Európában Julius Caesar – pontosabban az általa megbízott Szoszigenész egyiptomi csillagász – Kr. e. 45-ös naptárreformja óta 365 napos évvel számoltak, melyhez minden negyedik esztendőben egy szökőnapot kapcsoltak. Az átlagos évet így 365 és ¼ napban határozták meg, és ez csupán 11 perccel tért el a valódi napévtől. Az egy-egy alkalommal elhanyagolható késés azonban évszázadok alatt több napra duzzadt – írja a Rubicon.hu. Az eltolódásnak főként a nevezetes nap- és holdállások meghatározása kapcsán volt jelentősége, de a XVI. századra kialakuló 10 napos eltérés néha már a mezőgazdasági munkákban is zavart okozott.
A kiigazítással már az 1500-as évek közepén elkezdtek foglalkozni, a megoldást viszont csak XIII. Gergely pápa pontifikátusa idején született meg, aki a kiváló matematikus és csillagász, Cristopher Clavius javaslatát tette magáévá. Az egyházfő az 1582. február 24-én kiadott Inter gravissimas kezdetű bullában vezette be új naptárát, amit később csak gregorián-, vagy szimplán Gergely-kalendárium néven emlegettek:
- Annyiban módisítottak Szoszigenész rendszerén, hogy a kerek százas évek közül csupán a négyszázzal oszthatókat hagyta meg szökőévnek, így mindig sikerült behozni azt a késést, ami egy évszázad alatt felhalmozódott.
- A naptár korrekciója érdekében pedig 1582. október 4-ét rögtön 15-e követte, így „eltűntek” a Caesar kora óta felhalmozódott felesleges napok.
Ennél a kalendáriumnál jobbat a modern kor sem tudott kitalálni, az így is fennmaradó néhány másodperces eltérés kiigazítása várhatóan a 4800 körül élő emberek feladata lesz.
