Peru déli részén található egy hatalmas, titokzatos, kaput formáló sziklafaragvány – írja az IFLScience. Az Aramu Muru nevű struktúra pontos keletkezéséről és funkciójáról nem sokat tudnak a kutatók.
A Titicaca-tó közelében fekvő műemléket Jose Luis Delgado Mamani helyi idegenvezető fedezte fel 1996-ban. Az istenek kapujaként is emlegetett struktúrával kapcsolatban azóta számos elképzelés és legenda született.
Az elmúlt 4000 évben a térségben megannyi kultúra létezett, ezek közül volt egy az inka civilizáció. Az inkák úgy hitték, hogy a világ a Titicaca-tóban született, és ide tér vissza a lélek a halál után.
A kapuhoz természetfeletti tulajdonságokat társíthattak. A 7 méter magas és 7 méter széles, a közepén egy kisebb „ajtót” tartalmazó struktúra emellett szertartási és csillagászati célokat is szolgálhatott.
A műemlékhez a térség számos őslakos közösségének fűződnek történetei. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a kapu vagy egy átjáró másik világokba, vagy az istenek használják, amikor felkeresik a földet.
Noha az Aramu Muru feltételezhetően az inkák kora előtt jött létre, neve ezen népcsoporttól eredeztethető. A legenda szerint egy Aramu Muru nevű inka pap a spanyolok elől menekülve magával hozott Cuzcóból egy arany korongot, amelyet a hét sugár isteneinek kulcsaként ismertek. A pap több száz kilométernyi utazás után a kapuba helyezte a korongot, kitárult az ajtó, amelyen át eltűnhetett.