Az állatvilágban az élénk színek jellemzően két célt szolgálnak: a riasztást vagy a párok vonzását. A fajok gyakran ugyanazt az árnyalatot egészen eltérő célra használják, a vörös kardinálispinty esetében például a vörös a szaporodást segíti, míg az eperbéka elrettenteni próbál a színnel.
Zachary Emberts, az Oklahomai Állami Egyetem munkatársa és John Wiens, az Arizonai Egyetem szakértője új tanulmányukban azt vizsgálják, hogy miként fejlődhet ki ugyanolyan szín eltérő célokkal – írja a ScienceAlert. Az elemzés során egy különös mintát fedeztek fel.
A páros több mint 1800 szárazföldi gerincesfajt vizsgált, és két kategóriát alakítottak ki: az árnyalat vagy vonzó vagy riasztó hatású. Az előbbi csoport állatai, így a madarak és gyíkok, nappal aktív fajokból fejlődtek ki. Utóbbi kategória élőlényei, így a kígyók és kétéltűek ezzel szemben éjszakai állatoktól származnak.
A vizsgált ősök általában egyszínűek voltak, az élénk árnyalatok hosszú idő alatt jöttek létre. Az érintett fajok főként olyan környezetben élnek, ahol színűk feltűnőnek számít. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a színes példányok nagyobb eséllyel maradtak életben, illetve adták tovább génjeiket.
Ennek oka egyelőre nem ismert.
A nappali fajok esetében érthető az élénk szín, az éjszakaiaknál viszont kevésbé, Wiens szerint a látványos árnyalatok még szem nélküli állatoknál is kifejlődtek. Ennek hátterében talán az áll, hogy az érintett fajoknak pusztán a ragadozókat kellett elűzniük, a jelenség alaposabb megismeréséhez azonban további kutatásokra lesz szükség.