Kultúra

Örömöt vitt a főzésbe, vagy a konyhába zárta a nőket a főzőműsorok királynője?

HBO Max
HBO Max
Julia Child teremtette meg a tévés főzőműsort Amerikában, a róla készült életrajzi sorozat, a Julia pedig kiváló választás, ha kicsit ki akarnánk lépni 2022-ből.

Julia Child neve fogalom Amerikában: ő vezette az első sikeres tévés főzőműsort, a szakácskönyve divatba hozta a francia konyhát az országban, és a hatvanas-hetvenes évek egyik legismertebb televíziós személyisége volt, akinek az öröksége a mai napig nyilvánvaló, ha ránézünk a mostani tévés kínálatra. Magyarországon már jóval kevésbé közismert a neve: a tévéműsorai nálunk kimaradtak, és a közönség először Vitray Tamástól értesülhetett Julia Child létezéséről, aki 1971-ben három hónapos tanulmányúton vehetett részt az Egyesült Államokban. Hazatérése után hosszú interjúban számolt be tapasztalatairól a Filmvilágban, ahol elmondta, két nagyon jó műsort látott a public (nonprofit) televíziós csatornákon: az egyik a Szezám utca volt, a másik pedig a The French Chef, „amely recepteket ad, és elsősorban Julia Child nevű bájos főszereplője révén lett országosan is erős, népszerű program.” Azóta ugyan már jóval többet tudhattunk meg róla, de a 2004-ben elhunyt Julia Child így sem lehetett távolról sem olyan ikonikus alak nálunk, mint amilyen a hazájában volt, ahol milliók tanultak meg tőle omlettet vagy coq au vint sütni.

A megismerésében azonban most segíthet a Julia című sorozat az HBO Maxon, mely már nem az első fikciós mozgókép Child életéről: a Julie és Julia – Két nő, egy recept című filmben Meryl Streep alakította a tévés szakácsot, sikeres is volt, de az csak felerészben szólt róla, másrészt ez egy nyolcrészes sorozat, mely már csak a játékideje okán is jobban elmélyülhet az életműben. És ez csak az első évad, mivel már a másodikat is berendelte az HBO Max, tehát mehet majd a sztori tovább.

A Julia életrajzi dráma ugyan, de vígjátékként határozzák meg, és a sorozat hangvételét is valahová a szitkom és a könnyed kosztümös dráma közé lőtte be alkotója, Daniel Goldfarb. Annál nagyobb bravúr, hogy a meseszerű körítés ellenére a sorozat nagyon is fajsúlyos kérdésekkel foglalkozik, egyáltalán nem nélkülözi a drámai elemeket, és gondot fordít a kidolgozott karakterekre is. Mert ugyan Julia Child van a középpontban, még fél tucat főbb szereplő sorsát követhetjük folyamatosan, miközben az első évad Julia tévéműsorának születését rajzolja meg, egészen az országos sikerig: a sorozat 1961-ben indul, mielőtt Julia és férje, a diplomata Paul hazatérnek a külszolgálatból, és az évad ‘63-ban ér véget.

Abban, hogy a Julia több egy bájos nosztalgiasorozatnál, komoly szerepe van a főszerepet alakító Sarah Lancashire-nak is. Az egyik legsikeresebb brit tévés színésznő szappanoperákban szerzett hírnevet ugyan, de már sokszor bizonyította a drámai tehetségét is (mindenekelőtt a Happy Valley című krimisorozatban), itt viszont új oldaláról ismerhetjük meg. Nemcsak azért, mert ízig-vérig angol létére kifogástalanul játszik amerikai nőt, hanem a teljes színészi skáláját is felvillantva játssza az életet élvezni akaró, mindenkit lefegyverző Childot, aki csak nagyon ritkán mutatja meg a sebezhetőségét – ez utóbbiak viszont a sorozat legerősebb pillanatai.

Bár a Julia felületesen nézve simán tűnhet egy Mad Men-korabeli, látványcentrikus, kedves kis sorozatnak, valójában egy ötvenéves nő sokszor reménytelen küzdelmét láthatjuk egy leplezetlenül szexista korban, ahol egy férfiak uralta iparágban próbál utat vágni magának. Juliának ráadásul meg kell küzdenie a public tévénél uralkodó sznobsággal – „ha már úgysem nyomasztanak a nézettség miatt, legalább csináljunk valami értékeset” –, a saját menopauzájával, a szigorú és rideg apjával, és még a háttérbe szoruló férje, Paul (David Hyde Pierce) hiúságával is. Paul próbál ugyan támogató férj lenni, de hatvan évvel ezelőtt még a társadalom nagyobb része értetlenül állt azelőtt a jelenség előtt, hogy a nő nem csak a háztartást vezeti, sőt, ő van a középpontban.

A legizgalmasabb dilemma pedig egy párbeszéd a korszak neves feminista aktivistája, Betty Friedain és Julia között, mely a valóságban nem történt meg ugyan, itt viszont nyit egy teljesen új konfliktust: Julia, akit addig úttörő nőnek, sőt, egyfajta feminista hősnek ismertünk meg, ebben az olvasatban hirtelen csak egy újabb ok lesz arra a bonyolult receptjeivel és a népszerű műsorával, hogy nők ezreit ejtse foglyul egész életükre a konyha. Ez persze hat évtized távlatából már máshogyan fest, és egész biztos, hogy egy könnyed dramedy meglehetősen leegyszerűsítve tud csak foglalkozni a témával, de az alkotók elég nyilvánvalóan azt éreztetik, Friedain álláspontját némiképp meghaladta az idő, Child pedig pont az örömöt akarta behozni a főzésbe, hogy az ne szimpla konyhai robottá silányuljon.

HBO Max

Lehet persze abban is igazság, hogy ez egy kicsit erőltetett konfliktus, mint ahogy ennyi valós, ismert embert felvonultatni egy sorozatban óhatatlanul is leegyszerűsítésekkel vagy éppen a történelem átírásával jár. Itt is vannak hangok, amelyek hazugnak érzik a sorozat egyik-másik fordulatát vagy a szereplők ábrázolását, ugyanakkor az átlag magyar néző valószínűleg itt találkozik először Judith Jones nevével, aki az amerikai irodalmi élet fontos szereplője volt szerkesztőként, vagy Julia Child sorozatának producerével, a művészi ábrándokat dédelgető Russ Morash-sal. De felbukkan a sorozatban például John Updike is az egyik epizódban, és még jó pár ismert figurája a Kennedy-korszak Amerikájának. A fekete producer, Alice Naman (Brittany Bradford) az egyetlen fiktív figura a sorozatban, akit több alakból gyúrtak össze az alkotók, az ő sztorijába finoman még a korszak rasszizmusát is belecsempészik, de ott érezhető igazán, hogy túl nagyot akartak markolni. Mintha a nosztalgia szebbé színezné a képet, és teljesen természetes lett volna, hogy egy bostoni televízióban egy fekete nő ilyen fontos szerepet kapjon, még ha az alkotók állítják is, dolgoztak feketék is a tévécsatornánál a hatvanas évek elején.

A Julia mindezekkel együtt is megmarad könnyed és a szemnek kedves sorozatnak, melyben jó pár remek színész (az eddig említetteken kívül elsősorban Bebe Neuwirth, Fran Kranz és Fiona Glascott) elevenít fel egy korszakot, még ha ez igencsak idealizáltnak is tűnhet. Egész biztos hozzá lehetett volna nyúlni Julia Child történetéhez kicsit bátrabban vagy akár komolyabb hangvétellel is, de mégsem tűnik aránytévesztésnek az eredmény ismeretében, hogy ezt az utat választották. Ha pedig 2022 problémáiról akarjuk elterelni a figyelmünket, akkor pláne hálás dolog elmerülni ebben a hatvan évvel ezelőtti univerzumban. Még akkor is, ha tudhatjuk, akkor sem volt szufléból és libamájból a kerítés.

Julia, 1. évad, 8 epizód, 2022, HBO Max. 24.hu: 7/10

Ajánlott videó

Olvasói sztorik