A Tisza-kormány által benyújtott alaptörvénymódosító csomag része az a rendelkezés, ami – mai formájában – három parlamenti ciklusra korlátozná a magyar állampolgárok országgyűlési képviselővé választhatóságát. A javaslat tartalma káros, bevezetésének módja pedig elfogadhatatlan. Talán még nem késő, hogy a kétharmados kormánytöbbség újragondolja álláspontját. Először az eljárást fogom vitatni, aztán rátérek a tartalmi kifogásokra.
A Tisza-kormány vállalásai között szerepel az orbáni alaptörvény helyett új, demokratikus alkotmány elfogadása széles körű társadalmi egyeztetést és vitát követően, valamikor a parlamenti ciklus során. A most benyújtott alaptörvénymódosító csomag nem a véglegesnek szánt új alkotmány előcsapása: kimondott célja olyan változtatások végrehajtása, amelyek a normális, demokratikus kormányzáshoz és az orbáni autokrácia kiépítésében közreműködő közjogi szereplők eltávolításához már most szükségesek. Ezek közé tartozik a rengeteg bebetonozott fideszes szakpolitika kétharmados védelmének megszüntetése és az Orbán bábjainak elmozdítását lehetővé tevő lépések. Ezek a változtatások valóban nem tűrnek halasztást,
Kiáltóan nem illik ebbe a sorba a képviselői mandátumkorlát. Ennek a lépésnek a sürgős bevezetését semmi nem indokolja, hiszen hiánya semmilyen módon nem akadályozza a Tisza-kormányt programja megvalósításában. Egy ilyen rendelkezésnek – ha egyáltalán – csak a végleges alkotmányban lenne helye, valódi társadalmi-politikai viták hosszú folyamata eredményeként. Ez a vita ma még jóformán el sem kezdődhetett. A módosítócsomag véleményezésére adott néhány nap komolytalan, és azt a rossz érzést erősíti, hogy a mandátumkorlát felvetése mögött nem vélt közjogi szükséghelyzet, hanem a kormánypárt politikai szempontjai állnak.
A mandátumkorlát szinte mindenhol népszerű gondolat, könnyű az elitellenességgel népszerűségi pontokat szerezni. Ezen túlmenően pedig a mai magyar politikai helyzetben a korlát elsősorban a bukott állampártot sújtja, amit szintén üdvözöl a közvélemény többsége. A jelek arra mutatnak, hogy az intézkedést nem átgondolt alkotmányossági megfontolások, hanem pillanatnyi politikai szempontok vezetik. Az orbáni alaptörvény nem méltó tiszteletünkre. De az alapvető jogokat szabályozó rendelkezések ilyen rapid, részben kommunikációs célú módosítgatása rossz emlékeket idéz – erre az útra jobb lenne nem rálépni. Amellett fogok érvelni, hogy ez a lépés tartalmát tekintve is súlyosan elhibázott. De ha ebben tévedek is, a sürgősségi bevezetés akkor is elfogadhatatlan. Ha másért nem, azért is, mert gyengíti a most még meglévő bizalmat abban, hogy a Tisza elkötelezett a valóban demokratikus, nyitott, őszinte vitákra alapozott alkotmányozási folyamat mellett.
