A kultúrharc egy különösen szórakoztató megnyilvánulását fedezte fel a 444: az Origo egyik szerzője, bizonyos Kovács Nikol az utóbbi időben budapesti színházak előadásain háborodik fel a szerinte nem kellőképpen konzervatív fogalmazásmódon. A szerző legutóbbi ilyen cikkében az Örkény Színház Édes Anna című előadásán akadt ki, amiért az, ahogy a cím fogalmaz, „egy transzvesztitával gyalázza meg Kosztolányi remekművét”.
Erre a darab rendezője, Szenteczki Zita hívta fel a nagyérdemű figyelmét a Facebookon, idézve a regényből.
Pedig a szóban forgó Origo-cikkben a szerző azt írja, még utána is nézett a dolognak, hátha ő emlékszik rosszul.
Pár hónappal ezelőtt fogtam a kezemben utoljára az Édes Annát, de az előadás után – felocsúdva a látottaktól – ismételten átlapoztam, és a drag queen karakterének jogosultságát kerestem a megsárgult lapokon. Azt hittem, elkerülte a figyelmem valami fontos részlet, persze erről szó sem volt, ugyanis Kosztolányi Dezső nem írt transzvesztitákról
– írta Kovács cikkében, melyben arra a konklúzióra jut, hogy
a nagy klasszikusok »modernizálását« a liberális művészvilág a drag queenekben látja. Meggyőződésem szerint a transzvesztita karakter megjelenése nemcsak hogy indokolatlan a történet szempontjából, nemcsak a színpadi logika szerint is tökéletesen értelmetlen, hanem – éppen indokolatlansága miatt – egyenesen gyomorforgató. Vajon mit szerettek volna sugallni a nézőtért megtöltő többosztálynyi fiatalnak? Így próbálták megszólítani, esetleg közelebb hozni őket a műhöz? Tényleg drag queeneken keresztül vezet az út a Z generáció szívéhez? Nem tudni, hogy pontosan mi volt az alkotók célja a drag queen karakterével, de az biztos, hogy – ahogy mondani szokták – Kosztolányi forog a sírjában.
Az a Kosztolányi Dezső, aki maga írta bele a szóban forgó karaktert a regényébe. Aki egyébként egyszerűen egy álarcosbálba igyekvő fiatalember, és semmi nem utal rá, hogy valóban transzvesztita lenne, ez a szó ugyanis a rendszeresen az ellenkező nem ruháit viselő embereket takarja. A drag queen szót szintén hibásan használja a cikk: a drag queenség egy foglalkozás, ha úgy tetszik, egy előadóművészeti forma, márpedig Kosztolányi azt valóban nem említi egy szóval sem, hogy a szóban forgó karakter rendszeresen női ruhában mutatkozna, pláne, hogy ezzel fellépne vagy pénzt keresne.
Ezek után arra az apróságra már csak a rend kedvéért hívjuk fel a figyelmet, hogy az Örkény Színház szóban forgó Édes Anna-előadását 2019 októberében mutatták be, azaz már több mint négy éve műsoron van.
A 444-cikk rámutat: az Origo-cikk szerzőjének nem ez az első olyan cikke, melyben a budapesti színházak előadásainak erkölcstelenségétől félti a nézőket, korábban írt a Trafó egy BDSM-előadásáról, amely szerinte „belerángatja a bűnbe” a közönséget, és azon is felháborodott, hogy a Lady Chatterley szeretőjében több szexjelenet is megesett. Ahogy egyébként az eredeti regényben sem pasziánszozik a címben említett Lady Chatterley és szeretője.
