Az Antarktisz part menti gleccsereiről gyorsabban válnak le jéghegyek, mint ahogy a természet pótolni tudja az így leomló jeget – ez azt jelenti, hogy kétszer olyan gyors volt a világ legnagyobb jégtakarójának jégvesztesége az elmúlt 25 évben, mint ahogyan korábban gondoltuk. A Reuters elemzése szerint a NASA kutatói által vezetett, a Nature szaklapban megjelent tanulmány aggodalomra ad okot azzal kapcsolatban, hogy a klímaváltozás milyen gyorsasággal gyengíti az Antarktisz lebegő jégselfjeit és gyorsítja a globális tengerszint emelkedését.
A tanulmány kulcsfontosságú megállapítása az volt, hogy az óceánba csúszó part menti gleccserdarabokból származó antarktiszi jég nettó vesztesége majdnem akkora, mint a jégtáblák olvadása a melegedő tengerek és óceánok miatt. Utóbbi egy már jól ismert jelenség: a jégselfek alulról vékonyodnak az emelkedő vízhőmérséklet miatt. Ez a két jelenség összesen körülbelül 12 billió tonnával csökkentette az Antarktisz jégtábláinak tömegét 1997 óta, ami a korábbi becslések duplája – állapította meg az elemzés.
Az olvadás és törés következményei katasztrofálisak lehetnek: az Antarktisz birtokolja a világ összes jég-tengerszinti potenciáljának 88 százalékát. A jégselfek, vagyis a szárazföldhöz tapadt, fagyott édesvíz állandó lebegő rétegei több ezer év alatt alakulnak ki, és olyan támpillérekként működnek, amelyek visszatartják a gleccsereket, hogy ne csússzanak bele az óceánba, ezzel a tengerszint emelkedését okozva. Ha ez a rendszer megborul, gyorsabb és drámaibb tengerszint-emelkedésre kell számítanunk.
Elemzésükhöz a NASA kutatói a fény különböző hullámhosszán készített műholdfelvételeket dolgoztak fel, hogy minden eddiginél pontosabban térképezze fel a gleccser áramlását és a töredezést az antarktiszi partvidék több mint 50 000 kilométerén keresztül 1997 óta. A töredezésből származó veszteségek olyan nagymértékben meghaladták a természetes jégtakaró feltöltődését, hogy a kutatók valószínűtlennek találták: az Antarktisz a század végére visszatérhet a 2000 előtti gleccserszintre.
