A magyar lakosság 79 százaléka még soha nem próbált az interneten rádiót hallgatni, 35 százalék pedig azzal sem volt tisztában, hogy létezik ilyen lehetőség. Az öreg Sokolt számítógépre cserélőknek – a TNS Hungary legújabb, reprezentatív felmérése szerint – 30 százaléka leginkább a Danubius rádiót kedveli. Általánosságban is megállapítható, hogy a leggyakrabban hallgatottnak az országos rádióadók bizonyultak. Érdekes, hogy a Petőfi Rádió ugyan már 1996-ban sugárzott adást az interneten, mégsem tartozik a népszerűségi lista élbolyához, a teljes lakosság körében csupán öt százalék választja. Az elsőszámú közszolgálati adó, a Kossuth netes változata viszont a legkedveltebbek között lévő Sláger népszerűségével vetekszik.
Áthangolás
Jóval árnyaltabb képet kapunk, ha csak az internetet legalább hetente használók válaszait vizsgáljuk. Náluk mindössze 16 százalék vallott úgy, hogy nem tudott a netrádiózásról; 27 százalék kifejezetten heavy usernek számít a napi, vagy naponta többszöri rádióhallgatással, további 31 százalék pedig hetente több alkalommal kattint egy-egy online rádióadóra. A felmérésből az is kiderült, hogy a megkérdezettek körülbelül tizede a külföldi rádióadókat preferálja, ami nem is csoda, hiszen aki napi szinten több órát is gép előtt tölt, az pillanatok alatt talál amerikai, ausztrál vagy akár afrikai netrádiókat, de válogathat a sokcsatornás zeneszolgáltatók kínálatából is.
Hol szólnak?
Nagy fába vágja a fejszéjét, aki a hazai interneten is elérhető adók közt szeretne böngészni, netán fel szeretné térképezni a hazai piacot. 2000-ben Hargitai Henrik készített átfogó tanulmányt az akkori helyzetről, s a ritkán frissülő linktárakat leszámítva, azóta sincs hasonló összegzés. Akkoriban 9 közszolgálati, 3 közösségi, 3 csak internetes és 18 kereskedelmi, élőben sugárzó magyar rádió közül lehetet választani a neten. Ma akad olyan keresőmotor, amely 56 online is hallgatható hazai adót dob ki, ám ez a lista sem teljes.
Pontos adattal az ORTT-nél és az Artisjusnál sem tudtak szolgálni. Az ORTT-nél lapunk érdeklődésére elmondták, mivel az interneten üzemelő rádiók nem esnek a médiatörvény hatálya alá, így a testület nem sok figyelmet fordít rájuk. Az Artisjusnál ugyan engedélyt kellene kérniük a netrádióknak, ám ezt nem mindegyik teszi meg.
„A webrádió nem jól működő üzleti modell, általában lelkes amatőrök csinálják és rövid ideig üzemelnek” – szolgált magyarázattal Tóth Péter, az Artisjus munkatársa. A szakértő elmondta, az unióban is tisztázatlan az engedélyezés, néhány hónapon belül valószínűleg megszületik az állásfoglalás, mikor, hol kell díjat fizetni. Addig pedig még az is előfordulhat, hogy egy internetes rádió több hatóság felé is „tejel”, ahogy teszi ezt a tatabányai Callisto Rádió is.
Az e néven mindössze egyéves születésnapját ünneplő szolgáltatónál a bonyodalmat az okozta, hogy szerverei Chicagóban vannak. „Mivel az Artisjusnál nem tudták megmondani mi a teendő, így idén még az amerikai ASCAP-nél és a hazai társaságnál is fizetünk” – mesélte Pintér Ferenc tulajdonos, programigazgató. A vezető szerint egyébként elenyésző azoknak a rádióknak a száma, amelyek weboldalán ott virít az Artisjus engedélye. Jövőre az ASCAP felelősséget vállal, így a Callistónak sem kell két zsebet tömnie. Tóth Péter szerint az eset rendhagyó, általában ott kell díjat fizetni, ahol a rádió székhelye és nem szervere található.
Nem biznisz
Pintér Ferenc csak találgatni tudja, hányan lehetnek a piacon, de véleménye szerint a 24 órában üzemelő netrádiók száma nem lehet több tíznél. A non-profitként induló Callisto, korábban más néven saját műsorokat, interjúkat is készített, az új felállásban viszont csak zenét sugároz, amit háromóránként reklámblokk szakít meg. A netrádió honlapja viszont sok konkurensével ellentétben reklámfelületként nem funkcionál, az ott található bannerek tulajdonosaival barter jellegű megállapodása van az üzemeltetőnek.
„Jelenleg jól működnek a főként zenekarokkal, illetve hangtechnikai eszközök forgalmazóival kötött egyezségek” – mondta Pintér Ferenc. A barteres megoldások mellett nem csoda, ha a tulajdonos úgy véli, ma még nem lehet meggazdagodni netrádió üzemeltetéséből. Pedig ha a hallgatók száma mellett a célcsoport összetételével is tisztában lennének a szolgáltatók, jelentős hirdetési bevételt könyvelhetnének el. Gályász Péter, a Radioreal tartalomfejlesztője szerint oldaluk elsődleges bevétele az online hirdetésekből származik. Ezért is van szükség olyan egyéb tartalmakra, amely marasztalja, visszatérésre csábítja a látogatót. Sajnos, a rádiónál mindezt a számok még nem igen igazolják, naponta 100–150 hallgatója akad az adónak.
A tatabányai Callisto ennél jóval jelentősebb tábort mondhat magáénak: a napi hallgatottság 20–23 ezer fő körül mozog. A zenekedvelők mintegy 60 százaléka – a chicagói szervernek is köszönhetően – külföldi. Ez az arány azonban rögtön megfordul, ha a tatabányai kábeltelevízió 30 ezer háztartását is hozzáadja a tulajdonos a rádió hallgatói táborához, mivel a tévécsatorna képújságja alatt is Callisto hallható. „Az irodai munkarendhez igazodik, hogy mikor hallgatnak minket. Általában 10–12 vagy 8 órán át hallható a rádió egy adott ip-címen” – tette hozzá Pintér Ferenc.
Azzal kapcsolatban, mennyire van jövője az online rádiózásnak mindkét kis rádiós bizakodó választ adott. „Két héttel ezelőtt elromlott az erősítőnk, a megvásárolt 100 ezer forint körüli készülékben eternet link van, így már számítógép nélkül lehet rádiót hallgatni” – mesélte Pintér Ferenc. Hasonló „kütyük” egy éve vannak forgalomban, s ki tudja, hogy mi minden lesz képes a közeljövőben arra, hogy zenét sugározzon.
