Margaretha Geertruida Zellét 1876. augusztus 7-én született Hollandiában, egy módos üzletember gyermekeként. 1895-ben hozzáment egy katonatiszthez, az iszákos férfi azonban nemcsak többször megcsalta, de féltékenységből gyakran meg is verte. Jávára, majd Szumátrára költöztek, ahol férje helyőrségi parancsnok lett, itt már az asszony a társasági élet központjába került, idegen nyelvekben való jártassága miatt szalonját igen sokan látogatták. Házassága azután futott végleg zátonyra, hogy ismeretlen tettesek 1899-ben mindkét gyermekét megmérgezték, és csak a kislányt sikerült megmenteni – hazatértek Hollandiába, elváltak, de a férj nem volt hajlandó tartásdíjat fizetni – írja a Rubicon.hu. Margaretha egyetlen fillér nélkül maradt, ekkor döntött úgy, hogy Párizsban próbál szerencsét. 1905. március 13-án a Guimet Múzeumban lépett fel először keleti táncosnőként,
Azt terjesztette magáról, hogy indiai családból származik, apja pap, anyja templomi táncosnő volt, ő pedig Síva templomában nevelkedett, és az isten szolgálatának, az őt dicsőítő, erotikus rítusoknak szentelte életét. A korban rendkívül erotikusnak számító táncával hatalmas népszerűségre tett szert, bejárta Európát. A csaknem 30 éves korában kezdett táncosnői pálya azonban nem tarthatott sokáig, Mata Hari 1912-re már a luxus-prostituáltak, a művelt és igényes kurtizánok életmódjára kényszerült. Szeretői közé tartozott több francia katonatiszt, német herceg, sőt, a császárság trónörököse is.
Az első világháború kitörése után a franciák beszervezték, csaknem 40 évesen végzetesen belebonyolódott a különböző kémszolgálatok által szőtt hálókba, amelyek ekkoriban kezdték elborítani Európát. Több titkosszolgálat is felfigyelt rá, végül a franciák 1917. február 13-án Párizsban letartóztatták, mert azt gyanították, hogy a németeknek is kémkedik. Hotelszobájában 5000 frankos csekket, és egy (állítólag) láthatatlan tintát tartalmazó tégelyt találtak, a kémelhárítás tizenhétszer hallgatta ki. Az asszony azt állította, hogy ártatlan, a csekket szerelmi szolgálataiért kapta a németektől, a tinta pedig közönséges fertőtlenítőszer. A katonai törvényszék 1917. július 24-én ült össze, a bíróság zárt tárgyalást rendelt el. Mata Hari tagadott, amikor szajhának nevezték, állítólag így vágott vissza:
Szajha? Igen. De áruló? Soha!
A bizonyítékok ma már aligha győznének meg egy pártatlan bíróságot, 1917-ben azonban a háború kedvezőtlenül alakult Franciaország számára, a kémelhárításnak is bűnbakokra volt szüksége, és bizonyítania kellett munkája eredményességét. A bíróság ezért 1917. július 25-én halálra ítélte, az ítéletet október 15-én hajtották végre: nem kötözték oszlophoz, és kérésére nem kötötték be a szemét sem. A sortűz azonnal végzett vele, de az előírásoknak megfelelően még halántékon is lőtték. Kivégzéséről rengeteg legenda született, a leghihetőbb történet szerint utolsó gesztusával csókot hintett a kivégzőosztag tizenkét katonája felé.
További érdekes cikkeink a közelmúltból:
Viharok jönnek, figyelmeztetést adtak ki
Meggyalázták a mohácsi csata magyar fővezérének holttestét
Kapu Tibor szerint Orbán Viktor megsértette a NASA-val kötött megállapodást
Látványos mellékhatásra bukkantak a népszerű fogyasztószereknél
