„Meg kellene verni benneteket személy szerint” – egy hangfelvétel tanúsága szerint ön ezzel fenyegette Esztergom fideszes városatyáit. Demokratikus választáson vagy kerítésléccel képzeli azt a verést?
Oh, annak a beszélgetésnek csupán egy anyai pofon volt a témája. Tudni kell, hogy a fideszes frakcióvezetőt gyermekkora óta ismerem, egyidős a kisebbik fiammal, és mellesleg szegről-végről rokonom. Ráadásul magánbeszélgetésen hangzott el az ominózus kijelentés: vágóképeket készítettek, csak elfelejtették közölni, hogy a hangot is rögzítik, majd a hozzájárulásom nélkül mutatták be a felvételt.
A lényeg: elhangzott ez az állítás.
El. De aki egyszer is benézett a testületi üléseinkre, az megérti, végső elkeseredésében még az is eszébe jut az embernek, talán el kéne náspángolni ezeket a fideszes fiúkat, hogy észhez térjenek.
Ön arra kérte a miniszterelnököt, küldjön Esztergomba egy pártsemleges mediátort. Mondván, itt már csak egy hivatásos megoldóember képes elsimítani a konfliktusokat. Kapott választ?
Egyelőre nem. Orbán egyhamar aligha nyúl bele ebbe a konfliktusba. Az viszont jó jel, hogy a jobboldali sajtó egyre nyitottabb az esztergomi tények iránt.
Orbánnal április tizennyolcadikán találkoztak az Országgyűlésben. Szót ugyan nem váltottak, de a miniszterelnök színpadiasan, mosolyogva meghajolt ön felé. Azóta volt személyes kommunikáció?
Fotó: Kovács Attila / MTI
Nem. Sőt a munkatársai sem kerestek. Illetve mégiscsak volt valami. Egy francia önkormányzati konferenciára igyekezve a portán összetalálkoztam azzal a köztisztviselővel, aki annak idején átvette tőlem a petíciónkat. A fiatalember annyit jegyzett meg, hogy „már megint itt van ez a nő”.
Ön tavasszal kilátásba helyezte: ha nem marad más út, Brüsszelhez fordul. Mára megérett rá a helyzet?
Nem kell nekem Brüsszelhez fordulnom, ugyanis onnan van érdeklődés – ősszel EU-delegáció érkezik a városunkba. Nem panaszkodni akarok a külföld előtt, csupán azt szeretném elérni, hogy mindenki tartsa tiszteletben a demokratikus alapelveket és a személyiségi jogokat.
Olvasom, ön szerint, ha Orbán nem segít Esztergomon, „leáll a tömegközlekedés, égig nő a fű, ellepi a várost a szemét”. Mikorra várja ezt az állapotot?
Bármikor bekövetkezhet a totális csőd és a káosz. A tömegközlekedés már áll, a fű nő szépen. Ráadásul – miután a testületi üléseken a fideszesek nem hajlandóak beszélni a válságköltségvetésről – továbbra sem költhetünk közterület-fenntartásra, útkátyúzásra, játszóterekre. Tönkreteszik az intézményrendszerünket, összevontak óvodát és iskolát. Férőhelyeket szüntetnek meg, holott a közoktatási törvény szerint hamarosan már hároméves kortól kötelező lesz az óvoda, vagyis nem megszüntetni, hanem bővíteni kellene. Közben pedig milliókat szavaznak meg az élményfürdő karbantartására. Nem értem én ezt.
Két hónapja kérdeztük Lázár Jánostól, hogy a kormány a balhés Esztergomot kizárja-e a fejlesztésekből. „Mondjuk úgy: zűrös városba nem szívesen fektetünk, amikor másutt rendezett körülmények között fogadnák a milliárdokat” – ezt válaszolta a Fidesz frakcióvezetője. Érzi hatását a feketelistára kerülésnek?
szerepbe, és az elmúlt hónapokban azt keresgéltem, hogyan tudok ebből
kitörni. Hol teljesen együttműködöm, hol ellenállok, hol alternatív
utakat keresek.
A városban adósságrendezési eljárás zajlik, ilyenkor egyébként is lehetetlen pályázni. Amúgy pedig attól függetlenül, hogy Esztergom zűrös vagy nem zűrös, a település gazdasági-természeti környezete, különösen pedig a Duna-stratégia miatt nélkülözhetetlenek a fejlesztések. Megjegyzem, a kormányzópártnak nem illik különbséget tennie város és város között pusztán azok vezetése alapján.
Sok a jelentkező, kevés a forrás, nem meglepő, ha oda küldik a pénzt, ahol rend van, és nem oda, ahol marják egymást a városvezetők.
Az kicsit erős, hogy marjuk egymást. Engem belekényszerítettek egy szerepbe, és az elmúlt hónapokban azt keresgéltem, hogyan tudok ebből kitörni. Hol teljesen együttműködöm, hol ellenállok, hol alternatív utakat keresek. A baj fő oka, hogy az előző városvezető foggal-körömmel kapaszkodik a pozíciójához.
Ön tavasszal még azt mondta, nem lesz több képviselő-testületi ülés. Aztán májusban, miután a kormányhivatal kötelezte az ülések összehívására, polgári engedetlenséget jelentett be. Majd mégiscsak összehívta a grémiumot. Nem következetes.
A fideszes képviselők megfosztottak szinte az összes hatáskörömtől, és a döntések zömét a testülethez vonták. Aztán azzal támadtak, hogy mivel nem hívok össze üléseket, így nem szavazhatnak egyebek mellett a szociális segélyekről és a bérlakások kiutalásáról. Engem tettek felelőssé azért, hogy emberek ezrei sanyarognak. Ekkor vettem egy nagy levegőt, a város érdekében felülírtam az eredeti elhatározásomat, és ma már hajlandó vagyok taktikázni. Más kérdés, hogy a fideszes képviselők visszaéltek a helyzettel, és sajnos nem az előre megállapodott programpontok szerint zajlanak az ülések. Az intézmény-összevonást és az én állítólagos törvénysértésemet is egyeztetés nélkül hozták be.
Rendkívüli ülés július 28-án a Városházán – Fotó: Kovács Attila / MTI
Az imént utalt a petíciós zarándoklatára, melynek végén arra kérte Orbán Viktort, érje el, hogy az Országgyűlés oszlassa fel az esztergomi képviselő-testületet és írjon ki új választásokat a városban. Azt a választ kapta, hogy a kormány csak azt követően terjeszthet ilyen tartalmú javaslatot a Ház elé, ha már kikérte az Alkotmánybíróság véleményét. Hol tart az ügy? A kormány elküldte a kérést az Alkotmánybírósághoz?
Nem tudom.
Megkérdezték? Már ha egyáltalán komolyan gondolták azt a feloszlatási kérést.
felhívják Navracsics urat és Orbán Viktor titkárságát, de amikor
mondókájukban eljutnak az E betűig, vagyis hogy Esztergomból
telefonálnak, akkor rögtön jön az „ó, nem, nem, nem, most nagyon
elfoglalt a miniszter úr, sajnos nem tudjuk őt adni”.
Ezt éppen nem kérdeztük meg. Az önkéntes asszisztenseim – merthogy fizetett stábom nincs, a képviselőtestület felmondott a munkatársaimnak – minden hétfő reggel felhívják Navracsics urat és Orbán Viktor titkárságát, de amikor mondókájukban eljutnak az E betűig, vagyis hogy Esztergomból telefonálnak, akkor rögtön jön az „ó, nem, nem, nem, most nagyon elfoglalt a miniszter úr, sajnos nem tudjuk őt adni”. Az Alkotmánybíróságra, Paczolay elnök úrnak én magam írtam, kérve, tekintsen rá az ügyre, és adjon tájékoztatást. A nem fideszes testületi tagokkal felosztottuk egymás között, ki minek a felelőse. Az Alkotmánybíróságot illető kérdésekben különösen a Jobbik és az LMP képviselői aktívak.
Jól megvannak?
Olyannyira, hogy az LMP-s, a jobbikos és az MSZP-s képviselő nagyon kedélyesen megbeszél mindent egymással. Magyarországon túlzottan is pártpolitikai síkon zajlik a döntéshozatal, ami elég nagy butaság. Esztergomban viszont szerencsére akadnak olyan képviselők, akik az itt lakók érdekében felül tudják írni magukban a pártérdeket. Ez a normális viselkedés, hiszen, mondjuk, a szemétdíjról szóló rendelet megalkotása pártsemleges téma.
Tavaszi interjúnkban azt mondta: nem kizárt, hogy 2014-ben ön lesz Orbán Viktor kihívója. Tartja még ezt a merész vállalást?
Nem az én fejemből pattant ki az ötlet, hanem Török Gábor írta a blogján, és én már akkor is korainak ítéltem a találgatásokat. Arról nem is beszélve, hogy nekem most Esztergom a legelső.
Ezek szerint továbbra sem zárja ki a Tétényi-Orbán csatát.
A személyi kérdéseknél sokkal fontosabb felismerés, hogy az Esztergomban is tapasztalható erőpolitizálás biztos kudarchoz vezet. Új közpolitikai gondolkodást kell meghonosítani, különben szomorú jövő vár Magyarországra. Hogy ebben mi lesz az én szerepem, nem tudom.
