„Kinyitottuk a határok nélküli kaput Európára” – mondta január 1-jén Davor Bozinovic horvát miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter a horvát—szlovén határon fekvő breganai határátkelőnél, miután okafogyottá vált a létesítmény, ugyanis Horvátországban ekkortól megszűnt a schengeni övezeten belüli határellenőrzés. (Pontosabban a közúti, vasúti és a vízi forgalomban, a reptereken március 26-ától alkalmazzák a schengeni szabályokat.)
A schengeni övezet a világ legnagyobb vámszabad övezete, ahol is a személyek és az áruk szabadon mozoghatnak. Schengeni tagállam Írország, Bulgária, Románia és Ciprus kivételével az összes EU-s tagállam, illetve az Európai Unión kívül Svájc, Liechtenstein, Norvégia és Izland. Szerbiával, Bosznia-Hercegovinával és egy rövid szakaszon Montenegróval fennálló országhatára Horvátországnak immár a schengeni övezet külső határa, aminek a hatékony őrzését a schengeni határellenőrzési kódex is előírja.
Miután megszűnt a horvát—szlovén és a horvát—magyar országhatár közötti határellenőrzés, az azt ellátó 770 horvát határrendészt az irreguláris migránsok mélységi ellenőrzésére csoportosították át. Horvátország úgy döntött, hogy nem épít műszaki határzárat az immár általa védett külső schengeni határokra, hanem a mintegy 6800 rendőr látja el a határvédelmet korszerű eszközök (például drónok, hőkamerák) igénybevételével. A horvát belügyminiszter a schengeni csatlakozás előestéjén kifejtette, hogy az illegális migráció visszaszorítását ugyanúgy komolyan veszik, mint addig is tették és abbéli reményeiről is beszámolt, hogy nem fog növekedni a migrációs nyomás. Az első negyedév tapasztalatai azonban arról tanúskodnak, hogy
Bosznia-Hercegovina felől a legnagyobb a nyomás
Legnagyobb volumenben Horvátországba a vele leghosszabb határszakasszal bíró Bosznia-Hercegovinából érkeznek az irreguláris migránsok. Részben Bosznia északnyugati szegletéből, Bihács közeléből, illetve a Száva határfolyón, csónakokkal, vagy a közúti határátkelőkön, embercsempészek által járművekbe rejtve, valamint nyerges vontatókon elrejtőzve próbálnak Horvátországba jutni. Új fejlemény, hogy március végétől Horvátország és Bosznia-Hercegovina alkalmazza a két állam közötti visszafordítási egyezményt. A horvát határrendészek boszniai kollégáiknak átadják az elfogott, illegálisan érkezett embereket.
Akik viszont bejutottak Horvátországba, két lehetséges irányban haladhatnak tovább: Magyarország és Szlovénia felé. Mivel többnyire Olaszország felé folytatják az utat, és Magyarországon a mélységi ellenőrzés évek óta intenzív, ezért inkább Szlovénia felé haladnak. Ennek köszönhetően Horvátország schengeni övezethez csatlakozása óta 300 százalékkal nőtt a Szlovéniába érkező irreguláris migránsok száma. Míg a tavalyi év első két hónapjában 1295 Horvátország felől érkező migránssal szemben intézkedtek a szlovén hatóságok, addig az idei év ugyanazon időszakában ez a szám elérte az 5162-t.
A legtöbb közülük afgán és marokkói állampolgár volt. A Horvátországon és Szlovénián keresztül Olaszországba érkezők közül sokan Németországba utaznak tovább. A szlovén média kritikával illeti a horvát rendőrség intézkedéseinek hatékonyságát és attól tartanak, hogy mivel Olaszországban is nő a Horvátországon, majd Szlovénián keresztül beáramlók száma, az olasz fél bevezetheti a határellenőrzést az olasz—szlovén határon. A schengeni határellenőrzési kódex ugyanis lehetővé teszi a belső határellenőrzés ideiglenes visszaállítását. Az irreguláris migrációs nyomás fokozódása miatt ezzel az intézkedéssel már élt Ausztria a Magyarországgal és Szlovéniával közös határain.
Horvátországban a szlovén határ közelében fekvő Rijeka leginkább érintett város. Naponta körülbelül 200 migráns érkezik a kikötővárosba, akik a pályaudvar körül összpontosulnak – némiképp a 2015-ös nagy migrációs krízis képeit idézve a különböző európai pályaudvarokon, így a budapesti Keletin megtapasztaltaknak. A migránsok a rijekai erőgyűjtést követően Szlovénián keresztül folytatják útjukat Olaszország felé. Vagyis Olaszországba immár nem pusztán vízi úton, a Földközi-tengeren keresztül, a Közép-Mediterrán útvonalon érkeznek jelentős számban irreguláris migránsok, hanem a nyugat-balkáni útvonalon keresztül, Horvátországon, majd Szlovénián keresztül is.
A szlovén kerítés és a hármas megállapodás
Szlovénia a 2015-ös migrációs krízist követően műszaki határzárat telepített a horvát határra, amelynek a lebontásáról még a tavalyi kormányváltáskor döntöttek – függetlenül a horvát schengeni övezethez csatlakozástól –, az új szlovén kormány ugyanis humánusabb migrációspolitikát ígért, amelyben nincs hely a kerítésnek. A drótakadályt már tavaly júniusban elkezdték lebontani, azonban a kivitelező céggel adódtak gondok, mintegy 150 kilométernyi kerítés még a mai napig áll.
Diplomáciai erőfeszítések is történtek a helyzet rendezésére. Ismerősen csenghet a háromoldalú megállapodás megkötése migrációs tematikában, hiszen nemrég Ausztria, Szerbia és Magyarország is ilyen nemzetközi szerződést kötött, amelynek fő célja Szerbia déli határellenőrzésének megerősítése, hogy ne váljon parkolópályává a migránsok számára a nyugat-balkáni ország, mint ahogy Aleksandar Vucic szerb köztársasági elnök kifejtette az osztrák-szerb-magyar csúcsértekezleten. Hasonló igény merült fel a horvát migrációs nyomás enyhítésére a másik két érintett ország közreműködésével.
A szlovéniai Kranjban március 28-án Andrej Plenkovic horvát és Robert Golob szlovén miniszterelnök egyeztetett a küszöbönálló olasz—szlovén–horvát háromoldalú megállapodásról. Tekintettel arra, hogy a három állam közül Olaszországnak a leginkább érdeke, hogy tető alá hozzák a megállapodást – hiszen nem csupán tranzitország, mint a másik kettő, a migránsok egy része ott is marad, hasonlóan a Földközi-tengeren keresztül érkezőkhöz – attól nem kell tartaniuk, hogy a harmadik fél kihátrálna a paktumból. Annak megkötésére előreláthatólag májusban kerül sor Zágrábban.
Robert Golob szlovén kormányfő kijelentette, hogy Horvátországnak nem magán a schengeni határszakaszon nyújtanának az olaszokkal segítséget – mint mondta, ahhoz elégséges a horvát határrendészet emberállománya és műszaki eszköztára –, hanem a mélységi ellenőrzésekben. A szlovének abban bíznak, hogy a trilaterális megállapodás megkötésével elhárul annak a veszélye, hogy Olaszország visszaállítaná a határellenőrzést.
És a magyar irány
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon csökkenti-e a Magyarországra nehezedő migrációs nyomást a horvátországi növekedés? Némiképp igen, azonban Magyarországra továbbra is folyamatosan érkeznek az irreguláris migránsok. Az idei első negyedévben az illegális belépési kísérletek száma a déli határszakaszon meghaladta a 25 ezret. A nyugat-balkáni útvonal nem egy kőbevésett, fixen kijelölt csapásvonal. Számtalan elágazással bír, amelyek folyamatosan változnak. A célországokba a szükséges iratok nélkül érkezők olykor tucatnyi alkalommal próbálkoznak, és esetenként más-más útvonalon. Horvátország egyelőre tartja magát ahhoz, hogy műszaki határzár kiépítése nélkül óvja a schengeni határait. „Nem fogunk erődítményt húzni Bosznia-Hercegovinával közös határunkra” – jelentett ki Andrej Plenkovic idén februárban, Brüsszelben azon az uniós csúcsértekezleten, ahol egyre inkább az EU által is finanszírozott kerítésépítések vetődtek fel.
A jövő zenéje, hogy Horvátország vajon képes lesz-e javítania az irreguláris migráció visszaszorításán, viszont ez esetben a Magyarországra nehezedő nyomás is hasonlóan intenzív marad, mint az elmúlt években. Tartós megoldást mind Horvátország, mind Magyarország esetében az jelentene, ha a kibocsátó országokban megoldódnának azok a súlyos problémák, amik ilyen veszélyes vállalkozásra sarkallják az embereket, mint az irreguláris migrációval járó kockázatok bevállalása. Sajnos a közeljövőben mindez illúzió.
Dobó Géza, a Migrációkutató Intézet kutatója.
