Két világháború, egy kommunista forradalom, sztálini terror és éhezés, szabadságharc az ötvenes évek közepéig az előző évszázadban. Egy korlátozott, majd teljes körű háború a huszonegyedikben. Áldás vagy átok egy történésznek ilyen időben, ilyen országban élni?
Egyszerre áldás és átok. De alapvetően azt mondanám, hogy sokkal könnyebb megérteni a háborút, ha történész az ember, bár, ahogy a háború az ötödik évébe fordul, egyre kevesebbet értek. Ennek a konfliktusnak is megvan a saját logikája, és sok minden történt benne, ami példátlan. A háború első napjain írtam egy cikket: részletesen elmagyaráztam, hogy ez hosszú háború lesz, ne számítsanak arra, hogy egy hónap vagy egy év alatt véget ér. Ez volt az alapfeltevésem. Ezt eltaláltam.
És mi az, amit nem ért?
Putyin viszonyát Ukrajnához nem lehet racionális fogalmakkal megmagyarázni. Mert, ha egy szóval kellene leírni, az a megszállottság. A megszállottság pedig irracionális.
Kockázatos hasonlat, de Putyin Ukrajnával kapcsolatos megszállottsága bizonyos mértékig Hitler zsidókhoz való megszállottságához hasonlítható.
A történelem segít belelátni Putyin fejébe?
Nem, de rövid ideig hozzáférésem volt bizonyos nagyon kódolt adatokhoz, nagyon szelektált információkhoz, ezért tudom, hogy az Ukrajnára vonatkozó főbb tervek, titkosított adatok már 2008-ban elkészültek [Jároszláv Hricak egy időben szakértőként segítette az ukrán nemzetbiztonsági tanácsot – a szerk.]. Közvetlenül a grúz háború után készen voltak, azóta tudtam, hogy nem fog megállni, nem fogja leállítani a tervét, amíg végre nem hajtja.
Mit akar Putyin?
