Februárban a Fidesz költött a legtöbbet
A TNS Media Intelligence legfrissebb, februári adatai szerint listaáron – a fényreklámokat, építkezési hálókat, Mahir-posztereket és a villanyoszlopokra kihelyezett hirdetéseket nem számolva – a Fidesz összesen 455,5 milliót költött, csak ebben a hónapban. Nem maradnak el sokkal a kormánypártok sem: az MSZP listaáron több mint 319 milliót fizetett ki plakátokra, fizetett politikai hirdetésekre februárban, míg az SZDSZ 207, az MDF pedig közel 114 milliót. A legtakarékosabb a Munkáspárt volt a múlt hónapban: mindössze 40 ezer forintért vásárolt napilapokban hirdetési felületet.
A parlamenti pártok részletes adatokkal ugyan nem bizonyították az MDF állításának ellenkezőjét, a gyanúsítgatást azonban kikérték maguknak. Az m1 híradójának összeállításában megszólaló Nyakó István szerint az MSZP belügye a kampányköltés, az elszámolást a törvényeknek megfelelően elküldik majd az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ), ugyanezt ígérte a Fidesz szóvivője is. Horn Gábor, az SZDSZ kampányfőnöke elmondta: nem tudja, mennyit költöttek eddig, és véleménye szerint a Herényi Károly által ismertetett adatok azért sem tükrözhetik a valóságot, mert nincs egyetlen cég sem, amely tudná, melyik párt mennyit költött kampánytevékenységre.
A törvény egyébként komolyan szankcionálja a túlköltekező pártokat: a 386 millió fölötti rész duplájával kell az államkincstárat gyarapítaniuk.
A pártok tudják, mennyit költöttek
A FigyelőNet által megkérdezett marketingszakember szerint nevetséges a pártok hárítása, hiszen minden kommunikációnak van előzetes költségvetése és ennek megfelelően elkészített médiaterve. A médiaterveknél hatalmas jelentőségű a büdzsé pontos meghatározása, mivel ennek ismeretében akár a listaár 50 százalékát is elérő mennyiségi kedvezményeket érhet el a hirdető. Természetesen a médiát, mint ahogyan semmilyen más terméket sem utólag áraznak be, hanem az üzleti életben bevett gyakorlat szerint előzetes árajánlat készül, amelynek az elfogadása esetén indul a kampány. Ráadásul a számviteli törvény értelmében a pártok a média tulajdonosoktól, vagy a közvetítő ügynökségektől számlákat fogadnak be, amin szintén követhető a költés. Ezeket a számlákat vizsgálja az ÁSZ.
Azt természetesen már nehéz követni, ha például egy magánadományozó vásárol médiafelületet az általa preferált pártnak. Mivel ilyen megoldásokkal a költések elrejthetőek, gyakorlatilag a törvényben meghatározottakat nem lehet a pártokkal betartatni a marketingszakember szerint.
Csak a választások után kell bevallani a költést
Jogszabály viszont valóban nem kötelezi a pártokat kampányköltségük nyilvánosságra hozatalára a voklás előtt. A választási eljárási törvény szerint a jelöltekre a költségvetési támogatáson felül legfeljebb egymillió forintot fordíthatnak. Ez összesen legfeljebb 386 milliót jelent pártonként. Fontos, hogy minden jelölő szervezetnek és független jelöltnek a választás második fordulóját követő 60 napon belül a Magyar Közlönyben nyilvánosságra kell hoznia a választásra fordított állami és más pénzeszközök, anyagi támogatások összegét, forrását és felhasználásának módját. Ezt egyébként az Állami Számvevőszék – országgyűlési képviselethez jutott jelöltek esetén hivatalból, egyéb esetben kérelemre – ellenőrzi.
Nem olcsó mulatság
A költések ára nagyságrendileg azonban sejthető. A valós költést a pártokon kívül valóban nem méri senki, ám több cég foglalkozik reklámfigyeléssel. Ők a listaárak alapján kalkulálnak egy hozzávetőleges értéket. A 386 millió forint szűkösségét jól mutatja, hogy például egy kereskedelmi tévécsatorna főműsoridejében sugárzott félperces fizetett politikai hirdetés, több mint 3,5 millió forintot kóstál (a szpot elkészítésének költsége nélkül), de egy közterületen elhelyezett óriásplakát is 30-70 ezer forintra rúghat.
