Furcsa eset uralta az elmúlt napokban a Kétfarkú Kutya Párt szegedi leágazásának oldalát: a párt magukat elképesztő humorérzékkel passzivistának nevező aktivistái egy, a Szamos utcai tízemeletes szalagpaneltől néhány lépésnyire álló köztéri szobrot találtak meg, majd rövid idő alatt békává alakították azt.
Az akció céljára nem derült fény, rámutatott azonban arra, hogy az önkormányzat
A Szeged-Tarján lakótelepen a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján feltűnt, beton- illetve műkő munkák egyikének átalakítása első pillantásra lehet persze vicces és szórakoztató, valójában azonban egyáltalán nem az.
A vízmedencéjében a kétezres évek végén már rég különböző növényeknek otthont adó, erősen megkopott művet a Trash of Köztér mögött álló művészettörténész, Benedek Kata szerint akár játékos formában is újjá lehetett volna értelmezni, ezt itt azonban
ostobán tették, és az ostobaságra rámutatókat nemtelen egyszerűséggel le(szobor)nácizták. Ez semmiben nem más, mint amikor Szőke Gábor Miklós leseggfejezi kritikusait.
Benedek hozzáfűzte:
Az általuk idézőjelbe tett “remekmű” nem a plasztikát minősíti, hanem az akció dilettáns hozzáállását. Tökéletesen demonstálták a magyar kultúra fősodrának absztraktfóbiáját. Az MKKP aktivistái […] megpróbálhatták volna értelmezni amit látnak,
így akár rekonstruálhatták volna a szobrot, vagy újra is ültethették volna a virágágyást.
A művészettörténész rámutatott: a szobornácizás egyértelműen nem arra utal, hogy az átalakítás mögött állók a hely karbantartásának hiányára akartak rámutatni, hanem arra, hogy a pillangót a kommunizmus termékének, ezáltal pedig értéktelennek tartják.
Lehet sőt fontos ezeket környezeteket újrértelmezni, feldolgozni, stb. Ugyanakkor a “szar volt, mert nem értem, most béka, höhö” az nyilván nem ez a szint.
– zárul a poszt, ami teljes hosszában itt olvasható.
