága, a 45 milliárd dolláros kapitalizáció a triplája a tíz évvel ezelőttinek.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Canon élete teljesen gondtalan volna. A digitális fényképezőgépeket gyártó részleg, noha a legtöbb vetélytársnál jobban állja a sarat, az árak esése miatt aligha lesz képes folytatni az elmúlt öt évben produkált nyereségnövekedést. Japánban tavaly első ízben csökkent a digitális fényképezőgépek eladási összértéke, jóllehet a termelés 1,3 százalékkal, 8,5 millió darabra emelkedett. A J.P. Morgan Chase előrejelzése szerint a Canon fényképezőgép-gyártó üzletágának nyereségrátája 2009-re 12,2 százalékra zsugorodik a jelenlegi 17 százalékról. Hiába ért el a vállalat a második negyedévben a vártnál magasabb árbevételt, üzemi eredménye elmaradt a piaci konszenzustól, s ennek következtében árfolyama július 20-a óta 8 százalékkal esett. „A Canon ugyan egyike azon kevés elektronikai cégnek, amely kétszámjegyű marzsot tud felmutatni, de látható, hogy nem immunis az árnyomással szemben” – mondja John Yang, a Standard & Poor’s tokiói elemzője.
Aggodalomra adhat okot az is, hogy új riválisok jelennek meg a Canon két fő tevékenységi területén, a teljes árbevételének 65 százalékát adó nyomtató- és fénymásoló-gyártásban. A keleti fenyegetés mellett a nyugatival is számolni kell. A Hewlett-Packard egyszerre partnere és konkurense a Canonnak, amennyiben a japán cégtől vásárolja lézernyomtatói „belső szerveit”, viszont igyekszik fokozni saját tintapatronos modelljeinek eladásait. A Dell pedig tavaly egymilliárd dollár értékben adott el nyomtatókat, és a Dataquest statisztikája szerint alig két évvel azután, hogy belevágott a színes lézernyomtatók gyártásába, az eladott darabszámot tekintve máris 13,3 százalékos részesedésre tett szert az amerikai piacon.
Nem mellékes az sem, hogy a Canon dinamikus vezetője már a 69. életévében jár. Bár a társaságnál publikusan nincs napirenden az utódlás kérdése, a befektetőket érthető módon izgatja a dolog.
SZÍNES NYERESÉG. Az 1937-ben fényképezőgép-gyártóként alapított Canon ma világelső a digitális masinák piacán, igaz, 23,6 százalékos globális részesedése csak hajszállal magasabb a Sony 23,2 százalékánál. Alap-, közép- és csúcskategóriás modelljein még mindig jókora nyereséget ér el, miközben néhány nagy riválisa csak veszteségesen tud értékesíteni. Hasonlóképpen kedvező számára a fekete-fehér nyomtatókról és fénymásolókról a nyereségesebb színesekre való átállás globális trendje, amely az évtized végéig biztosan kitart. „A színes eszközök piaca lesz a Canon fő nyereségforrása” – jósolja Usioda Szatomi, a Nikko Citigroup elemzője, aki szerint 2009-ben a színes nyomtatók fogják adni a Canon árbevételének több mint 40 százalékát, szemben a mai 25 százalékos japán és 20-20 százalékos amerikai és európai aránnyal.
Néhány elemző ugyanakkor attól tart, hogy a Canon nem lesz képes előállni a folyamatos növekedéshez és a tartósan kétszámjegyű nyereségjavuláshoz szükséges új termékekkel. Mitarai nem aggódik emiatt. A Canon 1995 óta 17 ezernél több szabadalmat jegyeztetett be az Egyesült Államokban – e tekintetben egyedül az IBM áll nála jobban -, és a legtöbb terméke saját fejlesztésű technológiákon alapul. Árbevétele 8 százalékát költi kutatás-fejlesztésre az idén, míg a legtöbb riválisánál ez az arány 6,0-7,5 százalék közötti.
A Canon már jövőre elkezdi értékesíteni az állítása szerint az LCD-nél és a plazmatévénél is jobb képminőségű SED tévét, ám a szkeptikusok szerint nem lesz képes eléggé lenyomni a költségeket ahhoz, hogy igazi kihívást támasszon a többi lapos képernyős technológiának. Mitarai mindazon-által úgy látja, hogy „a képernyők teremthetnek új üzleti pillért”, amit részben arra alapoz, hogy a vállalat az LCD-nél kevesebbet fogyasztó és fényesebb képet adó OLED-ekkel válthatja fel azt az évi mintegy 20 millió LCD-kijelzőt, amelyet nyomtatóihoz, fényképezőgépeihez és kameráihoz vásárol.
Az innováció mellett a Canon nagy hangsúlyt helyez a termelékenység javítására is. Furcsa, de tény: egyetlen gyárában sem működnek összeszerelő-szalagok. Az utolsó 20 kilométernyit három éve állították le, amikor az egyik thaiföldi üzemben bekrepált a tintasugaras nyomtatók gyártósora. Azóta az úgynevezett sejtes gyártást alkalmazzák, amelynek keretében kis teamek végzik az összeszerelést az alkatrészektől a komplett végtermékig. „A gyártósor mellett a folyamatnak csak egy részét ismertük, most viszont tisztában vagyunk a gyártás valamennyi aspektusával” – mondja az összeszerelést felügyelő Onda Kijomi. „Ez nemcsak érdekesebb, de jót tesz a munkamorálnak is.”
Nem lanyhul eközben a hatékonyságjavítási igyekezet sem. A Canon jövőre újabb 10 százalékkal – 1,1 milliárd dollárral – kívánja lefaragni beszerzési költségeit, s egyúttal a sejtes gyártáson is túl akar lépni az automatizációval.
