Ha a környezetemben körbekérdezek, hogy a robotporszívókról kinek milyen név ugrik be azonnal, jó eséllyel kínai márka (Xiaomi, Roborock, Dreame) lesz a válasz, egy dél-koreai gyártó (pl. Sasmung), esetleg a Dyson, de egyre ritkábban hangzik el a Roomba (vagy az iRobot). Pedig volt idő, mikor utóbbi egyet jelentett az önjáró takarítógépekkel.
Roomba: a robotporszívó
Az első kereskedelmi forgalomban elérhető robotporszívót ugyan az Electrolux dobta piacra 2001-ben, Trilobite néven és horribilis áron (1500 dollár környékén), de a világ nagy része csak egy évvel később, az amerikai iRobot révén ismerte meg az új termékkategóriát. A 2002-ben debütált Roomba egy pár száz dolláros, mai szemmel nézve megmosolyogtató képességű eszköz volt, ami a maga egyszerű módján tudott önállóan közlekedni, és valamennyire felporszívózni a rá bízott helyiségekben.
A házimunka egyik leggyűlöltebb részét magára vállaló robot ígérete két év alatt egymilliós értékesítéshez vezetett egy korábban nem létező termékkategóriában, és konkurencia hiányában a 2010-es évek elejére a Roomba a világ jelentős részén lényegében eggyé vált a robotporszívó fogalmával. Bekerült a popkultúrába, és a márka dominanciája egy ponton elérte a fajtanévvé alakulás (a védjegy generikus fogalommá válásának) szintjét, tehát (főleg) az amerikai köznyelvben a roomba elkezdte a termékkategóriát jelölni, úgy mint a walkman, vagy hazánkban a cellux és a neszkávé.
A márka mögött álló iRobot a csúcson a robotporszívó piac legalább 70 százalékát lefedte termékeivel, 2021-re az értékesített gépek száma elérte a 40 milliót, a bevétel pedig ezen évben meghaladta az 1,5 milliárd amerikai dollárt. Ezt az eredményt viszont meglepően gyors zuhanás követte: 2025-re a cég már a legtöbb robotporszívót értékesítő öt vállalat közé sem fért be, ugyanezen év decemberében pedig csődeljárást kezdeményezett maga ellen, majd ennek folyományaként kínai tulajdonba került.
