Az erdők az egyik leghatékonyabb fegyverünket jelentik a klímaváltozás ellen: a légkörben található szén-dioxid 30 százalékát képesek megkötni. Éppen ezért az erdőirtás óriási probléma, és szabotálja egy nagyon fontos lehetőségünket a károsanyag-kibocsátás csökkentésére. Két amerikai kutatás szerint azonban van remény: bár az erdőirtás káros következményeit nem ellensúlyozza, a fregmentált erdők szélén növő fák ideiglenesen gyorsabban nőnek, és a városi fás talajok több szén-dioxidot tudnak megkötni, mint korábban gondoltuk – olvasható az EurekAlerten megjelent sajtóközleményben.
A Nature Communications szaklapban megjelent tanulmányhoz a kutatók 48000 erdősávot vizsgáltak meg, olyan feldarabolt erdőterületet, amely emberi tevékenység miatt jött létre. Az eredmények azt mutatták, hogy az erdőszéleken kétszer olyan gyorsan nőnek a fák, mint az erdők belsejében. A határvonal nagyjából 30 méternél jelentkezett. A szakértők szerint valószínűleg az a jelenség oka, hogy az erdő mélyén a fák versenyeznek egymással a fényhez való hozzájutásért, míg az erdő szélén nincs ilyen probléma.
A kutatók azonban figyelmeztetnek: ez nem jelenti azt, hogy az erdők feldarabolódása megoldást jelentene a szén-dioxid kivonására a légkörből.
A Global Change Biology tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a talaj is érzi az erdőfregmentációt, nemcsak a fák. Az erdőszéli talaj nemcsak több szenet bocsát ki, mint a belső erdőtalaj, hanem arra is sikerült rájönni, hogy a földek drámaian eltérően működnek a vidéki és városi erdőkben.
A kutatók azt találták, hogy azokon a vidéki területeken, ahol kevesebb az ember és az épület, az erdőszéli melegebb hőmérséklet hatására a levelek és a szerves anyagok gyorsabban bomlanak le, így a talaj mikroorganizmusai keményebben dolgoznak, és több szén-dioxidot bocsátanak ki, mint hűvösebb, árnyékosabb területeken az erdők belsejében. De a városi erdőkben, ahol a talaj jelentősen melegebb és szárazabb, ezek a talajok mégsem bocsátanak ki annyi szén-dioxidot. Mivel itt nem nedves a környezet, hanem száraz, a mikroorganizmusok kevésbé érzik jól magukat, és nem adnak vissza annyi káros anyagot a levegőnek.
A szakértők azonban figyelmeztetnek: ezek az eredmények nem azt jelentik, hogy a városi fás területek vagy a szétdarabolt erdők jobban előznék meg a károsanyag-kibocsátást, és jobban küzdenének a klímaváltozás ellen. Az erdőirtás még mindig az egyik legnagyobb globális környezeti katasztrófa, amit vissza kell szorítanunk.
