Volodimir Zelenszkij ukrán elnök néhány napja országa több nagykövetét is visszahívta, így a cseh, az indiai, a norvégiai mellett a németországit, valamint a budapestit, Ljubov Nepopot is. Az elnök eredetileg nem indokolta meg a döntését, aztán később az Index kérdésére Ukrajna magyarországi nagykövetsége azt a választ adta, hogy Zelenszkij egy beszédében arról beszélt, a visszahívás „oka a rotáció, amely szokásos része a diplomáciai gyakorlatnak”. Nepop utódjáról egyelőre nincs hír, így a nagykövet egy ideig még folytatja az itteni munkáját.
A berlini ukrán nagykövettel kapcsolatban azonban nemcsak rotációról van szó. Andrij Melnyk megosztó figura, egy héttel a visszahívása előtt például egy interjújában megvédte a II. világháború alatt a nácikkal kollaboráló nacionalista vezető örökségét. Az ilyen megnyilvánulásokra viszont különösen harapnak a németek.
Melnyk 2015 óta az ország nagykövete Berlinben, az ukránok ügyének egyik legismertebb arca Németországban, de alapvetően is az egyik legismertebb ukrán diplomata, például azért, mert sosem volt rest éles kritikát megfogalmazni a német politikai elittel szemben az orosz invázióra adott lassú reakciók miatt, és ezzel sokszor ki is váltotta a németek dühét.
Aztán június 29-én a Jung und Naivnak (körülbelül a német Partizánnak) adott YouTube-interjújában Melnyk megvédte Sztepan Banderát, a második világháború alatt működő, szélsőjobbos Ukrán Nacionalisták Szervezetének vezetőjét.
Bandera-smoothie
Az 1909-ben az Osztrák–Magyar Monarchiában, a galíciai Sztarij Uhrinyivben született, majd 50 évvel később a KGB által Münchenben meggyilkolt Bandera megosztó történelmi figurája Ukrajnának. Egyrészt ő a legismertebb ukrán nacionalista, akit sokan hősnek tartanak, mai híveire állítólag külön vadászik az orosz hadsereg. Nevét és követőit – „neonácik és banderiták” – még Vlagyimir Putyin orosz elnök is megemlítette az ukrajnai inváziót magyarázó, március 9-i beszédében. Ahogy róla nevezte el Molotov-koktélját – csak hát a volt szovjet külügyminiszter neve nem éppen kedvelt Ukrajnában – Bandera-smoothie-nak Volodimir Hrojszman volt ukrán miniszterelnök.
Követői leginkább azt szokták kiemelni, hogy – ha csak egy pillanatra is, de – az ő vezetésével kiáltották ki 1941-ben Lvivben a független Ukrajnát, kritikusai viszont náci kollaboránsként tekintenek rá, mivel az irányítása alatt két ukrán zászlóalj is csatlakozott a Szovjetuniót megtámadni tervező Harmadik Birodalomhoz. Lvivben ugyanakkor nem volt ott, csak a bajtársai, mivel ő éppen a megszállt Lengyelországban ült, és megtiltották neki, hogy Ukrajnába menjen. Hitler egyébként elutasította a független Ukrajna ötletét, Bandera pedig a sachsenhauseni koncentrációs táborban kötött ki.
Személyének ellentmondásosságát jól szemlélteti, hogy a 2005-ben Ukrajna elnökévé vált, nyugatbarát Viktor Juscsenko „Ukrajna hőse” címmel tüntette ki posztumusz, igaz, Juscsenko oroszpárti utódja, Viktor Janukovics megvonta tőle azt.
Szakértők szerint Bandera együttműködése a náci németekkel egyszerre volt kényszerű, valamint az ideológiai rokonság következménye – nyilatkozta a Deutsche Wellének Grzegorz Rossolinski-Liebe, Bandera életrajzírója, a Freie Egyetem történésze. Független, de autoriter, fasiszta Ukrajnát akart a saját vezetésével, és bár ő személyesen nem, de az Ukrán Nacionalisták Szervezete zsidó és lengyel civileket gyilkolt meg, sőt, a náciknak is segítettek a zsidók lemészárlásában.
Kettős emlékezet
Németországban azonban nem nézik el a náci múlttal szembeni szelektív memóriát – jegyezte meg szintén a DW-nek Andreas Umland, a Közép-Európai Tanulmányok stockholmi központjának szakértője. A Jung und Naiv interjújában felróják Melnyknek, hogy már nagykövetként meglátogatta Bandera müncheni sírját, amit úgy kommentált: azért ment el oda, mert Bandera a független Ukrajna harcosa volt, és ez sok generáción át az ukránok fő célja volt.
Melnyknek számos forrást idézett a riporter arról, hogy Bandera etnikai tisztogatásokat tervezett, de a nagykövet folyamatosan azzal védekezett, hogy
- egyrészt Bandera „nehéz körülmények között”, a náci Németország és a Szovjetunió szorításában próbálta érvényre juttatni álmát, a nagy álmok eléréséhez pedig néha törvénytelen eszközökhöz kell nyúlni, mint Robin Hoodnak.
- Másrészt szerinte arra nincs semmilyen bizonyíték, hogy a gyilkosságokban szerepet vállalt volna Bandera, már csak azért sem, mert 1941-től 1944-ig börtönben ült.
Ez utóbbi igaz is, de hogy felhívásai, korábbi cselekedetei nyíltan antiszemiták és erőszakra buzdítók voltak, azzal nem akart szembenézni a nagykövet. Azt pedig Bandera követőinek felelősségeként próbálta beállítani, hogy a hívei több tízezer kisebbségit (elsősorban lengyeleket és zsidókat) gyilkoltak meg, és segítettek a náciknak zsidók százezreinek megsemmisítésében, deportálásában, bár ez utóbbira a nagykövet szerint szintén nincs bizonyíték.
Szerinte Németországban Banderát egy polcra helyezték Hitlerrel, pedig semmi bizonyíték nincs arra, hogy náci lett volna.
Ez az a narratíva, amit az oroszok a mai napig tolnak, és amit Németország, Lengyelország és Izrael is támogat
– jelentette ki a németül folyékonyan beszélő Melnyk.
Nyilatkozata érthetően nagy port kavart, német tisztségviselők, Izrael berlini nagykövetsége ugyanúgy elítélték, mint az orosz invázió óta az egyik legkomolyabb ukrán szövetséges Lengyelország két minisztere is. Ezek után Kijev is elhatárolódott Melnyktől, miszerint a nagykövet álláspontja nem tükrözi Ukrajnáét. A diplomata később úgy nyilatkozott, hogy félremagyarázták a szavait.
Kenőmájas
Melnyk már igen hosszú ideje szolgál Berlinben, még a Zelenszkij-előd, Petro Porosenko alatt kezdődött meg a kiküldetése, de volt már európai integrációért felelős miniszterhelyettes, ahogy korábban az oroszbarát Janukovics elnök alatt is szolgált hamburgi főkonzulként. Az elmúlt nyolc évben több emlékezetes megnyilvánulása volt, nem most akaszkodott össze először a német politikai elittel, de az orosz invázió óta különösen sokszor beszólt a német vezetőknek.
Később e kijelentéséért bocsánatot kért, de azóta a kancelláriahivatal nem szívesen beszélget a diplomatával.
A fegyverszállítás késlekedéséért is többször hevesen felszólalt, nem könyörgött a harci eszközökért, hanem azt mondta, a németeknek „átkozott kötelessége” segítenie az országán. De a legnagyobb kormánypártnak, a szociáldemokrata SPD-nek is többször nekitámadt a korábbi oroszpolitikájuk miatt. Egyik fő célpontja a köztársasági elnök, a korábbi külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier, akiről a Tagesspiegelnek adott interjújában azt mondta, hogy Oroszországgal „kapcsolatok egy egész pókhálóját” tartja fent.
A Spiegel úgy tudja, a német törvényhozás külügyi bizottságának elnökét, a szintén szociáldemokrata Michael Rothot „seggfejnek” (Arschloch) nevezte.
A Ritter Sport csokoládégyártónak azt ajánlotta, hogy a szlogenjét, a „Szögletes, praktikus, jó” szöveget változtassák meg, és „Szögletek, praktikus, vér” legyen az új jelmondatuk, mivel továbbra is árusítják a termékeit Oroszországban.
Tudja, hogy sokszor túl messzire megy, írja róla a Pioneer, de úgy van vele, hogy a felfokozott figyelemmel a megtámadott országának segít. Sokak haragját váltotta ki, de sokak szimpátiáját is azok közül, akik szerint a német kancellárnak már rég el kellett volna látogatnia a háború sújtotta országba, hogy ezzel is biztosítsa támogatásáról. Sokak szerint Melnyk harsány megnyilvánulásai is hozzájárultak ahhoz, hogy a világháborúk óta következetesen pacifista Németország változtasson a megszokott hozzáállásán, és fegyvereket szállítson Ukrajnának.
Csakhogy a Jungnak adott interjújában átesett a ló túloldalára, és Zelenszkijnek azért kellett visszahívnia őt, nehogy a nagykövet viselkedése ráerősítsen az orosz propaganda által sulykolt állításra, miszerint az ukránok többsége lényegében fasiszta.
Andrij Melnyk inkább volt politikus, mint diplomata, hangos és nagyon kellemetlen. Kijelentéseivel gyakran átlépte a határokat. De közben sokak szemét meg kinyitotta
– mondta róla a német kormány legkisebb koalíciós pártjának, a liberális FDP-nek a szakpolitikusa, a Bundestag honvédelmi bizottságának elnöke, Marie-Agnes Strack-Zimmermann.
A nyári szünet végével azonban költözhet haza Kijevbe, 46 évesen még nyilvánvalóan nem lesz nyugdíjas, olyannyira, hogy egyes hírek szerint annak a tárcavezetőnek, Dmitro Kulebának lesz a helyettese, aki, mielőtt kijött a visszahívását bejelentő elnöki rendelet, felhívta őt, nehogy a sajtóból kelljen megtudnia a hírt.
Túl sok hibát követtem el, felelősséget kell vállalnom a ballépéseimért. De az élet megy tovább
– nyilatkozta Melnyk, ahogy azt is elmondta: „várom az új kihívásokat, és hagyom magam meglepni”.
