Több százan, engedjük meg, ezren voltak kíváncsiak a Magyar Tudományos Akadémia előtt a részleges napfogyatkozásra. Hétköznap volt, délelőtt, mégis megtelt az egyébként nem túl nagy parkoló. Kisiskolások csoportosan, fiatalok és egészen idősek is vegyesen. A félelmek nem igazolódtak be, nem volt felhős az ég, a jelenséget kiválóan lehetett követni a téren elhelyezett távcsöveken keresztül.
Fotók: Pál Anna Viktória
Pár másodperc épp elég volt
Ebben látszott némi naptevékenység, anyagcsomók kilökődése a mágneses erővomalak mentén. Legalábbis ezt tudtuk meg az egyik távcső mellett álló csillagásztól. Az akadémiát mindenképp dicséret illeti, mind a távcsövek, mind a sűrűn elhelyezett “információs pultoknál” szakemberek segítették minden bénázásunkat, hova nézzünk és mit keressünk, épp mit látunk.
Nos, a naptevékenység megfigyelésére nem volt sok idő, a távcsövekhez több tízméteres sorok tolongtak. Számunkra sokkal nagyobb élmény volt a lépten-nyomon osztogatott speciális “napnéző” szemüvegeken, vagy hegesztőálarcba való védőüvegen keresztül figyelni a jelenséget. Ezeken osztozni kellett, de mivel még ezeken keresztül sem szabad néhány másodpercnél tovább a Napba nézni, gyakran cseréltek gazdát.
Tésztaszűrőn keresztül is látszott
A rendezvény előtt és alatt is azt mondták, a 60 százalékos napfogyatkozással nem fognak megváltozni a fényviszonyok, és aki nem tudja, hogy miért jeles ez a pénteki délelőtt, semmit észre sem vesz. Hiszünk a csillagászoknak, de “tömegpszichózis” erejében is: az esemény csúcspontján néhány percig kifakultak a színek, valahogy fehérebbé váltak a fények, és bizony érezhetően hűvösebb lett. Laikus helyzetértékelésünkkel pedig több részvevő határozottan egyetértett.
Kifejezetten érdekes volt a camera obscura elvét “követve” tésztaszűrőn, kilyukasztott papíron keresztül kibontakozó látvány. Itt a fény a lyukakon keresztül egy fehér papírra vetült, és tökéletesen látszott, ahogy az árnyék falja a Napot. Többen érkeztek egyébként saját készítésű camera obscurával, kilyuggatott papírlapokkal, de tésztaszűrők is feltűntek a tömegben.
Kicsi, (de nagyon csúnya) káröröm is emelte a mi kis részleges napfogyatkozásunk értékét: a Feröer-szigeteken, amely megtelt turistákkal – lévén az egyetlen szárazföld, ahonnét ez a napfogyatkozás 100 százalékos – felhős, viharos, havas és szeles volt az idő. Semmit nem lehetett látni – ezt a helyszínnel élő kapcsolatban álló szakember jelentette be az esemény végeztével.
Napunk végül néhány másodperccel dél előtt szabadult meg a Hold árnyékától, a következő hasonló jelenség 2022 októberében lesz majd, teljes napfogyatkozásra pedig 2081-ig kell várnunk. Bár most nem árulták úton-útfélen a speciális szemüvegeket, a Napba nézni, nem rendeltek el rendkívüli munkaszünetet, és nem zsúfolódott a fél ország a legjobb helyekre, mint az 1999-es teljes napfogyatkozás alkalmával, de voltak elegen, szép volt, jó volt, a fotók önmagukért beszélnek.
Speciális helyzetben van a Föld
A maximumon, Budapestről nézve 10:48 perckor csillagunk 60 százalékát takarta ki a Hold, vagy falták fel kereszteletlenül elhunyt gyerekek, netán a Markaláb. “Napfogyatkozás” valójában minden olyan bolygón előfordul, amelyen egy hold leárnyékolja a csillag fényét, ám a Föld speciális helyzetben van. A Hold körülbelül 400-szor kisebb a Napnál, de ugyanennyiszer közelebb is van hozzánk, így látszólagos méretük az égbolton megegyezik.
Ezért lehetséges, hogy miközben teljes napfogyatkozáskor a Hold teljesen kitakarja a Napot, de a korona, azaz a Nap plazmából álló atmoszférája még megfigyelhető. Ha egy ugyanekkora hold a Földtől távolabb keringene, legfeljebb gyűrűs napfogyatkozásban gyönyörködhetnénk. Ha pedig lényegesen közelebb esne pályája a Földhöz, eltűnne mögötte a korona fényes gyűrűje – írja az MTA a fény nemzetközi évére készített honlapján.
