Az elmúlt bő egy héten számtalan ellentmondásos információ érkezett arról, hogy a Balti-tengeren húzódó Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetékeket hány és miféle sérülés érhette. A hétfői feltételezések szerint nem négy, hanem csak három robbantás történt. Így van olyan vezeték, amelyik képes működni. Ugyanis az Északi Áramlat 1 és 2 is a tenger fenekére lefektetett, Oroszországból Németországba tartó csőpárokat jelent, és – a New York Times hétfői értesüléseiből kikövetkeztethető –, hogy a négyből legalább egy cső működőképes maradhatott a rejtélyes támadások után is.
A többi csőből kifolyt a bennük lévő gáz, vagy legalábbis az a mennyiség, ami a víznyomást felülmúlva ki tudott törni a vezetékből – ezt a dán energiahivatal közölte.
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint nem véletlenül ellentmondásosak a hírekben szereplő információk. Azért nem egyértelmű, hogy hány vezeték sérült meg, mert a vezetékek a víz alatt nem úgy húzódnak, mint bizonyos, egyetlen nyomvonalra épülő vasúti pályák. Vannak találkozási pontok és elágazások. Van, ahol kétfelé ágaznak a vezetékek, és akad olyan pont, ahol pedig egyesülnek. Ez tehát egy sokelágazásos, csomópontokból álló struktúra, és a robbantások egyike például Tarjányi szerint olyan helyen történt, ahol három vezeték is találkozik, de ebből csak kettő sérült meg. a vezetékek sokszor pár száz méterre vannak egymástól, és párhuzamosan haladnak, máskor meg összekapcsolódnak. Ezért képzelhető el az, hogy ha két vezeték megsérül, akkor a harmadikon még folyhat a gáz.
Tarjányi egyébként éppen a napokban adta le egy könyvét, amelyben egy fiktív történetet írt meg, tulajdonképpen egy politikai krimit, amiben épp egy olyan eset is szerepel, amikor egy tenger alatti csővezetéket robbantanak fel. Tarjányit elmondta, valóban csak egy krimiről van szó, de ezt a fiktív sztorit valamelyik (nagy)hatalom hírszerzési műveletirányítója – úgy tűnik – éppen megvalósította a Balti-tengeren, ami hátborzongató szerinte.
így az energiabiztonság kérdését Tarjányi szerint kontinentális léptékben kell újragondolni.
A szakértő elmondta, hogy alapvetően kétféle módszer van a vezetékek robbantására. Az egyik egy csőgörény vagy csőmalac távirányítása, a másik a külső robbantás.
A távirányított verzióról a múlt héten írtunk, itt arról van szó, hogy a vezetékek megfigyelésére a bennük zajló folyamatok mérésére léteznek csőmalacok, amelyek számos információt tudnak adni-venni. Így akár egy ilyen malacra robbanóanyagot is lehet rászerelni, amit a távirányítással be lehet indítani. A mozgását Holoda Attila szerint a gázvezetékben a nyomásviszonyok befolyásolásával lehet irányítani.
A robbantásos módszer másik metódusa a víz alatti, külső robbantás, de ennek is két alváltozata van, bár mindkettőhöz speciális anyagokat használnak. A „régi” metódushoz általában nagy erejű robbanóanyagot használnak, az utóbbi tíz évben azonban már szofisztikáltabb, kifinomultabb módszereket alkalmaznak. Ezeket a külső robbantásokat már csak nagyhatalmak képesek végrehajtani Tarjányi szerint. Arról van szó, hogy olyan anyagot használnak, amelyet gázzal érintkezésbe lépve nem lehet detektálni, azaz nem hagy maga után nyomot. Ezért nehéz bizonyítani, nyomozni az ügyben, ráadásul a víz alatt kéne kivizsgálni, hogy mi is történt.
