Autóban híreket hallgatni gyerekkel veszélyes.
Jött a hír, hogy új időszámítást ígért napra pontosan 2014. október 13-tól a szocialisták elnöke. Meg azt hogy kopasz marad. Tóbiás József többet nem nagyon mondott. (Nem árulta el, mit tesz azért, hogy a baloldal jellegtelen, jelentéktelen csapata megizmosodjon. Értékrendről, elvekről meg nehéz örökségről besszélt.) Ekkor fékeztem, mert egy hülye (csak mellékesen – balról) bevágott elém. Fék, kormány jobbra (merre máshova?), majdnem padka, kis korrigálás, vissza, duda, balkéz beint.
– Ez hülye! – mondtam.
Közben azon agyaltam, hogy a Tóbiás által irányított párt egy használható ellenségképet sem tudott kreálni. (Nem olvasnak ezek Umberto Ecót!) Ha tudott volna, főpolgármester-jelöltjük is lett volna. Így viszont a választó azt látta, kicsit a pártközpont ellensége lett Horn Gyula pénzügyminisztere, a párt budapesti elnöksége, meg persze Gyurcsány (Luci) Ferenc. Tóbiás kicsit saját magát is bírálta. Mindenki tudja, milyen rég az MSZP-elit tagja, mégis nekiment azoknak, akik az elit játékát akarják folytatni. A választónak pedig azt üzente, eszébe sem jutott a miniszterelnöki ambíció.
Szóval éppen ezen kattogtam, amikor bevillant, mennyire brutális már egyáltalán gyerekkel híreket hallgattatni. Sorsszerűnek is nevezhetném, hogy benyomtam a CD-lejátszót, ahol éppen a nagy naptár-reformereket ostorozza a Modern Art Orchestra (Fekete-Kovács/Hajós). Kevesebb ősz, több Télapó! Ez a lényeg. „Lázadjunk fel már! Zengjen hangosan a szó! Követeljük, hogy novemberben is jöjjön a Télapó! Rosszul van írva a naptár, esküszöm a maják hülyék, tévedett Julius Caesar, és az összes ókori nép. Kopernikusz is benézte, hibázott Gergely pápa…”
Ennyit az új időszámításról!
Maradjunk a közlekedésnél, meg a baloldalnál, hiszen Umberto Eco is éppen egy New York-i taxiban ült, amikor a pakisztáni sofőr megkérdezte, honnét jött, kik az olaszok ellenségei, merthogy azoknak lenniük kell! Ekkor született meg a szerző felismerése (Ellenséget alkotni/Európa Könyvkiadó, 2011), hogy tényleg. „Az ellenség nemcsak arra jó, hogy saját identitásunkat meghatározzuk vele szemben, hanem arra is, hogy olyan akadályt képezzen, amellyel szemben felvonultathatjuk saját értékrendszerünket, és vele szembeszállva felmutathatjuk saját erényünket. Amikor tehát épp nincs kéznél ellenség, magunknak kell teremtenünk egyet”. Önmaga meghatározásához minden társadalomnak, minden egyénnek kell az ellenség, akitől különbözhet, különb lehet.
A baloldal azért van bajban, mert nincs egy rendes ellensége, legfeljebb saját maga. Tényleg többet kellene olvasniuk!
Umberto Eco (A prágai temető című könyvében) azt is elárulja, milyen a jó ellenség.
„Az ellenség csak úgy lehet felismerhető és félelmetes, ha az otthonunkban vagy legalábbis az otthonunk küszöbén van. (…) Ha nincs ellenség, mivel biztassuk a népet? Valaki azt mondta, hogy a patriotizmus a csőcselék utolsó mentsvára: akinek nincsenek erkölcsi elvei, az többnyire valamilyen zászlóba burkolózik, (…) Aki nincstelen, az végső soron a nemzeti hovatartozásból merít magának erőt. A hovatartozás-érzés viszont a gyűlöletből fakad, annak gyűlöletéből, aki máshová tartozik. A gyűlölet ápolandó polgári érzemény. Az ellenség a népek barátja. Mindig kell valaki, akit gyűlölhet az ember, hogy magyarázatot leljen a saját nyomorúságára.”
Garfield-szindróma
Nem erről jutott eszembe, csak a történelmi hűség, kiegyensúlyozottság, mifene miatt jegyzem meg, Orbán Viktor is új időszakot ígért hétfőtől. Nagy terveket ő sem árult el, de jelezte, reméli, „mindenki nyugodtabb lesz”, és újra konzultál a nemzettel, mert szeretné “az egyetértés politikáját folytatni”. Már előre látom, ahogy az országot legyűri a Garfield-szindróma, hiszen legendás, hogy a kövér macska mennyire utálta a hétfőket.
