Üzleti tippek

Üzlet és kommunikáció 7.

Ha el akarjuk adni magunkat, minden alkalmat meg kell ragadnunk, még ha az „alkalom” néhány elillanó másodperc is… Egy rezdülésnek is jelentősége lehet. Mit miért teszünk?

Tárgyalás négyszemközt, prezentáció, sajtótájékoztató: mindhárom esetben az alábbi kilenc alaphelyzet valamelyikében találjuk magunkat. Sok múlhat e jelentéktelen pillanatokon. Jeleket – esetünkben kommunikációs jeleket – hagyunk magunk után: sokszor ezek alapján – az ilyesmit szoktuk első benyomásnak hívni – döntünk magunk is, ugye?

A műveleteket érdemes megkomponálni és gyakorolni. Utóbbit lehetőleg kamera előtt: aztán visszanézni (akár szavahihető társaságban) – és javított kiadásban ismételni.
Íme néhány tanács a teljesség igénye nélkül.

1. A bejövetel
A „folyamat” még az ajtó előtt kezdődik. Ha tükörbe nem nézhetünk (mert nincs), legalább gondoljuk végig a következőket.
– Rendben van-e a megjelenésem? Frizurám, esetleges sminkem, ruhám. A nyakkendőm nem csúszott félre, a cipőm orra nem sározódott-e be idefelé jövet.
– Szerencsés-e a megmutatkozásom? Hagyom-e majd, hogy érzelmeim kiüljenek az arcomra? Képes vagyok-e mosolyogni, ha kell? Vissza tudom-e fogni az indulataimat, ha örömömben a másik nyakába ugranék, vagy mérgemben az asztalra csapnék?
– Akadályozza-e valami a megszólalásomat? Igyak még esetleg egy korty vizet? Próbáljuk csak: khm, khm… na, egész jó. És ne felejtsek el levegőt venni…
– Hoppá! És a megnyilatkozásom? Mit is akarok mondani? Mi is az első mondatom, amit olyan jól kitaláltam otthon? És a fő üzenet, hogy azt el ne felejtsem!

Továbbá két fontos szabály. Túl az udvariasságon: sose fordítsunk hátat partnerünknek! És igyekezzünk az első pillanattól tartani a szemkontaktust.

2. A köszönés
Hasznos előre végiggondolni, mit fogunk mondani. („Jó napot kívánok, Iksz Ipszilon vagyok, a Zé Zsé cég képviseletében.” Vagy hatékonyabb: „Szia, szólíts Szöszinek!”) Esetleg egy hangulatkeltő felvezetés? („Milyen kellemes innen a kilátás!”) De minden mondat rejt magában veszélyeket. Ez már nem a spontán rögtönzés terepe.
Menet közben viszont lehetőleg ne beszéljünk: olyankor szokott az ember megbotlani, minek következtében megcsuklik a hangja, és kész a baj.

3. A bemutatkozás
Ha csupán egyetlen emberrel vagy legalábbis kevesekkel találkozunk, kezet fogunk. Amikor megszorítjuk partnerünk kezét, feltétlenül nézzünk a szemébe!
Mondandónkat semmi esetre sem érdemes túlfogalmazni. A nevünket pedig – vigyázat! – érthetően ejtsük ki (becsülettel beszédtechnikáztunk, tehát sikerülni fog).

önellenőrzés

1. Mit tesz először, ha belép egy szobába?
A) Becsukom magam mögött az ajtót.
B) Köszönök.
C) Állok és várok, hogy most mi lesz.

2. Melyik szöveget választaná?
A) Iksz Ipszilon vagyok, jó napot!
B) Jó napot, Iksz Ipszilon vagyok.
C) Jó napot!

3. Mikor ül le?
A) Azonnal.
B) Ha hellyel kínálnak.
C) Szívesebben állok.

4. Mikor áll föl?
A) Ha végeztem.
B) Miután a másik fölállt.
C) De hiszen le se ültem…

5. Szokta engedni, hogy készüljön önről fénykép?
A) Viszek magammal, adok abból.
B) Persze.
C) Hát érdeklek én valakit?

6. Távozáskor melyik kezével fogja meg a kilincset?
A) Előttem fel szoktak tárulni az ajtók.
B) A partneremtől távolabbival.
C) Mindegy, csak jussak ki végre.

– Ha az A válaszból van több: ön túlságosan határozott, néha kicsit agresszívnak is tűnhet. Vegyen kicsit vissza!
– Ha a B válaszból van több: ez a középarányos, nem túl sok, nem túl kevés. Tartsa a szintet!
– Ha a C válaszból van több: ön esetleg gyámoltalan benyomást kelthet. Lépjen fel némileg magabiztosabban!

4. A leülés
Természetesen csak abban az esetben, ha hellyel kínálnak bennünket, és oda, ahová mutatják. Ha azonban választhatunk: ajtóval szemben és fénynek háttal ülni jobb pozíció, mint ellenkezőleg!
Ügyeljünk rá, hogy zakónkat (amelyet kigomboltunk, amikor hellyel kínáltak) hátul, alul húzzuk meg, hogy ne gyűrődjék a nyakunkba, szoknyánkat meg a térdünknél, hogy ne húzódjék föl (kivéve azt az esetet, ha éppen az a célunk, de ez már üzleten túli kategória).
Ha lábunkat keresztbe rakjuk, nadrágszárunk alól csak zoknink villanhat ki, lábszárunk soha! És cipőtalpunkat sem láthatja soha a szemben ülő!

5. Az illusztrálás
Érdemes az árunkból mutatni valamit partnerünknek. Ha az tárgy, legyen cipelhető méretű, ha papír, legyen kellően áttekinthető, ha – tegyük föl – mozgókép, ma már rendelkezésünkre áll a notebook, a hordozható DVD-lejátszó. Minden jó, ami színesíti a szóbeliséget! De ne lőjünk túl a célon!

6. A fölállás
Remélhetőleg széken ültünk, ahonnan könnyebb fölállni, mint kikecmeregni egy öblös fotelből… Mozgás közben ez alkalommal se beszéljünk, elkerülendő, hogy kiszakadjon belőlünk a szusz.

7. A fotózás
Ha mi kívánunk képet készíteni beszélgetőtársunkról, jelezzük neki időben, hogy legyen ideje felkészülni rá. Ha azonban ő akar rólunk? Nekünk már, minden eshetőségre számítva, „fotogén” állapotban kell érkeznünk.
Megjelenésünk bármilyen nyilvánosság előtt: közszereplés.

8. A búcsú
Ez az a pont, amelyben a „szöveg” elsőbbséget élvez. Olyan mondattal kell zárnunk, amely legalább ideig-óráig emlékezetes. Ugyanakkor sokat jelenthet egy jól irányzott tekintet, egy rokonszenvet ébresztő grimasz, egy ügyes gesztus.

9. A távozás
Erre a helyzetre is érvényes, hogy partnerünknek, amíg csak lehet (például: be nem csukjuk magunk után az ajtót), ne fordítsunk hátat. Gondolná bárki, hogy egy egyszerű ajtócsukás a lehető legnehezebb feladatok egyike?!

Végül egy hármas jelszó az ön figyelmébe ajánlva, Kedves Olvasó.
„Gyakorolni, ráhangolódni, elpróbálni!”
A következő részben egy kiemelten fontos részterületet érintünk: a prezentációt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik