Az illetékes tárcák most fontolgatják, miként öltsön új formát az a törvény, amely az exportösztönzés intézményrendszerét írja körül. A törvénymódosítás már kész tervezete többek között átszabja azokat a kockázatokat, amelyek ellen a Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) biztosítást nyújthat, és új jogosítványokkal ruházza fel a Magyar Export-Import Bankot (Eximbank).
Születése pillanatában még úgy tűnt: az Eximbankról és a Magyar Exporthitel Biztosítóról szóló, 1994 májusa óta hatályos törvény beváltja a hozzá fűzött reményeket. Mára azonban többszörösen túlhaladottá vált. Az intézmények működését részletező jogszabályban például az az előfeltételezés rejlik: az Eximbank bőviben lesz a több milliárd forintos országos export-projekteknek, miközben azt a lehetőséget, hogy kis- és középvállalkozások hada nő fel, finanszírozási igényeiket pedig a kereskedelmi bankok esetleg nem elégítik ki, nem vette figyelembe. A törvény tehát kissé távol esett a valós piaci kereslet almafájától – szögezi le Nyíri Iván, a két intézmény közös vezérigazgatója.
A tevékenységi kör meglehetősen szigorú behatárolásának ráadásul a működés rugalmassága is kárát látta – teszi hozzá Szakács Tibor, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. Ezzel is csökkent tehát az esélye annak, hogy az Eximbank és az Exporthitel Biztosító megfeleljen a változó piaci körülményeknek és a velük módosuló exportőri igényeknek.
Ezen buktatókat a törvénymódosítás készítői szerint úgy lehet kiküszöbölni, ha az Eximbank teljes szolgáltatási csomagot kínál az ügyfeleknek. Azaz: ezután nem csak az állami hátterű ügyletek finanszírozásában játszik főszerepet, hanem a hitel- és garancianyújtás mellé, új jogosítványként, a számlavezetést és a betétgyűjtést is felveszi tevékenységi körébe. Ez egyúttal alkalmat adna arra – vélik a szakértők -, hogy a bank a vele kapcsolatban álló exportőröket könnyebben figyelemmel kísérje. Az pedig még az exportösztönzés malmára is hajthatja a vizet, ha az Eximbank esetleg a kereskedelmi bankoknál kedvezőbb feltételekkel nyújt majd effajta szolgáltatásokat.
Az Eximbanknál még egy szempontra hívják fel a figyelmet: az export finanszírozásában a két állami intézménynek eddig csak a kockázat jutott, a hasznot viszont mások, főleg az exportőrök számlavezetését végző kereskedelmi bankok “fölözték le”. Már csak ez utóbbi felvetés miatt is kérdés azonban, hogy a többi pénzintézet mennyire félti majd piacát az Eximbank tevékenységének bővülésétől. Ma ugyan az Eximbank deklaráltan olyan ügyletek pénzelésében vállal szerepet, amelyeket a kereskedelmi bankok már túlságosan kockázatosnak ítélnek, az viszont egyelőre nem tisztázott, hogy a számlavezetési jogosítványok megszerzését követően is tartja-e majd magát ezekhez az elvekhez.
A tervezet szerint mindenesetre a lakossági számlavezetést továbbra is messzire el kell kerülnie az Eximbanknak, ilyen “szívességet” csak jogi személyeknek tehet meg. Különben pedig – legalábbis az első időkben, így az idén mindenképpen – a bank csak azoknak vezet majd számlát, akik már az ügyfelei közé tartoznak. De még ezek sem a főszámlájukat helyeznék az Eximbankba: éppen csak olyat nyitnának, amelyen a bank hiteleinek folyósítása, illetve azok törlesztése folyna, valamint esetleges akkredítivek megnyitására lenne alkalmas.
Persze, ez sem történhet a törvénymódosítás hatálybalépése után azonnal. Eddig ugyanis a bank főként új konstrukciók kidolgozásán fáradozott, és azon igyekezett, hogy eszköz és forrás oldalát egyenlő hadrendbe szervezze. Mihelyst azonban a tervezet a parlamenti jóváhagyás közelébe kerül, megkezdik a – főként személyi – feltételek megteremtését. Adódik azért számos technikai jellegű kérdés is, az ügyfélszolgálat kialakításától egészen az Országos Betétbiztosítási Alaphoz és a zsírórendszerhez való csatlakozásig.
Ugyancsak az Eximbankot érinti az a tervezett változás, amely szerint lazítanának az eddigi, igencsak szigorú befektetési korlátokon. A jelenleg hatályos 1994. évi XLII. törvény szerint a banknak nem lehet más vállalkozásokban tulajdonrésze, vagyontárgya, és ingatlannal is csak a banküzemi célok erejéig rendelkezhet. Felmerül azonban a kérdés: mi történjék akkor, ha az Eximbankhoz – például a hitelezett ügyfél csődje következtében – részvény, ingó vagy ingatlan kerül. Azt az érvényes jogszabályok szerint “kényszerértékesítenie” kell, ami ugyebár nem a legjobb üzlet. Elsősorban ennek elkerülésére csempészték be a törvényalkotók azt a passzust a tervezetbe, hogy a bank bizonyos ideig – a Pénzügyminisztérium szándéka szerint 18 hónapig – ingó- és ingatlantulajdont is szerezhessen.
A pénzintézeti törvényt is érinti az a tervbe vett módosítás, amelynek alapján a banknak az állami megbízásból, költségvetési kezességvállalással adott garanciák után nem kell általános tartalékot képeznie. Az ilyen típusú garanciák ugyanis – beváltásuk esetén – nem okoznak banküzemi veszteséget, pedig ez az, aminek fedezetére az általános tartalék szolgál.
A Mehibet érintő változások elsősorban a biztosítási kockázatok fogalmi átalakításával kapcsolatosak. Eddig a társaság politikai és kereskedelmi kockázatokat tartott számon, illetve ezekkel szemben nyújtott biztosítást. A politikai kockázatot a tulajdonképpeni országkockázatok jelentik, ezeket – a helyi politikai vezetés értékelésétől kezdve a gazdaság fejlettségi színvonalát jelző mutatókon keresztül a fizetési készség méréséig – a Mehib becsüli fel. Az így kapott országbesorolások alapján a központi költségvetés terhére, a kormány készfizető kezességvállalása mellett nyújtott biztosítást, azaz igyekezett az adott célország helyzetéből fakadó exportőri károkat mérsékelni.
A kereskedelmi kockázatok mérésekor nem a gazdasági környezetet, hanem közvetlenül a magánvevőt világítják át. Ebben a holland Nederlandsche Creditverzekering Maatschappij N.V. (NCM) elbírálási rendszerét vette át a magyar biztosító, amelynek az NCM egyben viszontbiztosítója is. A kereskedelmi kockázatok kivédését szolgáló konstrukcióval a társaság főként a fejlett országokba irányuló exportot szeretné a pénzügyi ellehetetlenüléstől megmenteni azokban az esetekben, amikor a kivitel mellé nem járul bankári biztosíték.
Bizonyos esetekben azonban e kétféle rizikót igencsak nehéz egymástól elkülöníteni. Vannak ugyanis olyan kockázatok, amelyek némi jószándékkal bármelyik kategóriában elférnének. Ezek tisztázását célozza, hogy a tervezet ezután a biztosítási kockázatokat a piacképes és a nem piacképes kategóriába sorolja. Az előbbi nagyjából a kereskedelmi kockázatokat takarja: egészen pontosan azokat, amelyeket a piac hajlandó biztosítani, illetve viszontbiztosítani. A másik kategóriába pedig mindazon rizikók kerülnek, amelyek “nem eladhatók”, ily módon költségvetési fedezetet kell állítani mögéjük.
A költségvetés a tavalyi 80 milliárd forint után az idén 110 milliárd forintig nyújt fedezetet, ez év végéig tehát ekkora összegű kötelezettségvállalásba “verheti magát” a Mehib. Ebből azonban, beleértve a korábbi években megkötött biztosítások alapján keletkezett károkat is, a biztosító mindössze 4 milliárd forintot költhet el. A kockázatoknak immáron a biztosítási piac felőli megközelítése mindazonáltal feltehetőleg a biztosítási tevékenység bővülésével is jár majd.
Mind a két intézménynél, így a Mehibnél is nagyobb teret “érdemel” a szuverén állami kockázat – hangsúlyozza Nyíri Iván. Az Eximbanknál ez él: a költségvetés 1996-ban 45 milliárd forint mértékben áll a bank mögött hitelfelvételeinél és esetleges kötvénykibocsátásánál. A Mehib szuverén állami kockázatáról azonban eddig legfeljebb csak szó volt, noha az a tőkepiaci részvételéhez elengedhetetlen; a tervezettel most ez a kérdés is napirendre kerül. Aktívabb piaci részvételének elősegítése és a gyorsabb ügyintézés kedvéért pedig a Mehib a piacról is kíván felvenni rövid távú hitelt, ami mögött a költségvetés forrásoldali garanciája áll.
Az NCM egyébként májustól – Beatrix királynő magyarországi látogatására időzítve – a Mehib valódi viszontbiztosítójává lép elő, a piacképes kockázatok felét fedve le. (Annak idején, a két cég kapcsolatának hajnalán az NCM valamennyi kockázatot, azok száz százalékát “magára vállalta”. A mai arány 85-15 százalék az NCM “javára”, a Mehib kisebb részt tudhat magáénak. E rendszer keretében ugyanakkor a Mehibnek szava nemigen volt.)
A Londonból éppen csak hazaérkezett Nyíri Iván ugyanakkor elmondta: tárgyalt az ottani Export Credit Guarantee Departmenttel, amelyet a rövid lejáratú és elsősorban az OECD-országokba irányuló export viszontbiztosítását vállaló NCM mellett esetleg közép- és hosszú lejáratú ügyletekben szeretnének érdekeltté tenni. Az újabb viszontbiztosító bevonása ugyancsak azt a célt szolgálná, hogy a magyar export egyre nagyobb hányadát: a tavalyi fél százalék után az idén már egy százalékát védje exporthitel-biztosítás.
